A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-09-30 / 39. szám

MARINA CERETKOVÁ — GÁLLOVÁ Miért bánt ez téged, mondották nekem. Már megtörtént. Nem tudom, miért. Bánt. Minden megtörtént. Es ez nem érint sem téged, sem a férjedet, sem pedig a lányodat. Nem érint. Minden ember sorsa egyéni, netn tudod befolyásolni. Milyen . jogon? Nincs rá jo­gom. Ám ezek az emberi erkölcs és lel­kiismeret dolgai, melyek az ember egész életét meghatározzák. És itt jogom van a beavatkozásra. Egy bizonyos mai német író könyvét olvasom. A könyv címe: Bi­liárd fél tízkor, írója: Heinrich Böll. És ennek a könyvnek az utolsó fejezetében szó van a szerelemről és a lelkiismeret­ről : ... és ml lenne a szere'em problémák nélkül? És ha valaki kivéteti a lelkiisme­retét, még cinikus sem lehet többé. Segítségül veszem Már tudják, miért bánt ez ' engem, még akikor is, ha már megtörtént? Megéledt a harmatos reggel a kórház­­kertben. Az egész kertet vidám drótkerí­tés övezi. Az apró négyszögeken átha­tol a napsugár, kívánatosán meríti arcát a harmatba. Reggeli napsugár ez, nyári. A vasoszlopon pók szövi hálóját. Ezüst­je vakítja a szemet Milyen vidám ez a reggel, milyen vidám a pók 1 Kürtöljön ! Most forduljon jobbra a gya­logjáróra ! A gyalogjáróra. És a gyalogjáró a hatos pavilonhoz vezet. A hullaház közelében. A gondosan nyírt díszcserjék teteje egye­nest húz a horizonton. A felhőtlen égen trónol a nyár. A levegő áttetsző. Nyár és illatok. Öröm élni. A gyalogjárón mentőautó suhan el mel­lettem. Már nem látom, de még mindig figyelmeztetőn szirénázik Talán nincs iga­zam? Talán nincs. Az ember szomorú is néha. Vannak ilyen pillanatok Időnként a kétségbeesés is elfogja Gyakran az em­bernek nem lenne oka a szomorúságra és e kétségbeesésre, ha maga nem lenne hi­bás. Saját maga. A lelkiismeretet keresni nem modern do­log. Hogyan is csinálta az a német író? Az emberekben nincs lelkiismeret. A gye­rekek nőnek, és amikor már felnőttek, kivétetik a lelkiismeretüket A modern kornak nincs szüksége az ő szentimentá­lis lelkiismeretűkre. Gyorsan kell élni. És kiadósán. A svéd nők kiadósán festik ma­gukat. Kiadósán keli élni. Tegnap a mi blokkunkban egy kislány szüleiét. Kocsit vettek neki meg rózsa­szín párnát! Ha mit sem tudnék az öröm­ről, meglátogatnám ezeket az embereket, s mosolyuk mögé-dekintenék. Holnap ha­zahozzák a kislányt" a kőházból. S min­denütt virágok fognak nyílni. És szerel­meslevelek. Két írás. Az asszonyé és a férfié. Mert egy férfi apa lett és egy nő anya. Ha vigyáznak, nem nevelnek majd fel lelkiismeret nélkül való embert. A szerelem a döntő. A szerelemből nemcsak gyermekek születnek. A szerelem életeket Is meg­semmisít. Anna is el akarta venni az éle­tét. Anna ezt szerelemből tette. Anna? A mentőautó szirénázása abbamaradt, csönd van. Oly mély, akár a szakadék. Belevetem ebbe a szakadékba kételkedé­semet, emberről van szó. . A mentőautó megáll a hatos számú pa­vilon előtt. Nem torpanok meg a bejárat előtt, nem lehet tétovázni. Hogy hívják? Anna?!! 1 Botladozó választék, a fejét előreejti, majd' ismét felemeli, idegesen játszik a kezével. Monoton hangon felel: Már egészen jól érzem magafb Harmad­napja figyelnek, ne vizsgáljanak már. én