A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-16 / 37. szám
Szeptember Ki tudja, milyen erökt vagy milyen fonalak vezetnek innen a földről k csillagokig. _Ki tudja, hogy a homokvirág vagy a tulipán izzó szirmaiba hogyan jutott csillag-s-zín. Mert csak a földek különbözeik: itt barna földből tör ki a tulipán, olt fent meg kékszínű a csillag-tulipánok földje. Ki tudja, hogyan ötvöződnek őszi színűvé a fák levelei. Hogy lehet az, hogy a zöld egyszeriben pirosas-vöröses-sárgás1- barnássá válik? Ellobbant a nyár?. A gólyahírek elégtek és sárga füstjüket jövőre látod csr'k megint? A búzavirágok is elégtek és most ezért olyan tiszta-kék az ég, mert a búzavirág füstök festik? Ki tudja, ki tudja? Az akác kezdte ezt az őszi átalakulást. Néhány ■levélkéje már augusztusban sárgán pilledt az ágakon. Es folytatják a jók, a bokrok. Es lassan üvegvilággá válik a~ levelek, gallyak világa. Koccanva, csörrenve, csörögve hullanak alá. Csupa zene az ősz. Csupa suttogás, zizegés. Néha vad., mint a dobszóló, mint a gitár-I , SZIROIYÁK DEZSŐ RAJZA számok. Néha olyan finom, mint a húr hangjai. És az emberek? Ki-ki a maga módján fogadja. Szeptember — mormogja a földműves és megpihen egy kicsit, mert keményet birkózott Augusztussal. Szeptember — dörmögi a kovács és örül, hogy nincs már olyan nagy hőség műhelyében. Szeptember — jegyzi be a meteorológus jegyzetfüzetébe ezt a hónapot is, akár a többi tizenegyet, s méri tovább a szél erejét, a levegő hőfokát. Szeptember — borzad meg a diák. de szíve mélyén kicsit örül is, mert az iskolára, a táblára, krétára is gondol ugyan, de eszébejut az órák eljövendő izgalma, mikor míg a tanár magyaráz, itatóspapírra írja szerelmi vallomásait, annak, akit már a múlt iskolaévben is szeretett, s érte elmegy szívesen még az iskolába is. Szeptember — sóhajtanak az öregek és nem mondanak semmit, csak gondolnak valamire, amit még maguknak sem vallanak be, s elnézik esténként, ahogy a levelek végiggurulnak pörügnek-csörögnek a járdán. Szeptember — számolja a szerelmes a hónapokat, mert nagyon várja már, Hogy gyűrű kerüljön az ujjara. Es ez így megy tovább. Majd hárommilliárd ember gondolja vagy mondja: szeptember, mert minden embernek vannak céljai és vágyai. BATTA GYÖRGY ,///S,/SSS//SSS/SSSSSSS/SSSS///7SS/S/S/SS//S//SS//SS/SSS//S/SSSS/S////////S//S/SSSS/SSSS/SSS/S/////SSS/SS///SSSSS/S/S/S//S/S//S//SSSSSSSSSSSS//SS///S///S////SSS//SS/-//S//SSSSS/SJ A temetés után egy vagy két hét mű- estére. A fiatalok készülnek a szélvészük el. Bognár kitakarhatta a házat, de téri műsorra. ő leginkább a hallókban tartózkodik. p, tanítónő már unja az egész minden-Hetente háromszor megfőzet a Juli né- ségeti és SZjdja, gúnyolja önmagát,: „Heinével Azóta, hogy a könyveket az iroda je(( ez neked!? Most még a téli szünetet asztalra vágta, nem néz a szövetkezet jS ;tt kell töltened, haza sem mezeié. Pedig szükség van ott minden mun- hetszl”... Erre most utólag jött rá, s kás kézre A kukoricából alig törtek le legszívesebben lemondana az egészről, valamit, a cukorrépát is a járáson to- vagy megszökne a faluból. Most már kébnrzott bngádosok segítségével ássák. ^ ha felvette a kolompot, zörgetni kell. Ugyanakkor a maglucernát is csépelik. Egyszóval Bognár József mindentől és Az! mondják, nagyon jól fizet, s h.a min- mindenkitől távol tartva magát éli a mádén széniét^ s'kerül zsákba fogni. 