A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-10-07 / 40. szám

KEK ESZTKEJTV E tM Y Hegedűs Géza Ismert magyar költő ás fró ez évben töltötte be ötvenedik életévét. Ez alkalommal „Röpke számvetés” című verseiből idézünk a vízszintes 1. és a függőleges 18., 19., 20. 21. szá­mú sorokban. Beküldési határidő október 14. A helyes meg­fejtők közt öt könyvet sorsol unk ki. VÍZSZINTES: I. Az idézeti, ré­sze, a nyíl irányában folytat­va [Zárt betűk: a, v, v, e, f, á). 14. Sor betűi. 15. Nyílás. 16. Literatus. 17. Stazka ide­gen elnevezése. 18. O néme­tül (nőnem.). 19. Spión. 20. Hint mássalhangzói. 21. Már nem él (betűpótlással). 22. Arany franciául. 23. Jókedvű. 24. Régi germán törzs. 25. Görög betű. 26. I. D. T. 28. Gyönyör 29. Évszak. 30. Köz­ség a Balaton mellett. 32. A tengerek istene. 35: Toboz kö­zepe. 37. Van németül. 38. Folyadék. 39. A má] váladé­ka. 40. Festék. 41. Talián. 48. Betűpótlással a madarak dí­sze. 44. Alkotás. 49. Ünnepi lakoma. 46. Azonos mással­hangzók. 47. Téves betűi. 49. Ékezettel kaszáló. 50 Homok­­pád a tengerben (ol.). 52. Rozsdamentes acél szlovák el­nevezése. 53. Pótlék németül. 56. Japán nemzeti játék, (ha­sonlít a sokkhoz). 57. Éke­zettel hibáz. 58. Öreg. 59. Ni­agara hiányosan. 62. I. E. R. 63. Névelő. 64. Kötőszó. 65. Árnyék szlovákul (fonetiku­san). 67. Állomány németül. 69. Növény névelővel. 70. Ak! 71. Lopó közepe. 72. Vissza: híres angol író. 73. Vissza: apró, gömbölyű töltött csoko­ládé. (ír.). 76. Sziget a Föld­közi tengerben. 76. Vidám (utolsó betű felesleges). 80. Kő németül. 81. Orosz név. 82. Ezek szlovákul. 83. Soha németül. 85. Híres kávéház Budapesten 86. Idegen férfi­név. FÜGGŐLEGES: 2. Zsiradék. 3. Svéd váltópénz. 4. Állóvíz. 5. Nem sok, nem kevés. 6. Nem egészen néma. 7. Favagó szer­szám. 8. Szór. 9. Nem hasz­nál. 10. Függ 4. 11. Altat kö­zepe. 12. Bohóság franciául. 13 Előd ellentéte. 18. Az idé­zet 2. része, a nyíl irányában folytatva (zárt betűk: k, k, s, n, k, k). 19. Az idézet 3 ré­sze. 20. Az idézet 4 része. 21. Az idézet 5. része. 23. Vétkez. 24. Szóösszetételek előtagja­ként a földdel kapcsolatos voltát jelöli. 25. Rizs néme­tül. 28. K. P. E. 31. Lajos Ti­bor. 33. Repül közepe 34. Csak németül. 36. Vágó szerszám. 38. Pénz alvilági nyelven. 42. Rangfokozat. 43. A láb része. 45. Növény, főzete üdítő ital. 46. Szövetség (lat.). 48. Kát­rány németül. 49. R. S N, 51, Enyém németül. 54. Hasadék. 55. Vissza: ékezettel csere­eszközként használatos érme, bankjegy. 60. Foghús. 61. Gö­rögország fővárosának lakosa. 63. Földrész. 65. Tátra szlo­vákul ( fonetikusan). 66. Iro­da magánhangzói. 68. Régi római pénz. 70. Alvás közbe­ni jelenség. 72. Város Auszt­riában. 74. G. T. E. 75. Séma betűi. 77. Kevert gát. 78. V. I. E. 79. Azonos magánhangzók. 82. Tamás Dezső. 84. Német elöljáró. Az előző rejtvény megfejtése; Urak, ütött az óra már, bá-: nyász parancsol a bányán. Én vagyok az űr Handlován, Sal­­gótarjában Kiss István. A 38. számú rejtvény megfej-: tői közül könyvjutalomban ré­szesültek: Baka István, Maros­falva ; Bittó Pál, Nagytoronya; Keppert Gertrúd, Vágsellye; Marosvölgyi Ferenc, Kolozsné­­ma; Páll László, Udvarnok. Folytatás a 11. oldalról föld. Felismerték a feléjük tartó repülő jelzőreflektorait. Keresztezte pályájukat. Nagy ívben visszatért, csökkentette se­bességét, melléjük repült. A reflektorok kialudtak. Az ablakokból, ahonnét lágy neonfény szűrődött a hajnali derengés­be, riadt utasok figyelték a légitalálko­zó homályos sziluettjeit. A pilóta haldokolni kezdett. — Átvehetné, mégiscsak átvehetnél — Félek! Á pilóta megfeledkezett róla, hogy hal­doklik. A foglalkozás szenvedélye, melyet a nagy, gyors gépeken mindig érzett, le­győzte a hideglelést. Magyarázott. A levélhordó elragadtatva nézett