A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-11-04 / 44. szám

Élénk a forgalom az. akkrai 'kikötőben Mindenki tudja, hogy a Szovjetunió közel félszáz újonnan alakult afrikai ál­lammal és más műszakilag elmaradt országgal kötött gazdasági és kereskedelmi egyez­séget, hogy ezeket az országokat mindenképpen segíti. , Azt azonban kevesen tudják, hogy a nyugati kapitalisáktól, főleg az USA-tól és az NSZK-tól eltérően a Szovjetunió a műszaki, gazdasági és tudományos segélyt a leg­­önzetlenebbül, minden politikái feltételt nélkül nyújtja. Erről a szovjet segély­ről nemcsak India, Afganisztán vagy az EAK, hanem Mali, Guinea és többek közt Ghana népe is meggyőződhetett. A közeli halásztelepülés lakéi ezeken a csó­nakokon szállítják a tengeren horgomyző hajókról a kikötőbe, ill. fordítva az árut A ládák között a tulajdonképpeni kikö­tőbe vezető utat könnyen megtaláltam. Egyszerűen szemben haladtam a fekete ra­kodómunkások folyamával, akik futva hord-í ták éppen egy rakásra a sörösládákat. Akkráöan vagy hat társaság működik, ame­lyek evezős csónakokkal végzik a hajók ki­ás berakodását. A társaság szerződést köt a (fekete munkavezetőkkel, akik a Fante törzs halászai közül toborozzák munkásaikat. Fizetést a hajó kirakása után kapnak. Minél hamarabb elvégzik munkájukat, annál ha­marabb térhetnek vissza családjukhoz. Rendkívül érdekes megfigyelni e halászok munkáját. A háromfogú evezőkkel hajtott csónakok az evezősök ütemes éneke közben szántják a hullámokét. A hajé oldalán há­lókban engedik le a rakományt a csónakok­ba, majd a csónak visszatér a kikötőbe. A kikötőben az evezősök kötésig érő vízbe ugranak, válilukra vagy fejükre emelik a rakományt s odaviszik, ahová a kikötői tiszt rendeli, öt-hat hétig Is eltart, míg el­végzik a munkát, s ez alatt az Idő alatt vagy háromszázszor teszik meg a hajó és a ki­kötő közötti utat. Pokolian nehéz ez a munka, s nincs olyan csoport, amely nyom­ban megújítaná a szerződést. Az angolok saámára kifizetődött, hogy Ilyen primitív módon végeztessék a kikötői munkát. Az emberi munka oilcső volt. A sza­bad Ghana kormánya azonban végét szán­dékozik vetni ennek a megalázó egzotikum­nak. Akkrától vagy húsz kilométernyire már épül a modern kikötő-technikával felszerelt Téma kikötő, amely GlYama fővárosát össze fogja kötni a világgal. A jövőben Innen nemcsak kakaót szállítanak majd ki, de< alu­míniumot és talu/míniumkészítményeket Is. Az üj kikötőbe ugyanis rövidesen megérkez­nek a Volta folyón építendő gát és vízlerő­­mű berendezései, amely ellátja majd dijam­mal a bauxlt-bányákat. A múltban az angolok szállítottak halkon­zerveket Ghánába. A kormány ennek Is vé­get vet, konzervgyárakat és hűtőket szán­dékozik építtetni. Így a F%nte törzs halá­szain uk lesz elég munkájuk akkor Is, ha a rakodómunka az akkral kikötőben véget ér. A daruk nélküli kikötő Állandó hullámverés ostromolja a part ment! sziklákat „Érdekes megfigyelni e férfiak ügyessé­gét, de még figyelemre méltóbb, bogy mily keveset ettek — egy maréknyi rizst vagy garlt. Csoda volt, hogy Ilyen erővel ren­delkeztek és ilyen nehéz munkát tudtak végezni. Ezeknek az embereknek vitamino­kat kellene kapniok, mondtam Dánielnek. Orvos barátom azt mondta, hogy noha ilyen erősnek és egészségesnek látszanak, nagyon könnyen esnek a betegségek áldozatául.“ Idézet dr. Kwarne N’krumah gha­­nal elnök életrajzából. Akkrának, Ghana köztársaság fővárosának, amely virágzó nagyváros az Atlanti-óceán partján és élénk forgalmú kereskedelmi központ, -közel 200 000 lakossal, nincs kikö­tője, amelybe bejárhatnának, ki- és be­rakodhatnának a tengerjáró hajók. Van ugyan kikötője s nem Is kicsi, tele nagy csarnokokkal és raktárakkal, de nem látni Itt darukat, amelyek oly jellegzetesek minden tengeri kikötőre. A hajók berakodását és ki­rakodását, amelyek messze kint a tengeren állnak, fekete munkások /végzik hálóvá!, akik sűrűn járnak fürge csónakjaikon a part és a hajók között. Akkra mellett a part nem tagolt, a ten­ger pedig sekély és nyugtalan. Az állandó hullámverés habzó tajtékkal árasztja el a homokos partot, és dagály Idején az agya­gos lejtőket ostromolja. Csupán két helyen nyúlik be a tengerbe egy-egy sziklás föld­­nyelv. Az egyikem fehérük Chrtstiamsborg, amely valamikor a brit kormányzó székhe­lye volt. A másikon, amelyen a halászne­gyed terül el az angolok annak Idején a Szent Jakab erődöt emelték, amelyet ké­sőbb börtönnek hlaszmáltak. Az erűd alatti kikötőt kőmóló védi a hullámverés elől. Nem nagy reménnyel Indultam útnak, mikor fényképezőgéppel felszerelve a kikötő felé tartottam. Kikötőben fényképezni! A vas­kapu mögött ládák, csomagok és zsékok halmait láttam, hatalmas raktárakat — de a kapu előtt fából való őrbódé állt, előtte pedig két fekete rendőr, fekete egyenru­hában. Ám minden simán ment. A szálas rendőrök széles mosollyal fogadtak, szíve­sen kiállították a kikötő térségére szőlő engedélyt. Még csak az útlevelemet se kí­vánták látni s la nevem egyszerűen ledlktál­­tam nekik. V. STRAKA

Next

/
Thumbnails
Contents