A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-11-18 / 46. szám

Ján Johanides: 'Töldtg. oaeSőF-a

Deler nem várta meg a szerkesztő- dezte Deler. — Az olajvezeték van rajségi értekezlet végét. Találkozója ta ...

volt egy öreg nyugdíjassal, aki azt ígérte, Am amikor a villamosra várt, s azon átadja neki a szobáját, mivel Prágába tűnődött, hogyan egyezhetne meg a legköltözik a lányához. kedvezőbben a nyugdíjassal, nyugtalaníta-Deler lakást keresett. Ott akarta hagyni ni kezdte a titkárral folytatott beszélgetés. Jenát, el akart válni tőle. Noha tegnap Ogy érezte, semmivel sem jobb valahol még nem volt szó pénzről, mégis elhatá- egy menedékházban, az őszi város fölött rozta, hogy előre felkínálja a lelépési dí- délutánonként Csehovot fordítani, mint jat, nehogy a nyugdíjas másnak adja a az üres szerkesztőség gázkályhájának lakást. Szándékát elárulta a szerkesztő- egyhangú sziszegése mellett. Az forgott ségi titkárnak. a fejében, hogy a Janától való elköltözés

— Kétezer, tanúval: elég lesz? — kér- semmit sem változtat meg. Megmaradnak dezte, s csaknem vidáman folytatta: — az emlékek, melyek tulajdonképp vérévé A kétezerrel megfogom, tudod? Hogy váltak, s melyekről nem mondhat le, megmondjam, tulajdonképpen mi a hely- mert előbb sok mindent meg kellene tazet: egy vikendház-félében lakik .«íz öreg, gadnia abból, ami boldoggá tette: a fiát, olyan mint egy kerti filagőria... Van s az estéket, melyeken sohasem törődött benne egy kis szoba, háromszor négy mé- másokkal, noha beszélgetett róluk Janáteres, vécé fürdőszobával, előszoba... — val.

Megtörölte a kezét. — Adj egy cigarettát. Tpiképzelhetetlennek tűnt előtte, hogy — Hogy akarsz ott élni, ilyenkor, télen? ■*-J elfeledje a Janába vetett bizalmát. — kérdezte a titkár szórakozottan; nyak- A felesége volt munkája jobbik fele, amikendőjét igazgatta, s az előtte lévő falat kor cikkeit másolta a másik szobában, s nézte, mintha tükörbe tekintene. többször összehajtott takarót tett az író— Van gáz — folytatta Deler — teg- gép alá, nehogy felébressze az asszonyt, nap mindent megmutatott az öreg. Gáz- Látta magát, amint fülét a terhes asszony kályha van a szobában... a fürdőszobá- lassan lélegző hasára szorítja. Nem tubán autogejzir. Az előszoba tágas... tu- dott megszabadulni azoktól a pillanatoktulajdonképpen olyan, mint egy veranda: tói, amikor sejtette, hogy az asszony csoaz egyik oldala úgyszólván tiszta üveg ... dálja őt.

sok apró ablak hiszen tudod... No, télen S épp az asszony volt az, aki észrevétdöglesztő lesz ott, az biztos, dehát nem lenül és biztosan, talán olykor öntudatlafogok egész nap a verandán ülni... Ott nul, ám sokszor megfontolt szándékkal

főzök majd. Ott a rezsó. Általában__van erősíteni tudta az önbizalmát. Egyszer

valami vonzó a dologban. Óriási! Képzeld elsírta magát a gyönyörűségtől: sínek rael, milyen jó lesz nyáron... vagy már gyogtak előtte, a nap iebukóban volt, s tavasszal! — Sietve cigarettára gyújtott, az asszony futva sietett eléje. Sohasem — Nem emlékszem, kié... kiment a fe- feledheti el. Élete legboldogabb pillanata jemből ... valami presburger... Szóval volt, s Jenának köszönhette, aki aztán néaz öreg elintézi, hogy ott lakhassam. Ba- hány év múlva megalázta. Eleinte az volt, góba kerül! Kétszáz, kétszázötvennél nem a benyomása, hogy a nyugdíjassal való lesz több havonta, a gázzal sem télen, találkozás s az öreg múltkori ajánlata Megéri... Esténként majd fordítok ... és csak valamiféle apró öröm volt, mely főleg nyugodtan élhetek! megbolygatta a napok egyhangú múlását,

