A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-16 / 37. szám
Jirásek szülővárosában „Mily szép vagy, szülőföldem, fényes esthajnalcsillag, mily szép I" Ki mondhatná hamisan csillogó, üres lokálpatriotizmusnak, ha egy nagy város oly nagy szeretettel és tisztelettel adózik szülöttje emlékének, mint Hronov Alois Jlráseknek? Termékenyítő, értékeket alkotó megbecsülés ez, amit nem áraszt csupán a költő szobra a fából ácsolt, íehérfalú szülőháza mögötti kisparti bejáratánál, a friss virággal és koszorúkká] mindig ellepett síremlék, a lőtér sarkában álló színház, a költő emlékének szentelt múzeum, vagy a huszita harcokat elénk idéző ódon harangtorony — de ott él az alig tízezer leiket számláló gyárvároska minden lakóijának szivében. Olyan elevenen él, hogy a messziről jött utas egyszerre azon kapja magát, hogy már 6 is ugyanazzal a patriotizmussal nézi és csodálja a cseh földnek ezt az északkeleti sarkát, Alois Jirásek és Boiena Nőmcová emlékeivel teli szfikeöb pátriáját. Legelőbb a sokat megénekelt rá) zöld ragyogása és varázsa tőit el, a Metuje folyócskának Nádhodtól északra egyre szűkülő völgyén, amely az érett nyárban a felső Garam vagy a Hernád völgyére emlékeztet. Nem zordonan fenséges, égbetörő, szirtes ormokkal fenyegető táj ez, hanem szemet nyugtatóan, szellemet pihen te tőén szelíd és bájjal teli. Talán ez magyarázza, hogy hosszú és termékeny életpályája során Jirásek sűrűn hazajárt Ide, házat Is építtetett magának és családjának, Itt pihente ki a telek fáradságát, s gyűjtött erőt további alkotó munkájához. A szelídhajlásű dombok köz kanyargó ösvényeken gyakran vándorolt álmaiba és gondolataiba merülve, képzeletében Itt láthatta meg először a túr ovi sziklák éberen őrző lovagjait, itt kezdte remekbe formálni a Konstanzában máglyán megégetett nagy vallási reformátor, a csehek nagy nemzeti hőse, Húsz János mester — és a huszita felkelés hadvezérei, Zsizska és Hol? Prokop alakjait. A kis falusi házban — amely mellett a Braumovba vezető országút kanyarog —, abban a szobában, amelyben először pillantotta meg a napvilágot, a kegyelettel megőrzött öreg tödgyfaasztalan írta meg Szkalékék című első regényét, amelynek egyik főhőse, egy Magyar földről odasodródott obsitos lovaskáplár a hronovi bujdosó protestáns takácsok és parasztok oltalmazó Ja lett. Négykötetes krónikájának, az U nás című regényes írásának minden sora a városka múltját idézi; az unokák és dédunokák még élnek, akiknek Őseit tnegénekelte, széles társadalmi rajzban megfestve a műit század első felének mozgalmait, a cseh nemzeti újjáéledés korát 1848- lg-Aki Németh László kitűnő fordításában olvassa a cseh nemzetnek Jirásek munkáiban felvázolt hősi múltját, az époszszerü Mindenki ellen, a sötétség, a Kutyafejüek című regényeket, az könnyen megérti, miért ápolják az U nás dédunokái oly nagy szeretettel és tisztelettel városuk nagy fiának, az 1930-ban elhúnyt Jlráseknek emlékét-. Egy tucat színmű és egy tucatnál 'több nagyszabású regény — ez a hatalmas Irodalmi örökség, amely eleven, máig ható, mert ebben a múltat feltáró örökségben sok a Jövőbe mutató gondolat. De bennünket a regényeposzoknál és krónikáknál jobban és mélyebben kap meg Huszárok című elbeszélése. Története 1849-ben Játszódik le és hősei Klatovyban állomásozó magyar huszárok, akik a magyar szabadságharc hírét hallva otthagyják kaszárnyájukat, hogy az otthoni szabadságharcosokhoz csatlakozhassanak. Útközben egy cseh földbirtokos tanyájára érnek, a földesúr haragra gyűl, mert vérében úgy éltnek a magyarok, mint a szlovák nép elnyomói, Am a valóság mást mutat, a látottak rávezetik, hogy ezek a szökevény legények nagyszerű emberek, hiszen az életüket is kockára teszik, hogy segíthessenek az otthon harcolóknak. Hol látta meg gondolatban először ezeket a kérges tenyerű, pubeszívű huszárukat? Valahol a cseh délvidéken, vagy' Itt Hronovhan a séták alatt, amelyekre a mindig búvárkodó író talán Petőfi verseit, egy Jókai regényt vitt magával cseh vagy német fordításban? Nem tudjuk, ám egy bizonyos: ebiben a novellaremekben Jirásek túlnőtt önmagán és csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk megértő, emberíes hangjáról. Aki augusztus második felében látogat el Hronovra, meglepődve konstatálja, hogy a kis gyárváros ünnepi külsőt ölt, virágokkal és fal lobogózva fogadja az ország legjobb műkedvelő színjátszó csoportjait. Hronov Idén is „Jirásküv Hronowá" vált, hogy harm Inc két tedsze r adjon hajlékot a színjátszóknak és az tdesereglett kulturális dolgozóknak. Hronov tíz -napig az ország kulturális életének központja lett, négy oldalas, fényképekkel ellátott újság jelent meg naponta; a gyárakban zavartalanul folyt tovább a termelőmunka, de arculata másait, ünnepi. Jókedvű, zenekarok muzsikájától, énekkarok produkciójától hangos lett. Már nemcsak a derűs táj árasztotta az örömöt, de a gyönyörű barokkos Mária szoborral díszített tér is. „Itt minden nyitva áll, szélesen -mindenfelé. Itt fellélegezhet az ember...“ — írta Jirásek és mi vele mondjuk, hogy Így van, mert vele érezzük a varázst, amelyet ez a tájjaz év minden szakában áraszt. EGRI VIKTOR
