A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-18 / 46. szám
AZTUOS HSSZUIly TtOZVBUHIl szomszédságunkban lakik. Fte építész, menye bemondó a rádióban. Két kis unokája óvodás, minden . reggel látom, ahogy kézenfogva vezeti ókét az isti A ti « kólába. Mari nénit régóta III III ismerem, mióta csak be-költöztek a szövetkezeti lakásba. Mindenes a háznál: mos, takarít és főz; klfizetl a villanyszámlát, odat)C '1 adja a pénzt rádióért, te-Vü levlzlóért a postásnak, kiszedi a ládából a lévaiéig} kot. ‘ ...V ' Természetesen a főzés a legnagyobb gondja, ő a bevásárló. Alig derül ki az ég a város fölött, máris megragadja a szatyrot és szalad a piacra. Egyezkedik a kofákkal, bolgár-kertészekkel; beletúr a zöldségbe, kezébe veszi a káposztafejet, és úgy tartja a tenyerén, mintha a keze mérleget helyettesítene ... Már az elárusítók Is felfigyeltek rá. Szerfölött nyugtalan asszony, nem szereti sokáig az egyhelyben állást, szalad Ide meg oda, minden bódé előtt megáll; de sehol nem marad öt percnél tovább. Az elárusítók mindig összenéznek, ha Mari nénit a piacon meglátják, összenéznek és mosolyognak — Vajon, most hol áll meg? — találgatja az egyik. Vásárol-e, vagy csak megint körülnéz? — húzza el a száját a másik. — Azt hinné az ember, hogy idómllllomos. És mindig siet. Soha nincs megállása... — jegyzi meg a harmadik Persze, az elárusítók véleményével nem lehet teljesen egyetérteni. Mari néni csak a piacon nyugtalan, csak a bódék között Igyekvő, másutt feltűnően türelmes. Ha megkérdeznénk bérházunk önkiszolgáló élelmiszerüzletének alkalmazottalt, hogy a mi negyedünkben ki a legkttartótbb sorbanálló, egyöntetű lenne a válasz: — Mari néni... Valóban ö, ezt Ön ts megállapíthatom. Valahányszor belépek az üzletbe, mindig ott áll a sorban, pontosan a tizedik helyen, tehát nem Is első, nem Is utolsó... TizedikI i«y senki nem foghatja rá, hogy tolakodó, önző, 0 akar hazavinni minden húst. Pedig a hús vásárlásában egyáltalán nem nevezhető szerénynek. * Ogy vásárol, olyan nagy mennyiségben, mintha cukorbajos lenne az egész család. Az elárusítók tudják csak, hogy nem a cukorba), hanem valami egészen más áll a vásárlás hátterében. A gondolkozást Mari néni úgy gondolkozik, hogy abból legyen sok, amiből pillanatnyilag kevés van. Régebben hetente csak háromszor fogyasztott húst a családja. Kedden, pénteken és vasárnap. Most nap mint nap az asztalon a hús. Vásárolja párolni, kirántani; gulyást, íasfrozottet, rostélyost csinál be- ~ lőle. Már-mér odáig fajul vásárlási láza, hogy reggel, délben, este állandóan húst eszik családja.. Ismerem a fiát, gyakran találkozom vele, most tölti be negyvenedik évét. Halvány az arca, bágyadt e tekintete. Sokszor panaszkodik. Egyszer a fejét, másszor a gyomrát fájlalja, ö nem említi, de én kimondom a nevét: Mari néni. Igen, ő az oka a fej- és gyomorfájásnak, és annak a hosszú sornak Is, amely néha ott kígyózik húsüzlotünk előtt. Mert tessék csak Jól megfigyelni, a városban Is többnyire Mari nénikkel találkozunk. Ott tolakodnak boltjainkban — sorban az ötödik, ötvenedik, századik helyen. És ha érdeklődünk tőlük, ml lesz az ebéd, mindig ugyanaz a válasz: — Húsl A napokban Mari néni már dicsekedett Is nekem: — Tudja — mondta —, nagyon rákaptunk a húsra. Közelebb hajolt és a fülembe súgta: — Azóta mindennap esszük, mióta kevesebb van belőlel FŰLÖP ERNŐ a nemzetközi távbeszélőközpont épülete előtt állónk. A ház kívülről semmi érdekeset nem mutat. Száz és száz Ilyen épület látható Prágában. A főkapun belépve azonban mindjárt sejthetjük, hogy különös ház ez, kapcsolatban áll az egész világgal. A falakon térkép függ nagyvárosok neveivel: Moszkva, New York, London, Róma, Párizs, Stockholm, Peking stb. Feljebb az emeleten két nagyobb és két kisebb helyiségben szokatlan magasságú székeken ülő lányok, asszonyok kapcsolnak össze közeli és távoli országokat. Szájuknál mikrofon, fejükön hallgató. Előttük huzalok, kábelek, csatlakozók és rugök rengetege. A terem mint egy nagy zúgö méhkas. A kezelőknek nincs idejük pihenésre. Alig fejezték be munkájukat az egyik féllel. Jelentkezik rögtön a másik. Csak távirati stílusban válthatunk szót velük . .. ■ A hírközlés története A három évezrede elesett Trójáról még hegycsúcsokon felgyújtott jelzőtüzekkel adtak hírt hazájuknak a harcosok. A római birodalomban, de még később a tatárok birodalmában már üzenetközlő őrszemláncok szerepeltek. Később a postagalamtot használták fel hírközlésre. Csak a XVII. században Jön létre Chappe francia mérnök Jóvoltából az optikai képtávlrő, melyet a villamos távíró követ ... A kapitalizálódó XIX. században fokozódik a tempó, az életritmus, költők írnak a messzehalló fülről, amely még csak álom. Aztán 1876- ban megszületik a meszszehalló fül: a távbeszélő. Feltalálója: Graham Bell. Amikor a philadelphiai kiállításon bemutatja készülékét a brazíliai császárnak, Don Pedro császár rémülten kiejti kezéből a hallgatót és felkiált: „Szent Isten, hiszen «z beszél“ . r. Gyóz tehát a hang, legyőzi a távolságot is. Európa és Amerika között az 1800-as évek végén fektetik le az óceán alatti kábelt. És azóta a vezetékek olyanok föld feledt és földben, mint véredényrendhanem híreket szállítanak a világ minden részébe. ■ Néha előfordul a zavar Mackóvá Mária felelős a nemzetközi szolgálatért. ö meséli: rengeteg a hívás szállodaügyben, életmentő gyógyszerekkel kapcsalotban. Világbajnokságok Idején csúcsmunkájuk van. Öröm számukra, hogy Jó munkájukért külföldről rengeteg köszönőlevelet kapnak. Mindent megtesznek a beszélgetések gyors lebonyolítása érdekében. Persze, néha előfordul a zavar. Mondjuk, hibás a vezeték. Ilyenkor megkerülik az állomást. Kerülő úton Jutnak a célba ... ■ 33—33 ezer hívéi Csücsmunkát Jelent a hétfői és a keddi nap. Érthető, az emberek frissen, pihenten látnak újra munkához. S a telefon üzemeket, hivatalokat, Iskolákat, falvakat és városokat köt össze. Iparban, kereskedelem-Mnszitnt. Mari néni és a hús