ezt k ... kétségbeesésemben tettem, na­gyon a szívemre vettem. Nem tudom nél­küle elképzelni az életemet. Idegesen játszik a kezével, a fejét előre ejti, majd ismét felemeli, halántékán ké­ken világítanak az erek. Ötvenhatban ismerkedtek meg a Tizen­két apostolban. Huszonhat éves volt ak­kor. Lánynak nem a legfiatalabb, sokat gondolt a férfiakra. Aznap este a kávé­házban a zenét hallgatva először mondta neki bizalmasan, Bandika. özvegy; huszon­hat esztendős, akárcsak ő. Hogy nyugdí­jas, az este még nem kellett megtudnia. A zene szünet nélkül Játszott. Hogy szólította? Anna? Annuska? Nyu­szi? És pénze van? kérdezte tőle a férfi. Nagyot nevetett: Minek. Hivatalnoknő. Valahol X városkában élnek- a szülei és törvénytelen gyermeke. Neki ezt természetesen nem köti az orrá­ra, nem olyan ostoba. Minek nekem a pénz, ha maga gavallér, nevetett. A zene szól, soká lesz még záróra. Remélem, hogy hazakísér, rettenetesen félek. így kezdődött. öt esztendő múlva könnyeivel öntözte a haza írt levelet: .. nem bírom tovább, egvütt éltem ve­le, mint az élettársi. mint az ágyasa, s az idegeim teljesen tönkrementek S most, hogy az idegeim teljesen tönkrementek, hisz én tartottam el, mikor beteg volt, most már nem kellek neki. A szemembe mondta, hogy menjek el tőle, de hogy mehetek el tőle. Hogy már másvalakije van, csak képzeljék el, és én ismerem azt a nőt, mindenről tudok, meglestem őket. Három gyerek van a nyakán, és mégis ki­kezdett vele, milyen is ez a mai világ, ve­lem él s az a nő rafig kikezd vele, hogy nincs bőr a képén? Az anyia meg, hogy úgy kell nekem. Bandikáé az lesz, akit akar I Kezdetben azt ígérte, elveszlek, csak az első feleségein utáni gyászt tar­tom meg, és én hittem neki, mert azt gondoltam, hogy szeret. A levél sűrűn tele volt írva, minden ol­dala teli helyesírási hibával, s egész sza­vakat elmosott a könny. Ö meg ott ült a másik nővel és sajnáltaira magát: . nem tudod? Akár a sárkány. Állan­­clőan jeleneteket rendez, botrányokat, utá­nunk is leskelődik, nem tűröm tovább, összetöröm a csontját. Én tüdőbojos vol­tam, ő meg az utcán nekemesik és meg akar pofozni. Nem sikerült neki; nem, meg kellett volna hogy nőjön még egy kicsit. Igaza volt anyámnak. Túl korát! kezdtem vele. Először a temetőben láttam meg. Ö a felesége temetésén volt, az asszony pedig a barátnőjével. A vasárnap unalmát Igye­keztek elütni. A térfl azután a kávéház­ban üdvözölte. És a zene szólt, a férfi az asztalához ült. Panaszkodott, hogy nincs hol lakjon. A férfi pedig azt gon­dolta: nálam meg üres a lakás. S a fejét csóválta. Ha ivott, kétségbeejtően melan­­kőlikus és hihetetlenül érzékeny volt. Ne­kem üres a lakásom és egyedül vagyok. Nem jó, ha a lakás üres, nem arra va­ló a lakás, hogy minden sarkából a ma­gány ásítson az emberre. És a másik do­log — az emberi szív néha kifürkészhe­tetlen. Ott ült a másik nővel s egyre beszélt: Egy idő múlva azt mondtam neki — hát akkor költözködj hozzám, no. Hozzám költözött, s máig sem tudom, miért élt úgy az anyámmal, akár a kutya a macs­kával. Az idősebb nőknek megvannak a maguk bogarai, erre tekintettel kell len­ni, nem lehet velük hadakozni. Nem tűrhet-SZIROTYÁK DEZSŐ RAJZAI 10

Next

/
Thumbnails
Contents