A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-10-07 / 40. szám
Gyere be ülj le Nap s heverjen lábaidhoz ARAGON: Az oroszlan-duh mely az ajkamon sikitoz Idomított szívem én halljam senki már Ülj le hisz itt az est s nevess hisz itt a nyár Életem dallama ó illatom szerelem Lelkem mélyéig ím végy birtokodba engem Elza belép a költeménybe (Részlet A KÖLTŐK című hosszabb költeményből) tépj be versembe te egyetlen szevedély Hisz az csupán a te lélegzetedben él Ha nem vagy itt kihalt nélküled meg se rezdül Értelmét s erejét merítse közeledből Csak jötted öröme lesz borzongón a vers Karom kéje ahogy futólag átölelsz Olyan lesz mint a föld mit miveit hosszú munka Ha tűnőben a tél s a mag fejét kidugta tépj be kedves ez itt a szörnyű sűrűség Hol ég elől az éj nem rejti már szemét Lépj be versembe úgy leng itt a sző eledbe Akár a levelek sötét-lágy rezdülése Körötted rebbenő madár árnya zizeg S csobognak titkosan láthatatlan vizek Minden tiéd A te birodalmad vagyok csak Emlékemben csak a Te lépteid kopognak Te tiporsz egyedül gyomvert dűlőimen Almaim s őzeim lesnek hűségesen Ardenne em pokoli vad virág-özünében Járkálsz s gyerekkorom követ mint messzi édón Kék ködképem borong a regi ormokon Hová Bayard-lovon repült a négy Aymon 0 szétfoszlott varázs ő múltból idebüvölt Játékos pocsolyák ó jég-alatti tükrök E szörny hajszába jöjj mely hajdan én valék Mint a Mass és Semoy közötti vad vidék Jöjj az erdőbe hol mikor Petrarca ittjárt Minden őz Laura volt s a kéz eldobta íjját A törpe tölgyek közt mik nemet intenek Avignon fáiról tán nem feledkezett El még a szél s a kőfalak övezte kertről Hol az árnyban erős füge-illat kereng föl De ez már a te szád s már mi vagyunk e pár S ahol térdre esem te vagy e holdsugár S a teras! megremeg és a kövek kinyílnak Te dupla ibolyám éjszakámban te csillag Nyitott szemed ragyog dúlt korszakaimon Elza álmomban is éber öntudatom Luis Aragon október 3-án volt 65 éves.» SOMLYÓ GYÖRGY fordítása SEEBBBBBBEEBBEBBEEBBBBBBBSSBEEBEEEEESEEEEEBEBEEBSBEEESBSSEBSEBSBESBEBBEEEEESSEBEBEBBEBBBBI ostorát, majd meg Krnosík kíváncsiságát elégíti ki Bognár, vagyis okos, higgadt szóval magyarázza meg Krnosíknak, hogyan, miképpen, mikor épült a hajlok és a pince. Két három pohár bort is megisznak közben. Bognár megjegyzi, nem hitte volna, h®gy elfogadja a borát, mire Krnosík mosolyogva válaszolja az örök igazságot, ami szerint a jó bor, sosem rosszl S hogy bebizonyítsa szava komolyságát, megiszik még egy pohárral. A pohár kiürítését a kérdés követi: — Miért nem jött el tegnap délután az irodába ? < — Szóval erről lesz szó? — ráncolja össze Bognár homlokán a bőrt. — Hát... minek mentem volna! Nincs nekem ott semmi keresnivalóm. — Azért így még sem gondolkodhatunk, Bognár bácsi! Elvégre rendezett társadalomban élünk!... Maga egyszerűen megtagadta a nemzeti bizottság felszólítását. Vagyis? Fütyül a társadalom törvényeire: !gy van? — Hát nem éppen! — vörösödik el Bognár. — Veszekedni jött? — Soha senkivel nem veszekedtem, legfeljebb vitába szálltam, ha nem egyeztek a nézeteink. — Mindegy az, hogy nevezik a gyereket, csak gyerek az! — mondja Bognár a földet