A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-10-07 / 40. szám
HEINRICH BÖLL - végeztem. Igényt tart az állásra, vagy nem? — kérdezte most már szigorúan a tisztviselő. — Nem — mondottam és otthagytam ... B. B. fordítása iútta.1 komoly esély kínálkozott. Levelezőlapot írtak, hogy jöjjek a hivatalba, és én természetesen el is mentem. Nagyon rendesen fogadtak. Elvették a rokkantsági igazolványomat és így szóljak: „Hm". Én is csak ennyit mondtam: Hm. — Melyik láb? — kérdezte a hivatalnok. — A jobb. — Egészen? — Egészen. — Hm — mondta újból. Azután különböző nyilvántartásokban keresgélt. Megengedte, hogy leüljek. Végül is — úgy tűnt — megtalálta, amit keresett. így szólt: — Azt hiszem, ez jő volna a maga számára. Rendes munkakör. Nyugodtan dolgozhat ülve is Elhelyezhetném mint cipőtisztítót a Köztársaság tér egyik illemhelyén Mit szól hozzá? — Nem tudok cipőt tisztítani; mindig az jellemzett, hogy a cipőm nem volt jól kitisztítva. — Figyeljen ide — ismételtem, mit sem törődve a válasszal. — Az én lábam jó néhány olyan ember életét mentette meg, akik ma csinos nyugdíjat élveznek. A következőképpen történt: valahol elöl feküldtem — az arcvonalban — és jelentenem kellett, mikor jön az ellenség, hogy a többiek idejében kereket oldjanak. A fejesek valahol hátul csomagoltak és nem akartak dúl korán, de túl későn sem elpárologni. Először kettőnkre hárult ez a feladat, de a másikat hamar kilőtték. Ö nem kerül több pénzbe. Nős volt ugyan, de felesége egészséges és munkaképes. Nincs miért aggódnia. Rendkívül olcsó ember volt. Különben is csak négy hete volt katona, tehát kevés komiszkenyeret fogyasztott és — ha jól tudom — csak egy levelezőlapot. Igazán rendes katona volt, azonnal agyonlövette magát. Így csak én fekültem elöl, jéltem is, hideg is volt, azután én is el kariam párologni, higgye el, mindent megtettem, amikor., < ZLATKA ZABOVÄ: BOLDOG GYEREKEK — Könnyen megtanulhatja — mondotta. — Mindent el lehet sajátítani. Egy német mindenre képes. Ha óhajtja, díjtalan tanfolyamra is beiratkozhat. — Nem, nem akarok — mondottam —, inkább magasabb rokkantsági nyugdíjat szeretnék kapni. — Maga meg van őrülve — válaszolta a hivatalnok nagyon szelíden és barátságosan. — Nem vagyok megörülve, csak senki sem pótolhatja a lábamat, és mivel már cigarettát sem árulhatok, hiszen önök azt is megtiltották__ A jérfi kényelmesen hátradőlt székében és mély lélegzetet vett. — Kedves barátom — fogott hozzá a hosszadalmas magyarázgatáshoz — a maga lába átkozottul drága láb. A nyilvántartás szerint maga harminckilenc éves, és méghozzá a szíve is egészséges. Semmi baja sincsen, kivéve a lábát... Hetvenéves koráig élhet. Számítsa ki — havonkint hetvenkét márka — tehát évente tizenkétszer hetven, ezt szorozza meg harminceggyel. Jól gondolja meg, és és hol vannak még a kamatok. Persze, nemcsak a maga lábáról van szó és és nemcsak maga élhet, valószínűleg — hetven évig. Még hogy elemeljük a nyugdíját! Bocsásson meg, de maga tényleg őrült! — Kedves uram, — kezdtem, miután én is hátradőltem és mély lélegzetet vettem —, azt hiszem, hogy a lábam értékét túlságosan lebecsüli. Az én lábam sokkal drágább ennél, méregdrága. Nemcsak a szívem egészséges ugyanis, hanem az agyam is. Figyeljen ide! — Kevés az időm. — Ismétlem, kevés időm van — vágott közbe a férfi és ceruzáját keredgélte. — Hallgasson csak meg — folytattam — most kezd csak érdekes lenni. Éppen amikor én is meg akartam szökni, akkor történt ez a dolog a lábammal... Nem tudtam felállni, fekve kellett maradnom. És a többiek elvonultak mellettem, szépen, sorjában, a hadtest, katonásan, feszesen, úgy, ahogy illik. Bolond história, ugye, egyszerűen megfelejtkeztek arról, hogy engem is felvegyenek és magukkal vigyenek. Érti? Sietős dolguk volt. így történt ... Es ha nem kezdenek tüzelni és nem vesztem el azonnal a lábamat, akkor most ők volnának holtak, a tábornok, az ezredes és az őrnagy, Szépen sorjában, rang szerint, és most nekik nem kellene nyugdíjat fizetni. Számítsa csak ki tehát, hogy mibe kerül a lábam. A tábornok most ötvenkét éves, az ezredes csak negyvennyolc, az őrnagy ötven, mind makkegészségesek, a szívük jó és az agyuk is, és katonás életmódjuk mellett legkevesebb nyolcvan évig élnek, mint Hindenburg. Kérem, számoljon: fejenként legalább háromszáz szorozva tizenkettővel, és utána legalább harminccal — ennyit átlagban biztosan vehetünk — nem igaz? Az én lábam tehát hallatlanul sokba kerül, ilyen nagyértékű lábról még nem is igen hallottam. Érti? — Maga teljesen meg van őrülve — szólalt meg újból a férfi. — Nem, én észnél vagyok — szabadkoztam. — Sajnos a szívem és az agyam egyformán egészséges. Csak azt sajnálom, hogy két perccel mielőtt a lábamat a golyó elvitte, nem lőttek agyon. Sok pénzt megtakaríthattak volna. SZEMLÉR FERENC CL/ZÍ Cőittaty Felkel a véres őszi csillag a barna tengerből. Némán süt keresztül távol tüze a tompító ködök sós függönyén. Más meg se látja tán, csak én figyelem komoly emelkedését, jelenlétére nem moccan se hullám, se hab. És kelő felszél sem köszönti. Csak a csend sűrűi mintegy. Elcsitulnak hangok s zajok, vagy a táj süketül, míg a föld igyekvő forgása miatt ő mind feljebb száll a szemhatáron. Mélyebb a sötét is. A földi csillagok kék higany gőz-fénye sápadoz, amint vér s parázs színében égő lángja tágabb s tágabb köröket fog be. Még az égi világok egyéb fényeit is látni e vörös és konok izzás mögött... — Ősz nagy csillaga, ím, üdvözöllek! Almot s békés nyugvást hirdető fénykörödre függesztem hányó pillantásom. Bíztat, hogy pihenést jelentesz, enyhe szénáért, tán fel sem oldhatót már, s mégis édest. és mielőtt elalszom, hadd figyeljem diadalmas kelésed itt a barna tenger fölött, a csöndben, hol az élet szívdobbanása hangzik egyre szebben. 14
