A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-10-07 / 40. szám

Ha bemegy az ember a bratislavai Clprian Maferník kiállítási terembe s megáll Karel SouCek festményei előtt, először értetle­nül nézi ezeket a hatalmas vásznakat, amelyeken a sötét, rendszerint kékbe'han­­golt tónusokat altg-állg törtk meg világo­sabb árnyalatok. A nagyváros vibráló fé­nyeit vetítette vászonra a művész — úgy, ahogy 0 látfa, nem Is valóságos, de lelki szemeivel. Egy emóció vlsszavetítésel ezek, melyeknek — látszatra — nem sok közük van a valósághoz, az éló s a képekbe is mindenütt belekomponált emberhez. De ez csak az elsó, felületes benyomás. Amint ktssé megszokja szemünk az elnagyolt formákat, a j|ötét tónusokban vibráló fé­nyeket, egyszerre megelevenednek a ké­pek s ügy látjuk Okét, ahogy a festő lát­tatni akarja. Az Irreális figurák és képek egyszerre valósággá válnak, melyekben ott tükröződik az ember — mint minden művészi alkotás központi alakjának — kapcsolata a váló élethez. S ebbe az életbe vetíti bele az ember álmait, önnön embert létét. Így nyernek értelmet és realitást az egyéni művészt meglátásból származó festmények, melyeknek tónusa és koncep­ciója egy kissé a középkort gótikus dómok üvegfestményeire emlékeztetik az embert. S éppen ez a bizarr hasonlóság oldja meg a problémát: SouCek alapiában véve díszí­tő művész — sok monumentális vászna mo­zaik-képek vagy üvegfestmények vázlata­ként hat. Külön fejezetet alkotnak SouCek kiállí­tott aktjai. Ezek nem festmények — laví­rozott tusrajzok. Itt is az alkalmazott mű­vészet •mesterét csodálhatjuk benne, akt felejthetetlen Illusztrációkat rajzolt nem kisebb müvekhez, mint Cervantes Don Qui­jote-ja, Edgar Allan Poe „Áruló sztv’’-e vagy Viktor Hugo „Nydmorultak"-ja. Sou­Cek aktjai a vonalak egyszerűségével s a finom gyöngyházsztnek tompa csillogásá­val bálolfák el a nézőt. Ezek a képek, már nem — mint vásznai — egy álomszerű hangulat vlsszavetítésel, ttt a művész két lábbal biztosan áll a realitások talaján, s az embernek a szépség utáni örök vá­gyát fefeztk kt. Vibráló fények játéka, a formák felbon­tása, a vonalak leegyszerűsítése, elnagyo­­lása, a belső átélés mélységéből kivetített szubjektív, ktssé> irreális — de az egy­séges kompozícióban s az embernek a kör­nyezetéhez való viszonyában realitást ka­pó meglátások teézlk a modern nagyvárost élet Ihletett művészévé Karel SouCeket, akinek válogatott művel több nagysikerű külföldi kiállítás után — Moszkva, Párizs, Velence, Sao Paolo, New York, Svájc, Anglia — végre Bratlslavába ts eljutottak. — ta — Akt (lavírozott tatra)*) Brüsszeli dtvatasalon (alá)) Ests a városiban (olaj)

Next

/
Thumbnails
Contents