A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-04 / 44. szám
Lendvay Ivin — ha josk-apltény — Hol adják át a hajókat véglegesen? — A végleges átadás itt történik Komáromban, az üzemi ellenőrzés, hivatalos próbaút, a gépi berendezések felülvizsgálata és az ellenőrzőút után. Aztán a szovjet tengerészek vontatóra kapcsolják az átvett hajót, s így szállítják Izmailba. Izmallban hajókaravánba rendezik őket, s már egyedül, vontatók nélkül mennek Szulinába, majd a Fekete-tengerre. — S a Fekete-tengeren kívül hol lehet még hajóinkból találni? — A Volgán, Donon, de csaknem valamennyi nagyobb szovjet folyón. Mi elsősorban folyami hajókat gyártunk. — Hogy vannak megelégedve hajóinkkal a szovjet szakemberek? — Augusztusban és szeptemberben a Volgán és Donon miiitahajóink aprólékos szakvizsgálatoknak voltak alávetve. A próbát sikeresen megállták. Dicséreteket s a lehető legjobb szakvéleményezéseket kaptuk. Az „iftzkácsolástöl“ a rádiólokátorig Az ember azt mondja hajó, s Kolumbusz árbocosára, hidak alatt elhúzó, kéményüket lebocsátó gőzösökre, az elsüllyedt Titanicra és hajólnasokra: Jack Londonra, Gorkijra gondolt, && ^ zl TMa gépipar leg „Monitor" — „Októberi Forradalom" — „Zavolzsije" i°bb «»«a*«*!* A sziget fái sárgában és pirosban pompáznak. A Duna felett sirályok jajgatnak, s a felhők alatt vadlíbák írják makacs V betűiket az égre: Vége. Végérvényesen vége a nyárnak. Esténként s hajnalban udvara van a Barátság-híd s a hajógyár fényeinek, s a kőd valószínűtlenül közel hozza egymáshoz őket, felkínálva a párhuzamot: a valóságos barátságiad s a barátság szimbolikus hídjait, a karcsútestű vlziórlásokat készítő hajógyár párhuzamát. Ezek a „barátság-hidak“ a Szovjetuniót s Csehszlovákiát kötik össze, a valóságos híd vastraverzeinek s pilléreinek biztonságával. Ha egymás mellé raknánk őket, közel másfél kilométer hosszú hidat kapnánk: 1955-től 156 vontató, valamint utas- és teherszállító hajót vásárolt a Szovjetunió a komáromi hajógyártól. 1948-ban kezdték építeni az új hajógyárat, s 1951-ben már át is adták az első folyami utasszállító hajót a Szovjetuniónak. Az első személyszállítót jelképesen Októberi Forradalomnak keresztelték, s a mai napig átadott több mint másfélszáz hajóból az utolsó hármat itt ringatja a Kis-Duna előttem, s az egyiknek azt betűzöm le az orráról, hogy „Zavolzsije“. í ■ Hajóskapitányok Lendvay E. markáns arcú, fekete negyvenes férfi, Klobuőnik St. magas, fehér hajú, jóságos arcú, közel a hatvanhoz. A komáromi hajógyárait elhagyó hajók parancsnoki hídjáról ők osztanak először parancsot, ők szólnak először bele a parancsnoki mikrofónokba. Egy 1220-as személyhajó kb. 42 millió korona. Próbakapitánynak lenni: negyvenkétmillió koronás felelősség. Lendvay elvtárs beszél: — A próbaút-»körülbelül nagyven kilométeres szakasz Komárom és Ebed között, de eljárunk Vácra, le Újvidékre, sőt Izmailba is. Szerelőcsarnok scsak ritkán régi hajóácsokra, iszkácsolókra smai hajóépítőkre, hegesztőkre, vágókra, szerelőkre és vasesztergályosokra. Hol készül a hajó? Óriási csornokokban, állnak elterpeszkedve, mint valami ősállatok. Hatalmas daruk hordják, állítgatják össze darabonként őket, mintha magatehetetlen óriásokat öltöztetnének. Hegesztők hegesztík, vágók vágják, s a rozsdától asszonyok, lányok tisztítják fényesre őket. Mindenütt pokoli zaj, zörgés, mint ahol ördögök kugliznak. Nagy Ernő vágó és hegesztő is a zajra panaszkodik. A barátja szította csillagzáporban áll s még a bajsza is csillagot sziporkázik, mintha ő lenne a kuglizó ördögök egyike. — Nem rossz munka ez, csak a zaj kibírhatatlan — mondja. — Gondol e néha azoknak a hajóknak a sorsára, amelyeken valaha dolgozott? — Nem, én csak a magam és családom sorsára szoktam gondolni. — Havonta mennyivel? — 1300—1400 koronával. A másik megkérdezett Kemény István, vesesztergályos: — A múlt év novemberében hétezer koronát kerestem. De akkor csak az újításaimért kaptam vagy háromezer koronát. Arról volt szó, hogy a tervet teljesíteni kell, dolgoztunk hát éjjelnappal s vasárnap is. Brigádom meg is kapta a Szocialista munkabrigád elmet, én meg ez év májusában a „gépipar legjobb dolgozója“ lettem. Jobban megnézem Keményt. Alacsony, szőke fiú, mosolygó kamasz, és — a „gépipar legjobb dolgozója“. — Volt-e már külföldön? — Franciaországban, Magyarországon és Kelet-Németországban. A legközelebbi cél a Szovjetunió. — Gondol-e néha a hajógyárat elhagyó hajók további sorsára? — Hogyne. Titkos vágyam, hogy valahol a Szovjetunióban meglássam egy hajónkat, mert az ember akkor a legboldogabb, ha látja munkája eredményét. A marósok és esztergályosok mind fiatalok. A legidősebb köztük talán harminckét éves. A hajógyári munkások átlagos életkora se igen haladja meg a negyven évet. Pobrovnicky L. villanyszerelő negyven éves. Az „Iska“ kormányos fülkéjében a rádiólokátort próbálja. Körülöttünk billentyűk, fogantyúk, adó-vevőkészülékek. Ezzel a hajóval Kolumbusz nemigen fedezné fel Amerikát: beleőrülne a műszerek rengetegébe. Kővön ülök Ugyanazon, amelyiken tegnap is ültem ilyen időben — buszra várva. A várfalon ökörnyál csomókat lenget a szél. A nap ugyan még melegen süt, de ősz már ez, hamisítatlan októbervég, komor indulatok s komor forradalmak évfordulóinak évszaka. TŐZSÉR ARPÄD
