A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-09 / 36. szám
MOYZES ILONA Dút lombok Integetnek felém. S a lombok felé sudAran, büszkén emelkedik a fenyő. ,Örökzöldjét nem veti le és nem hajlik meg szélben, de még viharban aem. Az Opavlce ezüstén, fodroson kanyarog a völgyben, hény száz éve már? Szitál az eső. Csodálatos ez a vidék. Három évi Járóik Ide, hol vonaton, hol a gondolat ezüst sínjein. Ma gyalogolok. Szitál az eső. Akkor Is esett.. Csakhogy most nyár van ... Akkor késő ősz volt és a kormos AjszakAban könyörtelenül ömlődött a Jéghideg eső a minden idők egyik legnagyobb géniuszénak, Ludwig van Beethovennek nyakába A kosztümömet lgelltköpeny fedi, 0 kabátot sem viselt, úgy Indult útnak. Más arcot öltött minden, csak a távolság nem változott. Karel Ltehnovsk? herceg hradecl palotájától ma Is hét kilométer az üt Opaválg. Nem lehet megrövidíteni, sem megtoldani. Él és vall. Örök tanú. Arcul üt és meg8limlt. Nem maradok adósa. Keresem a lábnyomait. Nem .mosta el a viz, a sár sem. Itt érzem őket az országút mélyedéseiben. D-dür hegedű koncertjének igyegy skáláját a szél hasltja belém. Kelet felöl vlllémlant kezd az égbolt és a D-dür a Negyedik szimfóniával keveredek. Ez a két mű Itt született. Egy ember a «(«rigóra mellett A palota nagy szalonjának csillárjai száz színben ragyogtak. A hófehér márványkandallóban ropogott a tölgy, akár a Jókedvű Bonaparte Napoleon tisztjelnek szívóban. Aznap este vendégül Játta őket a herceg. Drága kristályserlege! vidáman koccantak egymáshoz, csak a csengésük rekedt zavarón és fülettápöen a fehér falak között. A herceg Beethovent kérte föl a Jókedv érdekében, hogy üljön le a zongora mellé. Harmadik hónapja bár, de ő Is vendége volt a hercegnek. Ennek ellenére szívesen megtitte, mert Itt az asztal mellett valahogy nem találta helyét. Oly Nevető fiúk és lányok e kastély alatt Uchnovaky herceg palotájának tornyai Idegen volt ö itt és nyomasztó a magánya ebben a nagy társaságban ... Ujjal alatt fölclkkáztak a felhők fölötti csillagok. Elet, halál, verőfény, árnyék, a mlmdenság ismeretlenje. És minden mögött ott remegett az anyja szive, mint magányos harang, mely ijedten elbong a rossz érzések klsértitjérásakor. A négy fal közé belezuhant a Hajon vize, mint gyermekkora első emlékeibe ás gyöngyözve, gurgulázva fájdalmasan ömlött el a palota folyosóin. Megszűnt körülötte minden. Nem hallotta többé a poharak csöngését. Millió szemek tükrén érezte égni a lángolóét, a vlágosságot: hisz abban a korban proletár szemek tükrén álmodott a Jövendő ... Az „Eroika“ régen őszszetépve, csalódottan hevert valamelyik asztal elfelejtett fiókjában. Ö, nem a császár részére született, hanem ez egyszerű, a névtelen, de a félelmet és a lehetetlent nem Ismerő bátor katona részére. Embernek készült, ketonénak, a császár trónja llőtt nem zenghetett fel a büszke mü. Pionírok »Síréra süt t nap — Hé, te muzsikus I Ml az. Istent művelsz azzal a zongorával? Húzz valami talp alá valótI — Ordította valaki egyszerre a fülébe s a kornylkás hang gazdája nagyot ütött a zongorára. Pillanatnyi csönd támadt a teremben. A zongora billentyűi elhallgattak. A muzsikus felállt és véglgmárte a részeg tisztet. Aztán tetőtől talpig végigmérte a mellette álló herceget is. Zöld szeme villant csupán, az ajka ösezsszorltve néma maradt. Az ejtő halkan csukódott be mögötte. Nem ment föl második emetl szobájába, nsm jutott eszébe, hogy kabátot vegyen. Forró volt az arca, az agya, a szive, mindene lángolt. Az ütőn arcába csapta az ásót a szél, de a lángot nem tudta ez sem eloltani. Éjfél rég elmúlt, amikor dr. Welsser opaval JóbarátJénak ablakén bekopogott. Az orvos gyorsan ágyat bontott és levetkőztette a csuromvizes embert. Beethoven hosszú, kölcsönkapott hálólngjében leült a kisasztal mellé, hogy rövid üzenetét megírja Llchnovsk? hercegnek, mely egy királyi lélek büszkeségéről vtollott; „Hircegl ön csak a véletlen folytén és születése révén az, ami. Én önmagámból nőttem azzá, ami vagyok. Hercegek voltak és lesznek még ezerszám. Beethoven csak egy vanl" Orvosbarátja nyugtalan sétával tölti ezt a rossz éjszakát. A nagy ember a szomszéd ágyon forgolódik. Mér csak a taste lángol... Tüdőgyulladás.,. A rövid levélkét szép csöndesen borítékba rejti és s reggeli Őszi ködben saját maga viszi pástéra az orvos. Ma úttörők vertek tanyát sátraikkal Llchnovsk? herceg büszke palotájának falai alatt. A nagy zeneköltő forradalmi lelke azon a sorsdöntő éjszakén e fiatalok gondtalan arcát látta talán. Látta, mert ott égett ez a vágy minden proletár szemén, akikkel «a párizsi forradalom előtt találkozott a külvárosi füstős kocsmákban. Akikkel egy asztalnál evett és Ivott. Azon az éjszakán a világ újjászületéséről álmodott. Él és vall az örök tanú, beszél az országút. Más arcot öltött minden, nevetős arcú fiúk és lányok ülnek e réten, csak a távolság nem változott, mely ma is hét kilométer e herceg hradecl palotájától Opavélg ...
