A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-10-14 / 41. szám
Or. Weislowits főorvos és kis kollektívája napról napra azon fáradozik, hogy gyógyítsa, ápolja az emberek legdrágább kincsét, a A szemosztályon a betegek nagyobb részét öregek és gyermekek alkotják. A szakosztály főorvosa — akiben a nyugalom és a segíteniakarás puritán közvetlenséggel párosult — készségesen kalauzol kicsiny birodalmában. A kórteremben rácsos kis ágy ócskákban lekötött szemű gyerekek fekszenek csodálatos türelemmel. Persze, akik már gyógyulóban vannak, azok itt is szívesen hangoskodnak, s gyakran végigcikáznak a folyosón. A tízéves jarko éppen cseppeket kap. Követ dobtak a szemébe. Sérülése eddig meglehetősen komoly volt. A kis 0. jancsika kétéves. Nyújtogatja felénk kövér kezecskéit, de nem lát bennünket. Születése óta zöldhályog tefcarja előle a világ ezer és ezer látnivalóját. Még nem látott soha virágot, labdát vagy autót. Anyukáját is csak a hangjáról és a csókjáról ismeri, ű még operáció előtt van. Az ablaknál Sz. Ferkó fekszik. Légpuskával játszadoztak — s majd elvesztette az egyik szemét. Most bánja már könynyelműségét. Középen a hatéves D. Katka ágya áll. A leányl^a elő van készítve az operációra. Engem [is sterilbe öltöztetnek, s engedélyt kapqfk a műtét megtekintésére. Klgyúl a hatalmas égő. Alatta öten dolgoznak lélegzetvisszafojtva, hogy Katka szeme tökéletes legyen. Diagnózis: kancsalság. Rövid, halk szavak s a vékony finom műszerek engedelmesen cserélődnek a főorvos fürge, gyakorlott ujjal között. A beteg megmozdul. Nyöszörög. A műtét egy-két pillanatra abbamarad. Kint süt a nap. Virít .a muskátli, s piros labda nevet a kirakatban. Katka ismét szabályosan lélegzik, s továb folyik az operáció. Pár perc múlva kötés kerül mindkét szemére, s néhány napig mozdulatlanul A kell majd feküdnie. Még beszélnie sem szahad. Szükséges-e a kancsal szemet operálni? — kérdezem. — Feltétlenül! — hangzik a válasz. Az ilyen szemet nemcsak az arc szabályossá tétele miatt kell helyreigazítani, hanem főleg azért, hogy a látási funkcióba ezt is bekapcsoljuk. — A kancsal szem talán nem lát? — Lát. Csak a gazdája „nem használja”! Munkán kívül hagyja. Az idősebbek körében — főleg 60 éven felül — igen gyakori a szürkehályog. Ez tulajdonképpen nem is hályog — mint ahogy sokan az elnevezésből gondolják — hanem a szemlencse megbetegedése, pontosabban: zavarossá válása. Ez által a látás rohamosan romlik, s teljes vaksághoz vezethet. — Lehet-e ezen segíteni? — Igen: Műtét, majd szemüveg segítségével jól gyógyítható. — Mióta merik az emberi szemet operálni? — Már az ókorban is megpróbálkoztak a hályog eltávolításával. Ezt ajckor egy tűhöz hasonló kis szerszámmal végeztél'. <*8y, hogy a zavaros szemlencsét beletolták az üvegtestbe. Kb. kétszáz éve késsel folyik a műtét. M.a úgy operáljuk a szürkehályogot, hogy a lencsét teljesen eltávolítjuk. Ez aránylag egyszerű műtét. Ha a seb begyógyul, a lencsét erős szemüveggel pótoljuk, s így a páciens visszanyeri látását. — Milyen a szemosztály felszerelése? — Osztályunk nagyon flataj_: 1956-ban alakult s örömmel mondhatom, hogy a legmodernebbifi vagyunk felszerelve. A műtő felszerelése is kitűnő! A legkomplikáltabb szembajokat Is tudjuk operálni. — Például? — Péfdául nemrég volt egy páciensünk, akinek szemébe fröccsent az ecet. A szaruhártyán súlyos égás keletkezett, s a látás szinte teljesen elromlott. A beteg szájából nyálkahártyát ültettünk át a szemre, s a páciens meggyógyult. Ugyancsak nemrég végeztünk bonyolult plasztikai műtétet egy szemhéj-ráknál is. Bizony, sok itt a munka! Nemcsak a rimaszombati járás, hanem a távoli vidékek betegei is gyakran felkeresnek bennünket. • f ? f. r t rt /I '%/* isi /Tf f fi (I a Ff f a — Milyen érzés szemet operálni? — Bizony nagy nyugalom kell hozzá. Már huszonhat éve végzek szem-műtéteket, s bátran kijelenthetem, hogy a szem gyógyítása a leghálásabb orvosi teendő. Felemelő érzés, ha egy-egy embernek visszaadjuk a szeme világát. Közben a két orvosnő, dr. Alezyné és dr. Z. Sokojlová — ellenőrző körútját végzi. Szívesen csatlakozom hozzájuk, mert nagyon udvariasak és kedvesek. A gömöri Varga néni ágyánál vagyunk. Egy fiatal nővér éppen a borogatást végzi. Varga néni már szépen javul. Túl van az operáción. Már megvan ,a szemüvege is. Rövidesen hazamehet. Az abafalvi Varga mama 84 éves. Az egyik szemét el kellett távolítani — s ezzel sikerült a másikat megmenteni. A pálfalvi F. István bácsi 79 éves. Csépléstől hozták be, ahol valami szúrós pelyva fúródott a szemébe. — Már túl vagyok a veszélyen — mondja őszinte szavakkal — csak az a baj, hogy igen nagy a szárazság s kiszárad a (kukoricánk egy szálig! K. Gyula bácsi hatvan körüli nyugdíjas ácsmester. Szaruhártya átültetésre vár. A várgedei N. Katalin tizennyolc éves. Munka közben súlyosan megsérült a szeme. Sokáig nem látott. Most már rendben van. Pár nap múlva ő is hazamegy, a egészségesen bekapcsolódik a termelő munkába. A gyerekek szobája felől sírás hallatszik. Magamra hagynak gondolataimmal. A két-három ágyas kis szobák ragyogó tiszták, barátságosak. A társalgó tele van virággal. A fogason képeslapc|k várják azokat, akik boldogan suttoghatják: — Látok! Djra látok! Utolsó kérdés a még mindig türelmes főorvoshoz: — Mint szemspecialista, mit üzen a Hét olvasóinak? — A szem az ember legdrágább kincse. Addig óvja, őrizze mindenki, amíg nem késő. A szülők és a tanítók erre szüntelenül figyelmeztessék a gyerekeket! S ha valakinek ennek ellenére mégis baj éri a szemét, azonnal keresse fel az orvost. KOVÁCS ISTVÁN