A titkárnak eszébe jutott, hogy Deler olyan, mint amikor új kisasztalt vagy kakörülbelül három évvel ezelőtt egy kirán- lapot vásárol az ember. S ugyanakkor méduláson ugyanilyen elragadtatással beszélt gis olybá tűnt, mintha valami megoldás új lakásukról. Ezt mondta akkor: „Végre előszele, élete teljes áttekinthetőségének rendes lakást kaptunk, minden rendbe ígérete volna, melyről az volt az elképjön, s nem lesznek fölösleges vitáink Ja- zelése, hogy egy napon majd váratlanul nával a dohányzás miatt. Sohasem fogja feldereng, csak úgy magától, a kérdések megérteni, hogy fordítás közben dohá- eredményeként. Nagy várakozás ízeit nyoznom kell.” Cipőjét fűzte egy nedves, érezte s eszébe jutottak az esküvő előtti korhadt fatönkön, s lelkes bizakodással beszélgetések. A családi élet fokozatos beszélt a három szobáról. Most már azt felbomlásával azonban egyre kevesebbet csinálhat Jana amit csak akar... Marián- töprengett. A felesége sem foglalkozott nak is meglesz a saját izéje... Mind a önvizsgálattal.

hárman nyugodtan élhetünk... A titkár- Deler az utca ködös szürkeségében nak közelinek tűnt az emlék, a séta a maradt, s egy cédulát gyűrögetett a zsemészkőszirtek körül, a szép kilátás, nyel- bében. A nézeteltéréseket fáradtság és vén érezte a megrágott tülevél ízét, mely levertség kísérte. Mindketten újságírók belement odvas fogába. voltak. Egyik reggel ő ment tejért és kif— Emlékszel arra a kirándulásra, amit Bárt, másnap Jana. Ám minduntalan összea szakszervezet rendezett? Na, amikor vesztek egy székre helyezett kanálon, a Demanován voltunk. reggelizésen, szidták egymást a-megrom-Deler bólintott. Fényképeket számozott, lőtt pástétom, a nyitva felejtett hűtőszek— Akkor azt hittem, végre egyenesben rény miatt. Később egy ideig örültek, hogy vagytok Janával, — mondta a titkár meg- új lakást kapnak, csak hébekorban veszfontoltan. — Bizisten, azt hittem. Világos tek össze. Rendszerint olyankor, amikor volt előttem a lakásotok körüli huzavona valamelyikük megegyezésük ellenére elis. Ha rátok gondoltam, valahogy átte- mulasztotta, hogy bemenjen a lakáshivakinthető volt előttem az egész. Megértet- talba.

tem a Jana idegességét... s a tiédet Is. A költözködés után megújultak a nézet— Elmosolyodott. — Valahogy olyan tér- eltérések. Tartalmuk nem változott. Ha mészetes volt minden! Az is, hogy össze- néha udvarolt a pénztárosnőnek, vagy vesztetek, aztán ismét rendbejött a dolog, rászánta magát, hogy meghívja a Carlton- Teljesen meg akarod szüntetni vele a ba a bölcsészeti tanszék hallgatónőjét s kapcsolatot? Nem tudom, ki hogy van Remarqueról, fordításairól és a szerkeszvele ... — Még jobban lehalkította a tőségi életről beszéljen neki, csupán azért hangját. — Én tizenhat évi együttélés tette, mert kellemes volt számára a partután nem tudnék elválni. nernő érdeklődése. Ha gyónni kezdett

