A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-16 / 37. szám
gál Sándor a föld fiai Daloljunk! Mert zeng a fű, mert zeng az ég. Az élet: csoda-hegedű, az életünk — új költemény. Mert zeng a kő, a vas, a szén, az életünk egy költemény, az életünk — örök idő. A Föld fiai vagyunk, fiatalok. Erős gyökeret eresztettünk a földbe, háború után a vér, a földre hullott ember-vér erősen köti gyökereinket, ás nincs erő, amely kitépné. Mi már sokat éltünk, sok mindent megértünk, titeket is szép öregek, fehér hajatok előtt fejet hajtunk. Huszonöt éve élünk! Testünkön szilánk-tépte forradások s szívünkben a hamvas béke féltve őrzött virága él. . Legyetek ti a szép öregség, de ne legyetek a szomorúság; az nekünk is fájna. Acélrudakat emelünk a csipkésszirmű ég felé, bőrünk alatt atommag hasad: az erőnk így sokasodik ezerszeresére, bennünk neutronok, protonok, száguldanak, s néha majdnem kibújunk önmagunkból. Almaink kráterek mélyétől az égig lobognak, mi a láng vagyunk, mely a napból szakadt ki. SZIROTYÄK DEZSŐ RAJZA' Nagyon elszakadtunk egymástól. Nektek a száguldás: gyorsvonat ballagása, nékiink — rakéták, dübörgő eziist-nyilak, melyek szíven találják a távoli Vénuszt. Szeretni kell, szeretni ezt a mát, a dübörgő dalok, szimfóniák szülőjét. Az életünk, nézzétek, meg a mérésünk is olyan szép, olyan nagyszerű! Mi vagyunk minden, ami összefonódik az ég alatt s a felhőkön túl. A Föld fiai vagyunk! Sugár-kezünk a csillagokat cirógatja fényesre. Bennünket nem győzhet le senki! Már százezer éve élünk s mindig ifjabbak leszünk. Huszonöt éve élünk, huszonöt forró év lüktet szív-kohónkban, felemeljük tenyerünket, elbújnak benne a csillagok. Mi pucéran állunk a hajnali Nap elé is! A Föld fiai vagyunk, fiatalok és dalolunk, halljátok? Dalolunk, mert zeng a fű, mert zeng az ég, az élet: csoda-hegedű, az életünk — új költemény. Mert zeng a kő, a vas, a szén, az életünk egy költemény, az életünk — örök idő. Lassan szívetekig ér a zaj, s majd megértitek a lázat is, amely bennünk lüktet. Katonák voltunk, acélra dermedt virág-keziink! (Ott más, más ám a nóta...) . Értitek ezt? Atommagú rakétát pucoltam fényesre, tank dübörgött alattam az utakon, és lőttem — jaj, ez a legfájóbb éhek — (S ki érti rajtunk kívül?) 9