nézve. — Tessék, igyon még egy pohárral! — Köszönöm, egyelőre elég volt. — Fél, hogy berúg? — Az is emberrel történik meg — válaszolja Krnosík. — No, no! Egy kommunista nem rúghat be! — Mondjuk, hogy berúg véletlenül, mert megtörténhet, akkor már oda a becsülete? — kérdi Krnosík. — Éh is berúgtam már, mégsem érzem magam becstelennek! — válaszolja Bognár. Ügy is van! — bizonyítja Krnosík. — Én is becsületesnek tartok minden embert, aki munkájával és emberségével a társadalmi haladást és a dolgozó nép boldogulását szolgálja... — Ezt nem nagyon értem —- vallja be Bognár nagyon őszintén. A társadalmat szolgálni... Hát, aki dolgozik, az mind azt csinálja nem? — Mondjuk... De ahhoz még az is kell, hogy minden egyéni érdeknek háttérbe kell szorulnia. — No, ezt már értem!... Ezt már értem: ha felveszem az újságot ezt olvashatom, ha bekapcsolom a rádiót, ezt hallom, ha eljön hozzám egy elvtárs borozni, megint csak ezt haliam... Mikor beszél már velem valaki, úgy, mint ember az emberrel?! Krnosík megvakarja a fejét: — Nézze Bognár bácsi! Ha maga a szomszédjáért dolgozik meg az egész faluért, az egész falu meg magáért, akkor. .. — Várjon! — szól közbe Bognár. — Tegyük fel, hogy az én szomszédom egy lump, Iszákos fráter, egyszóval nem akar dolgozni, csak inni, jól élni. Hát én ennek a rongy embernek a boldogulásáért dolgozzak, vessek félre minden egyéni érdeket, aki én értem keresztül szalmát nem tesz I ? — Nem. Az olyan embert, meg kell nevelni! Ha a nevelés nem segít, rá kell kényszeríteni, hogy dolgozzék! Bognár erősen gondolkozik és bólogat: — Hm, furcsa szó az, hogy kényszer! — Az első pillanatban valóban fúr-. csának tűnik, nem is furcsának, hanem ellenszenvesnek. De ha abból a szemszögből vizsgáljuk, hogy az egész társadalom érdeke kívánja a kényszerítést, akkor egész más színt kap. . . Higgye él, Bognár bácsi, itt van a kutya elásva. Az emberek többsége ezt nem tudja megérteni és ebből származik aztán a legtöbb félreértés és baj! Nagyot sóhajt a borosgazda: — Bizony nehéz ezt megérteni! Krnosík erről kezd beszélni, hogy á szövetkezesítés idején — meg azóta Is sokan — a falusi dolgozók nagyrésze azt érezte, hogy a kommunisták kényszerrel hajtják őket a szövetkezetbe, és mindezt csak azért teszik, hogy elvegyék a földjüket, állataikat, gazdasági felszerelésüket. Ezt a gondolatot kényszerítették magukra, ezen siránkoztak, pedig a föld is a helyén maradt, az állatok is a faluban maradtak és a mezőgazdasági gépek is ott maradtak. Mindenről beszéltek, mindennel rlasztgatták egymást csak a szövetkezesítés igazi okát nem akarták megérteni. És az idő múlása bébi-' zonyítotía a legtöbb helyen, hogy senkit nem fosztottak ki, hanem szorgalmuk szerint kit, kit gazdagabbá tett a szövet-: kezet: több ruha, több élelem, motor-: kerékpár, televízió, rádió, könyv, szóra-: kozás sportolás és a művelődést tekint-' ve. Krnosík elhallgat, Bognárnak a feje kóvályog. Értené ha akarná de nem akarja. Nem akarja megérteni, mert akkor igazat kellene adni Krnosíknak és azt nem teszi, inkább a nyelvét harapja el. —No, erre a sok beszédre egy kis borocskát! Koccintanak, isznak. Folytatjuk 13
