A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-18 / 46. szám
AK iii'iiirj lllllisilisill Fö közlekedési eszköz: a repülőgép Az ellentétek: a mélyen gyökerező hagyományok és mellette a modern knltára országa a Csnkcs Nemzeti Körlet. Itt élnek és dolgoznak . . . A vadász ... és az lzotépkntaté — A rénszarvastenyésztő ... és az eszklmő tanítónő I. XrakvilHckij (kép) és A. Bocsarov Kontinensek és óceánok találkozója Állandó viharos szelek szántják végig a Csukcs-félszlgetet — egyszer a jeges északi szél, máskor megint a déli „juszhak“, mely havat hoz s azt gyilkos erővel fújja a ruházat legkisebb nyíláséba is, s fájdalmasan szúró jégristályokkal szórja teli az arcot. Nehezen járhatók az itteni utak: beláthatatlan hósivatagok télen, olvadt hőiével elárasztott sártenger tavasszal. És nincs egyetlen erdő, egyetlen fa, mely feltartóztatná a viharos szeleket, felszíná a fölös nedvességet, olcsó fűtőanyagot szolgáltatna ... Keservesen keresi itt az ember a kenyerét. Nehéz a rénszarvasokat a tundrán elfogni, mert száz- és száz kilométeres körzetben teremtett lélek nincs: nem lehet segítséget hívni. Veszélyes a tengeri állatok vadászata a zajló jégtáblák közt, amiket hirtelen feltámadt szél gyakran a nyílt tengerre sodor. Csaknem valamennyi élelmiszert és szükségleti cikket évente csak egyszer lehet ide szállítani — a rövid, veszélyes hajózási periódus alatt. Sámánok és pálinka Első pillantásra lakatlannak látszik az űrök hónak és jégnek ez a hona, de délkelet felől már rég megtalálta ide az utat az ember: régi mongol törzsek, a mai csukcsok ősei, az első orosz felfedezők, akik a XVII. században beutazták a környéket, és bátor pionírok, akik elhozták a szocialista kultúrát a jégsivatagba. Rendkívül nehéz egy ilyen országrész feltárása. Nem csoda hát, hogy a múltban az ellenség elől délről ide menekült ázsiai törzsek évszázadokra elmaradtak a fejlődésben. Egyetlen élelmük a nyers vagy szárított rénszarvas hús és a tengeri állatok húsa volt; lakásuk a sziklákból összerót jaranga, amit belül riportja egy függönnyel választottak el, mögötte aludtak s a helyiséget faggyúmécsessel világították, ez szolgáltatta a szerény fűtést is az emberi kipárolgáson kívül. Nem volt szappan, fürdő, fehérnemű. Szőrmeruhát hordtak, míg csak le nem szakadt róluk. A legsötétebb babonák uralkodtak, a sámánok rettegésben tartották az embereket. De akármennyire paradoxként hangzik is — a civilizáció első javai, amiket orosz és amerikai kereskedők a felfedezők nyomában Csukotkára vittek, kórosan hatottak, A lőfegyverek megjelenését, amikkel több állatot lehetett elejteni, az alkohol megjelenése kísérte. „1867-ben — jelentette Kelet-Szibéria főkormányzója — hatvan hajó jelent meg, melyek a magukkal hozott pálinkát mind a bennszülöttek által elejtett állatokra cserélték el, és az embereket a legnagyobb nyomorban hagyták vissza.“ A huszadik század elején a Csukotkót lakó törzsek, a csukcsok, eszkimók, jukagirok, korjakok, lamutok kezdtek gyorsan kihalni. Kevés kivétellel mindenki tuberkulózisban szenvedett és alig néhány élt tovább negyven évnél. Amikor 1923- ban Csukotkán átvették a szovjetek a hatalmat, a szocialista állam hősies erőfeszítést fejtett ki, hogy gátat vessen a kihalás folyamatának és növelje az őslakók számát. Az orvosi szolgáltatások igénybevétele terén Csukotka még mindig az első helyen áll. Egy koreográfus pilóta Csukotka fő közlekedési ere a tenger, valamikor valamennyi település a tengerparton épült. Az áruforgalom jelentős része ma is Nagajevo, Provigyenyija és Pevek kikötőkön keresztül bonyolódik le. Csak néhány napon át jégtelen a tenger, Provigyenyija öblében ezért hatalmas jégtörő flotta horgonyoz. A téli hónapokban még a jégtörő hajó sem tudja a szokásos módon áttörni a jégpáncélt. A hétéves terv azonban előretört az ország belsejébe, amelynek ipari feltárása két fontos autóút építését tette szükségessé. Az egyik a sarki út, amely a déli területeket köti össze az északiakkal és függetlenné teszi a szállítást a hajózhatóság szeszélyeitől, a másik az észak-csukotkai főútvonal, ez ezerötszáz kilométer hosszú és a Kollma-lapályt köti öszsze a Csendes-Óceánnal. Télen az utak nagyobbrészt járhatatlanok, mert a szélviharok mintegy másfél-két méter vastag hótömeggel takarják be, amit csak száz lóerős bulldózerekkel lehet eltakarítani. — A legnépszerűbb szállítóeszköz azonban a repülőgép, amely nyáron csakúgy, mint télen valamennyi települést összeköt. A pilóták nevét mindenki ismeri Csukotkán, és Válen telepen egy temperamentumos táncot is kitaláltak; neve: „Petrenko landol“. Könnyű elképzelni, milyen érdekes volt utazásunk ezen a területen, ahol a rénszarvastenyésztők jarangái mellett modern Ipartelepek állnak, ahol az egyik testvér vadász, a másik tudományos dolgozó, ahol egy beteg rénszarvastenyésztőért repülőgépet küldenek a tundrába, ahol az emberek egy része még őseik módján él s ahol évek óta egy pedagógiai intézet, egy orvosi intézet és egy nem jelentéktelen mezőgazdasági technikum működik. (F. W.) Csukotka! település
