A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-16 / 37. szám
w' ... Bonyodalmak a káposzta körül-m Tyúl kartárs, a Húsrak\ tárak igazgatóhelyet_L j tese munkakörében kiválóan dolgozott; az ilyen megbízható munkaerőt ki kell emelni, és magasabb munkakörbe helyezni. Elő kell léptetni. Előléptették. Kinevezték a Káposztaraktár igazgatójává. Fejlődjön, izmosodjon új, önálló. munkakörében ... Na és képzeljék — Nyúl mindnyájukat meglepte. — Könyörüljetek rajtam — siránkozott —, ne tegyetek tönkre! Becsületes Nyúl vagyok. nagylétszámú család tartója és oltalmazófa. Bírósággal életemben nem volt még semmi dolgom___/ Öbégatásál hallva a borz egészen megzavarodott: — De hát hogyan értsük ezt? Mit jelent az hogy „könyörüljünk rajtad”? Hiszen mi, testvér, jót akarunk, előléptetünk. Helyettes vezetőből vezetővé léptettünk élői — Igen, de ez egy káposztaraktár. Káposztát És én ... én Nyúl vagyokI — Hm — nézett tanácstalanul össze a vezetőség — valóban, ez kissé furcsa. Ej, ej... De isten őrizz megváltoztatni a döntésit. Figyelj ide, kedves Nyúlunk, embereid meg magad, lőgy férfi! Mit tehetett hát szegény Nyúl, megemberelte magát és Igyekezett férfi lenni. Férfi volt egy napig, férfi volt kettőig ... Közben annyit nyalogatta a száját, hogy egészen kikezdte az orrát, alig volt már meg a -fele. A harmadik napon kora reggel megjelent a Káposztafőigazgatóságon. Szegény Nyúl, egész testében reszket, a szeme nyugtalanul ugrál tárgyról tárgyra, füle bánatosan lekókad. — Feleségem van — zokog — és hét apró porontyom. Sötét gaztett feneketlen szakadéka szélén állok. Nem bírom már tartani magam, még a rnal napon megkóstolom a ropogós káposztát... Keserűségében patakokban folyik a könnye. A vezetőség újra fejét vakarta. Na, ez aztán szép kis -kalamajka. így léptessék elő Nyutat... De a döntésen ments Isten változtatni. — Na jól van hát — mondták Nyúlnak —, hagyd a kibeszéléseidet, kartárs! Segítünk mi a szenvedéseden. S attól a naptól kezdve, reggel, amikor munkába jött, lakatot tettek a szájára, és a lakatban kétszer elfordították a kulcsot. Aztán kiválasztottak egy becsületes polgárt, aki nem ivott, nem dohányzott, és megbízták, hogy reggelenként zárja be a lakatot, este pedig nyissa ki és vegye le Nyúl orráról. Alig múlt el három nap, Nyúl feltűnt a vezetőségen. Azaz dehogyis Nyúl, inkább csak árnyéka. S könyörög: — Váltsatok le, nagyon kérlek ... a leggyorsabban váltsatok le, mert nem felelek magamért. Hiszen már — mondta komoran — kulcsot Is szereztem a lakathoz. Es hangosan jelzokogott. — Veled aztán van elég bajunk — szidták. Gyűlést hívtak össze nagyhirtelen és elhatározták: Nyúl orrán ne csak lakat függjön ezután, de egy táblácska Is, és a táblácskát minden reggel le kell pecsételni... Erre a fontos feladatra is találtak megfelelő alkalmazottat,'aki minden reggel pecsétel és este feltöri a pecsétet, és egy megbízható pecsétőrt, aki kiadja és beveszi a pecsétet, aztán egy alkalmazottat a pecsétviasz osztályra, egyet, akt a táblácskákat készítette, a másik a lakatot csinálta és persze hozzá két kulcsot; könyvelőt is találtak, aki nyilvántartotta a különféle anyagokat, és egy anyagbeszerzőt, viaszt vásárolni, sőt egy káderes Is akadt, hogy mindezekről a káderekről gondoskodva legyen. De a döntésen, ugye, nem lehet változtatni ... I A pecséthez — végre — senki nem mer hozzányúlni. A Nyúl sem, bár szegényt káposzta borítja, újjal sem érinti a pecsétet. Egyetlen káposztát nem kóstol meg. Csakhát az óriást idegfeszültségtől súlyosan megbetegedett. Látni, hogy csak hálni jár belé a lélek. Az orvosok nyíltan rebesgetik, hogy szeméből a halál néz a világra. Bár Nyúl' sorsa csak a jele a kellemetlenségeknek. Mert mi történjék a többiekkel? A pecsételő, anyagbeszer4 ző, a kulcsár... Hiszen mlndannyiuknak családja van! Sürgősen új Nyulaí keresnek hát. tfS//SSSS/SSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSS//SSS/SSSSSSjSSJSSSSSSSSSSSS/S/f/SSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSS/S/S/S/SSS/S/S/SSSS/SSSSSSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSJ/JSSSSS/SSSSSSSSS/S///SS/J Erich Kästnert leváltották a nyugatnémet PEN-klub éléről. Utódjának neve összehasonlíthatatlanul kevésbé ismert. Ezt az utódot Bruno E, Wernernek hívják, s a berlini „Weltbühne“ joggal állapítja meg, hogy míg Kästner sok mindent írt alá életében: így 1933 októberében több más fűzfapoétával együtt, kik sorsuk jobbrafordulását tehetség és tisztesség hiányában jobbra keresték, bizony ő is aláírta a Hitlernek címzett hódoló levelet. Aláírta és magáévá tett© Bruno E. Werner a Harmadik Birodalom goebbelsL kultúrpolitikáját is, mint az egyik nagy lap kulturális rovatának újsütetű vezetője — így pl. a német PEN- klub erőszakos betiltását, melynek most éppen ő lett elnöke, s azt is, hogy elődjének, Kästnernek a művelt a berlini Opera téren könyvmáglyára vessék s az írót magát elhaligattass»k... Alighanem sokmindent kellett aláírnia az utóbbi években is, mint az adenauert állam kultúra basájának, a washingtoni követségen. .. Erich Kästnert egyébként nem érhette túlságosan nagy meglepetés; hozzászokhatott már, hogy időnként el kell hagynia a helyét. Még ifjú éveiben eltávolították az egyik lipcsei lap szerkesztőségéből, éles szem© és még élesebb hangú cikkel miatt. A zürichi PEN-klubban tartott humorosan bölcs székfoglalójában — »Kästnerröl Kästner« — egyes szám harmadik személyében így vallott önmagáról; »ha szemügyre vesszük művelt — a képeskönyvektől a bökversekig — életútja töretlen. Mindössze három dolgot tisztel és becsül feltétel nélkül: az őszinte érzést, a világos gondolkodást és az egyszerű beszédet.« Erich Kästner is aláírt az utóbbi években- szokásától eltérően több nyilatkozatot, például: tiltakozott a nyugatnémet atomfegyverkezés ellen, békés tárgyalásokat követelt, és kézjegye ntt szerepelt Bertrand Russel és Benjamin Britten névaláírása mellettt, azon a felhíváson is, amely Anglia, a skandináv államok, Nyugat-Németország és Ausztria békeharcosait mozgósította, az idei húsvéti békemenetre. Íme, a leváltás magyarázata. E. M. A LEVÁLTOTT KÄSTNER