1 ga életét. Egyedül Juli nénét tűri el a még osztalék is jut zárszámadáskor a természete, meg Margit után vágyakotagságnak Ideje is volna, mert a sző- Zj({ pi temetés óta az sem volt nála. Távé'kezet fennállása óta még egyszer sem lén a lakodalomra készülődnek? Hiszén október közepére tervezték, s már Meg az iskolások is segítenek a sző- november közepe, mégis sehol semmi, vetkezetnek, pedig borús, szeles, hűvös — Majd eljön, majd ha... — biztatja ez idő. KZ aranyhegyi szőlők lassanként magát és várja minden nap, minden eslevetkózik ezerszínű köntösüket, s reg- te Néha dühös, haragos, szitkozódik és gélenként már dércsizmát húznak a Ga- az asszonyt a pokol fenekére kívánja, ram parti rétek A sárga kukoricakóró máskor meg ellágyulva mentegeti őt is, legénvkedve csörgeti száraz kardpeogéit. magát is: Majd másképpen lesz minden, A külső határban éjjel nappal mormog a ha férjhez megy a lány, ha meglesz a lánctalpas traktor. lagzi, minden máskép lesz!” Jő volt a szőlőtermés, sok dáridőt p, szőlő fedését tegnap befejezte, ma ígérnek a hosszú téli esték. A „burcsák” már nyugodtan van, főzöget magának, már esténként megdaloltatja a legénye-. Reggelre a szőlővégi hurokban jókora mezei nyúl pislogott behúzott fülekkel, Az iskola ablakai is világosak estéről Bognár ügyes, gyakorlott kézzel rántotta le a nyúl bundáját és csakhamar lábasba került a húsa. Dél felé jár az idő. A hajiokot ínycsiklandozó illat lengi körül. Éppen ebédhez készülődik az ember, amikor halk -kopogás után Margit nyitja az ajtót. Arcát pirosra csípte a friss novemberi szél. — Jó napot! — Jó napot! — fogadja Bognár a köszönést és a fedőt visszaereszti a lábasra. Látható izgalom ül az asszony arcán. Mintha tartana a találkozástól. — Jóféle szagokat éreztem, mondom bejövök, hátha jut nekem is egy kis ebéd ? — Mért ne jutna!? — Van itt elég!... Gyere, kóstold csak! Te se csinálod meg különben! A asszony a lábashoz lép, leemel1 a fedőt és mosolyra húzódó szájjal belekukkant a lábasba: — Vadnyúl? Nem félsz, hogy feljelentlek? Nem én, Margit! — feleli Bognár és hamiskásan hozzáteszi. — Tudod, egy róka elől ugrott be a hajlókba a füles. Mondom neki, no koma, ha már itt vagy, itt Is maradsz! Nem beleegyezett a bolondos!? Az asszony felnevet, aztán elkomolyodva leül a heverőre. Kis idő múlva megkérdi: — Nagyon haragszol rám? Bognár mielőtt felelésre szánná magát, hosszan nézi az asszonyt. — Hát., tudom Is én... Bizony voltam olyan helyzetben, hogy. megtudtalak volna fojtani, mit tagadjam... Tudod, Margit, sok mindenre gondol az ember, ha egyedül van... Az egyedüllétben hosszú a nappal is meg az éjszaka is... Ráér gondolkodni... — Te vagy az oka, Józsi — mondja az asszony, a köténye sarkát gyűrögetve. — Megmondom ügy, ahogy gondolom: nem 1
