A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-30 / 39. szám
Ötvenezer tSldmfivea tüntet Bernben ■ kor máay agrárpolitikája allen Nyugatnémet i|gaidagok Inra*-elállói« 1*II) 11 '•«»UH lllliilü m R ossz nyelvok szerint Svájc olyannyi- pl harmlnc-kétszázötven-lg terjedő keret a történelem szélárnyékában fekszik, mény ezüst frank bérükkel. Egyszóval bogy legalább egy évszázad leforgása Svájc, ha paradicsom Is, mindenesetre alatt semmi új nem történt benne, sőt a csupán bűnbeesés utáni paradicsom. Itt fentebbi állítás annyira Igaz, hogy e IS minden vasárnapot hat nagyon-nagyon hosszú Idő lefolyása alatt a. Szövetségi szürke hétköznap követ. Tanácsban trónoló kopasz fejek száma Az ország minden jóléte ellenére sem sem változott. S ha meggondoljuk, ez kisebb Itt a lakásínség, mint egyebütt, nem Is túl nagy csoda, tolsz Teli Vilmos Sok tízezer fiatal nem köthet házassáhazájában száztlzentoárom óv óta nem got, mivel nincs lakása. Egy új lakás havolt toelzavargás és Svájcot százba tvan vl bére 250—300 frankig terjed, ami peesztendö óta (háború sem sújtotta. dig egy aránylag jólkereső svájci csalgy hát azt kellene feltételeznünk, hogy Iád havi bevételének negyed, sét harmad Svájc kész paradicsom. Az Idegenek lé- részét jelenti... glól lestél hegyei közé hordják pénzű- Azonban azok a boldogok, akik már jó két, a svájci Ipar, a finommechanika régen lakói egynegy régi, viszonylag olcsódéit termeli s a régi, hagyományok- csó lakásnak, sem mentesek a pénzgonban gazdag városok a nemzeti független- dóktól. Alig néhány (héttel ezelőtt emelség büszke történelméről regélnek. Szól- kedett a tej ára 2 rappennel, s ugyanígy hatnánk a szinte álombéli szépségű nya- megdrágult a kenyér, a burgonya, a hús, ralóhelyekről, melyeknek árai azonban, a tojás, a főzelékfélékről nem Is beszélsajnos, ugyancsak álombélién elérhetet- ve. A kávé ára egy éjszaka leforgása lenek. Közönséges haladók számára na- alatt 10%-kal emelkedett s ezzel egyidejűleg „korrigálták“ díjszabásaikét a gáz- és vlllanyművek, a vasút és a posta. Hogy az árak mennyire emelkednek, azt talán a legjobban a zürichi szociáldemokrata újság, a „Volksrecht“ fejezi ki egy cikkében, mikor ezt írja: „... Sokkal több embernek, mint gondolnánk esik nehezére gyermekei számára naponta egy almát vásárolni...“ Ilyen ma a gazdasági helyzet Svájcban, ahol földművesek tüntetnek, hogy emeljék a képtelenül alacsony termelői firakat és csökkentsék az egyre súlyosabb adókat. A svájci kormány azonban nem tud erre néhány tízmillió frankot áldozni. A tüntetők ellen gumlbottal és könnygázzal védekeznek. Ugyanekkor hihetetlen összegeket ruház he példának okáért Katanga kizsákmányoláséba, s Így természetesen érthető, he a rendszert támogató svájci lapok oly mértéktelenül dicsérik Tsfhombét... Tény, hogy a kis Svájc az imperialista tőkekivitelben a ragadozó nyugati nagyhatalmak után a negyedik vagy az ötödik helyen álll Ez azonban még nem magyarázná meg az egyre súlyosabbá váló gazdasági helyzetet. El kell még mondanunk, hogy az ország, amely valamikor évente 300—400 millió frankot fordított a hadseregre, mely a hazai adottságok mellett mégis ütő- és főképp védekezőképes volt, 1962-ben teljes 1225 milliót tékozol erre a célra, tehát egész költségvetésének 40 százalékát. A Jövő , fogja megmutatni, vajon ez a kis ország, amely mindig a semlegesség és a szabadságszeretet példaképe volt, megőrzl-e függetlenségét, tud-e majd kellőképen gondoskodni lakosainak Jólétéről, s Így hozzájárul-e a világ békéjének megőrzéséhez. (Az NBI nyomán: — pl —) 5 Kevésbé mutatós a spanyol és olasz munkások szükséglakása Svájci táj — háttérben a Matterhorn, a Pennlat-Alpok egyik oaéota