— Nem láttad azt a fényképet, amit nekik az alkohol hatására, s legkülönfépénteken küldött a távirati iroda — kér- lébb nézeteit hangoztatta előttük, ezt a

titkár előtt — aki barátja volt — „a napi hajszából való kikapcsolódásnak” nevezte vagy azt mondogatta, hogy „tanulmányoz-: za az ilyen leánykák reagálását”. Magában azt gondolta: „felkarolom azokat, akik' még tudnak hinni” s máskor: „természetes vágy hajt valami után”. E vágy azonban nem volt szerelmi jellegű, s maga sem tudott volna nevet adni neki. Janának is megvoltak a maga alkalmi csodáló!, akik-: kel beugrott egy-egy feketére. Bebeszélte magának, hogy egyedüllét érzése kínozza, s anyagokat és szvettereket vásárolt, gyakran eljárt a varrónőhöz. Szívesen ül-: dögéit barátnőjével az újságírók klubjában, s noha tudta, mennyire unatkozik ott, azt mondogatta, hogy pihenni jár a klubba.

S a fiúk, Marián, növekedett. Gyakran szemrehányást tettek egymásnak, hogy nem törődnek vele kellő módon.

Deler a kávéház ajtaja felé nézett. Nem é nyugdíjas lépett be rajta. Nyugtalanította a késése. Árra gondolt, hogy azért is elköltözik csupán hogy „megmutassa” Ja-, nának. „Biztos benne, hogy nem találok lakást. De ha asztalon kell majd hálnom, akkor is megteszem. Nem tűrhetem a végtelenségig, hogy -félkegyelműnek nézzen.”

Hirtelen maga elé képzelte Violát, az újságíró főiskola hallgatóját, akivel akkor ismerkedett meg, amikor a lány gyakorlati tanulmányt folytatott a szerkesztősé.gükben. „Olyan, nő, akivel nagyszerűen lehet együtt üldögélni, és nagyokat hallgatni. Bármikor feljöhetne hozzám, és tanulhatna nálam. Főznénk teát. Vagy esetleg bort forralnánk és olvasgatnánk.”

Ekkor Jana közeledett az asztalához. — Még mindig szép — gondolta s cigarettáért nyúlt.

— Felhívtam a szerkesztőséget — kezdte az asszony sebesen, mintha sietne, s csak pár pillanatig akarna maradni. — Az a férfi, akivel csavarogni szoktál, azt mondta, hogy kerítettél szobát és itt ülsz, hát idejöttem. — Esernyőjét az üres székhez támasztotta. — Komolyan meg kell egyeznünk. Nehogy azt hidd, hogy zaklatni akarlak! Iszom egy feketét és azonnal eltűnök! — Levelette piros kabátját. — Tüstént eltűnök, szörnyű sok dolgom van. — Leült, táskájából számlát húzott ki s Desler elé tette — Azt gondolod, egyedül fogom kifizetni?

— Mi ez?

— A fürdőszobai dolog. Már nem tu-: dód?

— Jól van — suttogta. — De csak holnap. Most nincs nálam.

— Van. Kétezer van nálad.

Delernek vörös lett a füle. Legyűrte haragját.

— Ha tudod, hogy van nálam, azt is tudod, mire kell.

— Tudom — az asszony lehunyta szemét. Egy pillanatig arca sem rándult. Csak az ajkát szorította össze.

— Adnék — mondta a férfi nyugodtan s csodálkozott, hogy elpárolgott a haragja. — De csak pontosan kétezer van.

Kivette zsebéből a pénztárcát s az aszszony elé tolta

— Kétezer, meg tíz korona vacsorára. Tudod, hogy holnap kapjuk a fizetést. Nézd meg — mondta tompán és lassan, mintha habozna. S ugyanakkor magának is furcsának tűnt, hogy nincs kedve 'lenkezni. Már éppen ki akart húzni két százast az összegből, amikor Jana fáradtan és idegesen megszólalt:

— Beszélnem kell veled Mariámról.

A férfi bólintott.

— Képzeld — mondta az asszony izgatottan és ijedten — tegnap rajtakaptam Mariánt... El kell mondanom neked, ho-: gyan kaptam rajta... Bementem a für-: dőszobába, a polchoz léptem, a fehér kró-