A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-18 / 46. szám
Kiss Sándor rajza BATTA GYÖRGY Birsalmafa Jártam az utcát, s egyszerre megcsapott egy birsalmája illata. Otthagyott pár pillanatig az út közepén, ámuljak csak, s elmélkedésem írjam egy lapra föl, vagy akár a lég kék papírjára, ha már a drótok szépen bevonalazták, hogy olvassa fiú vagy lány, aztán majd ámuljon el ő is, ha így megrohamozzák finom illatai egy birsalmafának, s akár lenge sorompó elébe állnak: Állj! Élvezd omló illataim! Most ne legyen más, csak ez, sem fegyver, sem atomrobbanás, csak ez, ezek a finom illatok. Köznapi gondok A múlt év őszén egy szerzői esten figyeltem fel Rudas Pista Já Csira, amikor Lovicsekkel Szinyérben jártam. A esillagszemű asszonyról mondta el Véleményét, de olyan hozzáértéssel, hogy — nem mondok nagyot — némely irodalomtanárnak is dicséretére válnék Magát az írót is váratlanul érték Pista bácsi találó meglátásai, s úgy nyilatkozott, hogy mélyen meghatotta az alapos elemzés s hogy regényének ilyen megértésével eddig még nem találkozott. (Annak idején említést is tettem erről a Hétben.) Mindez a minap jutott újra eszembe, amikor az olvasás szeretetéről írtam Ekkor hatátxtztam el, hogy bemutatom Pista bácsit a Hét népes olvasótáborának. Ezért vasárnap délután fel is kerekedtem, hogy felkeressem s elbeszélgessek vele Gondoltam, ilyenkor nem zavarom a mun-, kában. Azt hiszik olvasóim, otthon találtam? A szövetkezet tyúkfarmjára kellett utána mennem Annyira belemerült a ba-. romfietetésbe. hogy észre sem vette, amint kocsink megállt a közelében. Elnézésünket ként. hogy itt fogad bennünket. — De ha már így történt, menjünk legalább beljebb, az „iro-í dámba” — invitáit rejtett mosollyal, mintha valami meglepe-i test tartogatna számunkra Egy prices, egy lóca meg egy ácsolt asztal, rajta iratok, fü-; zet, könyvek s egy kis rádió Tehát — gondolom magamban — Pista bácsi nem tagadta meg önmagát: a tyúk birodalmában megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy valami a kultúrw birodalmából is legyen azért itt: ha csak néhány szállal, de kapcsolatban legyen a szellem világával is. Már régóta furdalt a kíváncsiság, hogyan lett Pista bácsi könyvszerető emberré, a szó legnemesebb értelmében vett könvvbaráttá Most megtudtam Nyolcéves korában szüleivel kikerült Amerikába. Az angol nyelvvel kezdetben nehezen birkózott, de kévésévé! mégiscsak elsajátította, bár nem hibátlanul Hozzálátott hát alapos és szívós tanulásnoz, olvasáshoz. Kezdetben olvasott mindent, ami keze ügyébe került: rászokott az olvasásra. A szokáshoz mihamar legyőzhetetlen tudásvágy is. járult, s kezdte megválogatni az olvasmányokat Rabja lett a könyvnek. Nem érdekelte semmi más A kártyát és az italt megvetette Amikor 1924 ben az „örökös gürcölést megunván“ a család hazatért, — mert „újra visszahoz a honvágy, a bánat" — a könyvek százait ismerte. Azóta is az olvasás a legnemesebb szórakozása. A falu legolvasottabb embere. Megkérdeztem tőle, ml értelmét látja ötvenkétéves fejjel az olvasásnak. — Most kell már igazán a tudási (Es ez az ő ajkán nem szólam.) Magam is meg a köz is hasznát látja. (Ezt is minden kérkedés nélkül mondja.) Nem kell küiönösképpetn sem kommentálni, sem bizonyítani ezt a megállapítást. Az asztalán most is ott van a Gazdasági kisállatok tenyésztése c. könyv Szabad idejében ezt lapozgat-: ja, mert mint mondja, még sok szakismeretre van szüksége, hogy j lelkiismereté* megnyugtató munkát tudjon végezni. Fiatalkori olvasmányai közül lókat Fekete gyémántokja ragadta meg legjobban, s mindmáig mély hatásként él benne. Berend Ivánt sokáig eszményképének tartotta Mostanában pedig a drámairodalom vonzza Nemrég Mesterházi Lajos Tizenegyedik parancsolatának rádióközvetítését hallgatta végig tyúkfarmi szállásán. (A Bodrogközi Irodalmi Színpad legutóbbi összejövetelén számolt be róla.) Úgy véli, hogy a Tizenegyedik parancsolatot a morál tragédiájának lehet-: ne nevezni Indokoltnak tartja a sikert, amelynek a darab örvend, mert elejétől a végéig izgalmas, néhol humoros, a drámai fordulatoknál a könyörtelenségig drámai, de a felvetett problémák megoldásában és az ellentmondások kiküszöbölési módjában nem ért egyet az íróval. Milyen jóleső érzés egy ilyen munkásemberrel társalogni! Olvasottsága vetekszik sok értelmiségiével Vannak szilárd elvei, van irodalmi ízlése, helyes ítélőképességgel és mély é|etbölcsességgel rendelkezik. Érthető, hogy elítéli az üres időfecsérlést, mindenekelőtt a kártyázást. — A kártya a legbutább időtöltés — mondja. Elnézem, egyeseket mennyire rabul ejtett Ha belemerülnek, se éhségé; se szomjúságot nem éreznek, még rágyújtani Is elfelejtenek, és szürkület után még „villanylámpával’ is késések a kapu előtti kispadon világítani, csakhogy megleljék a makk hetest... Már búcsúzni ksézültem, amikor a szövetkezeti telep ore, Zselének János bácsi vetődött oda — Pista, nincs valami jó könyved? Tetszik tudni fordul felém — Pista az én könyvtárosom, ő szokott engem ellátni olvasnivalóval. Ilyenkor, vasárnaponként, meg esténként én csak a könyv mellett tudok elbóbisKOlm ... TQLVAJ BERTALAN 9
