A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-07-08 / 27. szám
Komáromtól Bajosig az országútok ma ötén érőiéiben lévő kalászok bólogató lejével üzen a nyár. A hullámzó gabona tengerek üzennek ez embereknek, figyelmeztetik az otthoniakat és az átutazóikat, hogy ez ország déli részén készülnek a mezók az aratásra. Állami gazdaságaink és szövetkezeteink gépjavító parkjaiban a szerelőik sem pihennek ölhetett kézzel. A nyár üzen a földekről, a gépjavítók üzennek munkahelyeikről, hogy a hirtelen jött forró napok itt már nem okozhatnak meglepetést Agronőmusok járják kíváncsian a mezőt, beállnak az örökké mozgó, hullámzó gabona tenger közepébe és jéleső érzéssel morzsolják szét tenyerükön e kalászt. És boldogan veszik tudomásul, hogy már csak napok kérdése az egész, és Indulhatnak a földekre a kombájnok és a rendrakó gépek. Megkezdődhet az Idei kenyércseta első nagy ütközete. Ki ez a Tuiinóin Vincent? Azj arca, az ember Ismeretlen, a név Ismerős. Tavaly az újságok sokat írtak róla.. A név bejárta az országot, munkahelyeik és iskolák sajtótlzpercein beszélitek gazdája teljesítményéről. A bagotad szövet; kezet fiatal, huszonnyolc éves traktorosa, kambájnosa az aratásban elért tavalyi teljesítményével országszerte csodálatot váltott ki. Otthon és a cseh területeken 909,5 hektár gabonát aratott le és 232 vagon terményt csépelt ki. Köztársasági elnökünk munkaérdemrenddel jutalmazta a kiváló komlbájnos szorgalmát. A bagotal szövetkezet udvarán találunk rá, magyar gyártmányú kombájnját javítja éppen, és sehogyan sem akar szóbaállnl velünk, merthogy a tavalyi nagy kitüntetés most fékezi munkájában, már a brigádvezető és társad sem nézik jó szemmel a sok riportert, fényképészt a különböző lapdktól, rádiótól, televíziótól. IMégáll egy a,ui0 a kapuban és kiszáll belőle valaki? Biztos, hogy Tuülníin Vincén tét keresi. Aktatáskás emberek jönnek az autóbuszmegállótól? Kétségtelen, hogy vele akarnak Interjút csinálni. És ha még tíz perc alatt elintéznének mlndentl De milyen az újságíró? Mint a kullancs. Magadhoz engeded és belefúródik a testedbe. Aztán fantázia sincs sok bennük. Mind azt kérdezi, hogyan érte el a rekordteljesítrnényt. Hát tudhatja ő azt, hogy hogyan! Július első napjaiban nekieresztette éles kombájnját a gabonatáblának, és csak pihenni, aludni állt meg október közepéig. Nőtlen volt még, meet már felesége van, nem tartotta vissza semmi az állandó helyváltoztatástól. Együk táblát befejezte, aztán ment a másikba, harmadikba, tizedikbe, és amint forgatta a kormányt és nézte a kombájn dobjába tartó 'kalászokat, pirosarcü gyermekeket képzelt maga elé, akik már az új kenyeret majszolják boldogan. És ő elfelejtkezett mindenről, bátran eresztette gépét az új kenyeret majszoló gyermekek után, nőtt alatta a tarló s -mint autóban a sebességmérő 6 számlapján a kilométerek, úgy szaporodtak egyre gyorsabban munkája nyomán a learatott hektárok. Hogyan lesz az Idén? Kombájnja árnyékában falatozik, töpreng, s néha-néha letörli verejtékező homlokát. Az udvaron a kovácsok kalapácsa alatt énekel az üllő, hegesztőpisztolyok fénye villan a szemekbe, a szerelők fütyörészve készítik elő a gépeket. A szövetkezetnek öt kombájnosa van, de csak háromra lesz szükség a 700 hektár gabona learatásához. Előreláthatólag július tizedikén kezdik el a kanyércsatát, és ha minden jól megy, 10—14 nap alatt végeznek az aratással. — Hogy s mint lesz az Idén? — gondolkozik, töpreng. Ki annak a megmondhatója? Tavaly sem gondolt semmire, országos hírnévre, magas állami kitüntetésre, csak elindult gépével, amikor ellőtt az Ideje, aztán a többiről mit beszélten. Az ember belevezeti kombájnját a hullámzó búzatengerbe és jogosan hiszi, Ihogy most ő a legfontosabb emberi Ijesztő tí.«end a tanyán Agyagos a Vág és a Nyitna folyó között fekszik. Közigazgatásilag Martos községhez tartozik. Gazdaságilag a Gyultumajorhoz. Négyszázötven hektár a szántóterülete. Negyvenhárom lakóház van a telepen, negyven család lakik itt, az élet lüktetésétől kicsit féli ráeső területen. Igazi tanya ez az Agyagos, kőris-, akác- és fűzfáival, a dülőutak mentén diófáival, galambdúoos udvaraival és egyetlen artézi kútjával A házak közül három különösen szembetűnő szalmatete jóvei. Amilyen egyszerűek, kopottak kívülről az épületek, olyan fényüzőek belüliről. Tizemkét-tizenhárom televíziós antennát számolok meg az agyagos! állami gazdaság udvarán, s majd minden házban vülágvevő rádió szól. A CSISZ szépen dolgozik, brigádmun(kákat, közös szórakozásokat — teadélután, könyvvita, pingpong stb. — szerveznek a fiatalok. Kamocsal Imre gazdaságvezetőtől tudom mindezt, ö világosít fel, hogy a gyulamajori gazdasághoz hét részleg tartozik. Ezek egyike Agyagos, amelynek házai között Oilyam feneketlen a csend, hogy ijesztő. Kamocsai elviére mosolyogva magyarázza a naigy nyugalom okát. , — Bennünket nem idegesít a gyors érés, az aratásra előkészített gépek már mind rendben vannak. Kombájnok, rend rak ők és szalmapréselők segítségével igyekszünk a lehető leggyorsabban elvégezni az aratást. A gyulamajori Igazgatóság udvaráról várjuk kombájnunkat és r end rak ógép tli»ke t. Valamikor sok-sok embert neveztünk Így: aratók. Most két aratónk lesz igazában: Nagy András komlbájnos és Bucsek Lajos, a rendrakógép traktoros vontatója. Egy hét múlva vágjuk a repcét, aztán foko-
