A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-09-30 / 39. szám

Tize negyezerháromszáznegyvenidlenc négy­zet {kilométeren terül el a dél-csehorszá­gi kerület, amely Ausztriával, O Némei- Szüvetségi Köztársasággal valamint a kö­zép, a nyugat, és a kelet-csehországi, no meg a dél-morvaországi kerülettel hatá­ros. Fő hegysége a 5urnává, két jelentős folyója az Otava és a Vltava. Lakosai­nak a száma csupán {B51.839, tehát h ke­rület lakosságának sűrűsége a legkisebb az egész országban. Kilenc járásból (Ceské Budéjovlce, Cesky Krumlov, Jindf, Hradec, Pelhffanov, Pisek, Prachatice és Tábor) tevődik össze a ke­rület, amelynek székhelye az ősrégi jCes­­ké Budéjovlce. A dél-cseh tájat különben is az ezer halastó hazájának nevezik, bár ez az elnevezés távolról sem fejezi ki az ezüst víztükrök sokaságát, mivel a ha­lastavak száma — csupán a tfebcni meden­cében meghaladja az ötezret. A A tteboni Svét, az ötezer dél-csehországi halastó egyike emréglben „Csipkerózsika és buzo­gány“ címet adtam egy nagyobb lélegzetű dél-csehországi riportomnak, amelyet azon­ban ma már korrigálnom kell. A Csipke­rózsa történelmi bája ugyan még hold­­fényfátyolként ott függ a táj felett, de a buzogány már csupán múzeumi tárgy. A Csipkerózsáihoz ércolvasztók, vasöntödék társultak, és kecses Ivekbe szökkenő acél­hidak. A sdhwarzenbergek és főpapok egy­kori latliundumaira eljutottak a legmoder­nebb mezőgazdasági gépek 1 Bátran állítom, hogy éppen a délcsehor­szági kerület tájait járva mondhatja a ván­dor, hogy Itt, ezen a vidéken az egyik lá­bával mindig a tegnapban, a másikkal pe­dig a holnapban jár. 'Hiszen Prága és Kut­­ná Hóra után éppen itt maradtak fenn a régi dicsőség, a régi kultúra emlékei — a gótikus kolostorok, a tfeboni és netollcei ismeretlen és mégis annyira Ismert mes­terek fa-madonnái, a dél-cseh madonnák (amelyhez hasonló szépet csupán a krüm­­lovi és plsekl lányok közt találhat az em­ber), a reneszánsz várkastélyok, szgraflt­­tók és freskók, Húsz mester és Trocnovi Zslzska János haladó hagyományai, de ugyanakkor Itt épültek fel az utolsó évti­zed legmodernebb textilgyárai, a jelenben Ceské Budéjovlcében a pllzeni Lenin Mű­vek óriási vasöntödét építenek, és a kerü­letben találhatjuk meg a llpnóí és az or­­líkl duzzasztó-gátakat — hazánk legna­gyobb völgyzáró gátjait. Súlyos, megpróbáltatásokkal terhelt év­századokat vészelt át e táj népe. Bár tatár és török hadak nem dúlták fel a kultúra és művészet dél-cseh fellegvárait, Cesky Krümlovot. Jindf. Hradecet, Tfebont vagy Prachatlcét, a német zsoldos hadak, a svéd hódítók, a népnyomorító osztrák főurak és a császári Bécs több kárt okoztak JDél- Csehországnak, mint másutt a tűzvészek és pusztító Járványok. Feudalizmus és kle­­rikallzmus Itt tartották fenn magukat a legtovább és e táj nemcsak a monarchiá­ban, de Masaryk és Beneé uralma alatt is peremvidék volt, a kivándorlók földje. Ér­demes megjegyezni, hogy a XX. század ele­jén csupán Bécsiben 120 000 olyan cseh nemzetiségű személy élt, aki Dél-Csehor­­szágből származott el az osztrák fővárosba. És bizony hiába fohászkodott „ikegyes“ Istenéhez a vidék vallásos népe, a föld nem adott elegendő kenyeret. Nem Is adhatott! Hiszen az erdőlepte vidék egy nyolcada 800 méter tengerszint feletti magasságiban terül el. Éghajlata hideg és esős, ami ked­vez a réteknek és a legelőknek, melyek­nek terjedelme nincsen megfelelő arány­ban a lehetőségekkel. A halastavak terje­delme körülbelül húszezer hektárt tesz és beláthatatlan tengert képeznek a Sumav&l és a Sumavaaljal erdők is. Ezen a vidéken még az észak-cseh tájakon némi haszonnal járó házi üveggomb készítés sem enyhítet­te a szegénységet. Ezért dúlt Itt az ínség és a kivándorlási láz. Innen Indultak el ten­­gertúlra, Belgiumba, Franciaországba, Bécs­­be a szegény hegylakók. Régebben az egész monarchia területén szóródtak széj­jel. Közülük kerültek ki a „Cirkusz Hum­berto“, a Henry, Kludsky és a jő ég tudja hányféle cirkusz mulatságosan bússzemű bohócai. Ez a vidék szülte a vándormuzsi­­kusok ezreit, köszörűsöket, a hamburgi ha­­jőácsokat, az újkor hazátlan Ahasvérusait, Sem Isten, sem császár, de még csak a masaryki meg a beneSl demokrácia sem adott kenyeret a vidéknek. Csupán a kom­munisták ötágú csillaga hozta meg szá­mukra a megváltást — az iparosítás, épít­kezés, a földművelés gépesítése, s ezért nem is csodálható, ha a táj nápe végül Is hátat fordított Isteneknek meg papoknak egyaránt, és beállt a szocializmus építői közé. Kastélynak beillő pavilonokban tartják la ma­lacokat a tfeboni Roímberk őriás hizlaldái­ban . . . Am a malac az mindig malac {marad, ba több a szalonnája, ha keveaebb ... Nem hinném, hogy van a kerületnek vá­roskája, ahol ne füstölne valamilyen új gyárkémény. A nehézipar üzemelt nem­csak Ceské Budéjovlcében (Závody V. I. Lenina, Motor, stb.) hanem Mllevskoban, Strakonlcében (CZ), Táborban, Plsekben Is megtaláljuk, nem ls szólván a textilipar legmodernebb gyárairól Plsekben, Vlmperk­­ben, Vodfianytoan, Vesellben, Tfebofíban, Prachatlcében, Strakonlcében, Humpolec­­ben, Otínben, Nová Véelicén, Jlndr. Hre­­deoben, hogy tovább ne ls folytassam. A vegyllpar vállalatait Cesk? Krumlov köz­vetlen közelében találhatjuk meg, valamint Planában (Planá n/L). 1 Am nem hiányzik Itt az üveg és a keramika Ipari úton való előállítása sem. Képviselve van a könnyű­­gépipar ls, s amint már említettem az or­­llkl őriás — duzzasztógátnál épül hazánk legnagyobb vízierőmüve 1 Hiányos képet kapna azonban az olvasó a dél-csehországi kerület Iparáról, ha meg nem említeném a vidék élelmiszeriparát, a sajtgyárakat, gyümölcs és zöldség kon­zerváló üzemelt, no meg híres sörgyárait (Ceské Budéjovlce, Strakonlce, C. Krumlov, Tfeboft, J. Hradec, Pisek, Tábor, Pelhfí-

Next

/
Thumbnails
Contents