rá. Állva haldokolni! De nem volt kalandvá­gyó romantikus suhanc. Tudta, hogy a gép vezetésére nem képes, és ez a tárgyila­gosság arra kényszerítette, hogy a pilótát is megfossza reményétől. — Én még egy más világból való va­gyok. Ezt nem érthetem meg. Különben is, már mindent elfelejtettem. Megyek én Is oda, magával! — Hová? Lefelé mutatott. — Bíznia kell magában! — és újból ma­gyarázni kezdett. — Minden mindig tel­jesen egyforma, csupán valamivel bonyo­lultabb és gyorsabb. És finomabb. Próbálja meg! Látja! Értse meg a lényeget, csak! erről van szó! Aztán még — noha arcát már görcsök rángatták, s ajka szederjesedni kezdett — megmutatta, hogyan kell kikapcsolni az automatikus vezérlőberendezést, és né­hány szóval, néhány mozdulattal szemlél­tette, hogyan kell végrehajtani a leszál­lást. Meghalt. A Ievélhordő maga mellett hagyta, a ha­lott pilóta nézte őt, a levélhordó nem fogta le a szemét. Ellenkezőleg, mindig rátekintett, ha nem volt biztos egy moz­dulatban. Az egyetlen-idős férfi, aki a kormány­zást átvehette, lassú siklórepüléssel lefe­lé vezette a gépet. Agyában és érzékeiben könnyed, játékos, bravúros biztonságérzet gyulladt. Ahányszor a halálos mozdulat­lanságba dermedt pilótára nézett, mindig tudomásul vette önmagát, egyedül ezek voltak azok a pillanatok, amikor időt engedett gondolatainak, s az időnek e pa­rányi töredékében úgy látta: a halott hal­ványan mosolyog, ő pedig tökéletesen bol­dog — először életében. Amikor meglátta a partot, mely először csupán egy szürke sáv, később szüntele­nül emelkedő színes kontinens formájában száguldott felé, szédülés környékezte, feje zúgni kezdett — fellépett régi, kellemet­len betegsége, mely emlékezetes repülő­­szerencsétlensége óta kínozta. Most szín tén felhőbe repült, mely elszakadt a föld­től és New York térsége felett, körülbelül ezer méter magasságban megállapodott. Ügy érezte, menten elájul. Aztán ismét fény és derű öntötte el, a felhő szélén va­lamivel tompább, maga alatt látta a világ­város tarka szőnyegét s a távolban a re­pülőtér kifutóit. A repülőtéren — pompás üzletet sejtvén — csak a szakemberek, filmesek és ripor­terek maradtak. A máskor repülőgépektől nyüzsgő kifutók teljesen üresen álltak. A tűzoltó- s a mentőkocsik, az autódaruk és az orvosok készültségben voltak. Ä rendőrség lezárta az utakat. A repülőtér feletti üvegtoronyban szolgálatot teljesítő navigátorok remegtek az izgalomtól. Fülsiketítő dübörgés közepette, közvetlen a horizont felett jelent meg, megérintett te a betonszalagot. Egyetlen dologgal nem tudott megbirkózni. A futószerkezettel. A gép hasa végigsúrolta a tükörsima be­tonfelületet, törzse gyorsan felmelegedett és kigyulladt. A repülőgép elveszítette egyensúlyát, de a sebességét is, szárnya a földhöz csapódott, hirtelen megpördült tengelye körül. A habbombák azonnal le­­hűttötték az áttüzesedett fémet. Az ütődés következtében megszakadt az áramszol­gáltatás, az utasfülkékben eloltódtak a feliratok: Veszély! A fedélzetén hat halottat találtak, kü­lönben senki sem szenvedett sérülést Másnap, amikor a hat holttestet az Övilágba szállító repülőgép a le­vegőbe emelkedett, a tengerparton állt és addig nézett utána, míg el nem tűnt a látóhatáron. Azután elő­húzta azt a régi pénzdarabot, melynek ko­pott feliratát egy párizsi numizmatikus fejtette itíeg. Az érmét nem adta oda lá­nyának, sem annak az élelmes amerikai­nak. Az ajándékok, melyeket magával hot zott, az érmék múzeumába vándoroltak. A tenger partján állt, tekintetét a da­gály hullámaiba fúrta, s azon gondolko­dott, mi értékes a világon. Már nyoma se volt a repülőgépnek. Csupán halk, homá­lyos zúgás remegett a légben. Ám az is meglehet, hogy már csak a tenger zúgott. Fordította: Péter László

Next

/
Thumbnails
Contents