A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-09 / 36. szám
, azok a szerencséil| len nőkl Mennyi min^ dent vetnek a szemükre: féltékenységet és..: és elviselhetetlenségetl Megpróbálom Önöknek bemutatni az ideális nőt, azt, akiről minden férfi álmodik. Az első típus: A fér] és feleség munkából Jönnek haza. Feleség: Drágám, menj a kertbe. Függőágyat készítettem oda a számodra Édesem, hogy milyen fáradt vagy! Persze, nem könnyű dolog naponta nyolc órát az íróasztal mellett ülni Ne haragudj rám, amiért nem ringatlak, de sietek főzni, hogy idejében elkészüljön a kedvenc ételed Mit? Elfelejtettél újságot venni? Máris szaladok érte drágáml Vacsora után pedig menj el moziba ügy-e jól tettem, amikor megvettem neked ezt a függőágyat? No jól van, Jól van máris szaladok a konyhába, hogy' ne zavarjalak, drágám. A második típus: A férj éjjel jön háza. Nem tudni hol és kivel töltötte az idejét. Feleség: 0, milyen boldog vagyok, hogy már megjöttél madárkám! Nem, nem, nem kérek semmiféle magyarázkodást! Nem érdekel hol voltál, ez teljesen a te magánügyet Engedd meg, hogy levegyem a gallérodról ezt... ezt a szőke hajszálat Istenem! Milyen fáradtnak látszol! Aludnod kell, hogy reggel idejében fel tudj kelni. Feküdj le angyalom! Es miért van rajtad ez az öreg nyakkendő? Azt akarom, hogy női társaságban mindig elegáns Vita Zelinskajte: Az ideális nő légy! Most csukd be a szemecskédet és aludj drágám, aludj'... A harmadik típus: A férj tökrészegen érkezik haza. Feleség: Milyen jó, hogy hazataláltál és nem tévedtél el Istenem I Ki tépte szét az uram kabátját? És ki merészelte őt meghempergetni a sárban? Biztosan a huligánok! ■Engedd meg, hogy kitisztítsam a kabátodat. Hiszen te alig állsz a lábadon! Gyorsan ülj le, várj megtámasztom a hátad párnával Milyen sápadt vagyl Adjak neked savanyúuborkát, vagy inkább aludttejet kérsz? Megengeded, hogy; megcsókoljalak? Akkor vas gyök a legboldogabb. ha ilyenkor csókolhatlak meg. Már megint vodkái ittál? Ha máskor inni akarsz, előre be kell jelentened! Konyakra adok pénzt, attól nem fájdul meg a. fejed. Ezentúl már jól dolgod lesz ám: nem kell a városban kőszálnod, tegnap nyílt meg az utcánkban az Italkülönlegességeket árusító bolt. Várj csak mőkuskám, azonnal ho-: zok neked egy decit kóstolás nak, no meg gyógyszernek:.. Máris repülök drágám. . Fordította: K. Cs. tssssss///sssssssssss/sss/fssss///sssss//s/sss//sfssssss/ssssss/s/sssssssssss//s//ssssssssss/ssssssssssss/ssssss/ssssy/ssssssssssss//sssssssssssssssssss/s/ssssssssssssssss/ssss//l — Harap a nőcil Fali — Lódítsz! — Én?... Mikor lódítottam én nektek?.., Hát a tulajdon két szemetekkel láttátok, hogy vele mentem, elbeszélgettem és... szóval még meg is kért valamire nal Ez hatott — Irigykedő fények pislákolnak a szemekben. — Megkért?., ö, téged?!.,. Mire? — Valami színdarabot szeretne tanítani... vagy valamiféle műsort szilveszterre ... — És? — Mit és?... Megkért, hogy segíthetnék neki... Szóval, hogy beszéljek veletek, beszéljelek rá, no még aztán a lányokat is, aztán estére már el Is mehetnénk az iskolába olyan megbeszélés formára .. Tibor elhallgat, figyeli az arcokat, de nem valami nagy a lelkesedés. — Egész télen az iskolába járni? — Bolond lennék! — Nem ettem meszetl Tibort elönti a méreg: — Na és mit fogsz csinálni? — Kártyázás a -kocsmában, lvászat a pincében és úgy elrepül a tél, mint a pintyI ^ — Gyerünk be! — mondja Tibor. — Fizetek egy-egy felet. Hitetlenkedve néznek rá. — Gyertek no! Vagy az sem kell!? Bemennek, leülnek. Koccintanak, Isznak, rágyújtanak és beszélnek, vagyis Béres- Tibor beszél. A végén mégis kötélnek állnak a legények és este hétre vagy tizenöten — tányok és fiúk — jelennek meg a kivilágított tanteremben. Bognárné meghalt! — fut végig a falun a hír. Isméi szombat van, október utolja. Szélcsendes az idő, de hűvös van. Komor, szürke az ég, lóg az eső lába. A fákról lassú 'pergésse! bulldogéinak az utolsó elsárgult levelek. Szívszorító szomorúság leng a levegőben, mintha mindenben benne volna a temetés napjának gyásza, komorsága. Az Aranyhegy fölött fekete varjúsereg köröz fületbántó károgással. Mintha hatalmas gyászlobogó lengene a szőlőhegy peremén. Az egész falu tudja, ho^t Bognár József egy héttel ezelőtt megverte Valkót, lemondott a csoportvezetőségrő! és berúgott, s azóta sem józanodon ki, mert mindig iszik Azt is rebesgetik, hogy azalatt az egy hét alatt egyáltalán nem törődött a feleségével. Mások — Juli nénére hivatkozva — megcáfolják ezt a hfreszíeiést. Elérkezett szegénynek az ideje, hát meghalt. Jól Járlak- mind a kettenl Egyesek azt is suttogják, hogy Bognár fejében meglazult valami, hogy nem rendes Vannak, akik örülnek a baján, de sokkal több azoknak a száma, akik sajnálkoznak rajta. Végső soron talán az foglalkoztatja leginkább a falu népét, hogy mi lesz most Bognár meg Jakabné kapcsolatából? Lesz-e belőle házasság, vagy Bognár itthagy csapot-papot és elmegy a fiához. A végső tisztelet adáson túl mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a temetésen részt vegyen a falu aprajanagyja Szalai Teréz Is ott áll a tömegben. Olykor a koporsó mellett álló két szálfatermetű. szárazszemű emberre emeli a tekintetét. Bognárnéra gondol, akinek még az elmúlt napokban Is felolvasott. Rágondol és az édesanyja lut az eszébe Könnybelábad a szeme. Kiválik a tömegből és elmegy Közben a koporsót elhantöUák, s a falu népe szétszéled. A két Bognár áll még ott lehorgasztott fővel, szótlanul. — Gyerünk, édesapám! — szólal meg végül Pista és megfogja apja karját. Bognár József nem mozdul csak áll, mintha gyökeret eresztett volna a lába. Ál), áll, aztán megrándul a háta közepe egyszer, kétszer... könny csordul a szeméből. .. Hazamennek. Otthon sokáig szótlanul ülnek. Pista töri meg a csendet. — Mi a terve, édesapám? Bognár csak a vállát vonogatja: Magam sem tudom... — Előbb-utóbb tönkremegy. Miért mennék? — Csak iszik... alig eszik valamit.., — Akkor iszok, amikor jól esik. ak> kor eszek, amikor éhes vagyok — feleli Bognár valami konok ellenségeskedéssel. — Többször mondtam már, hogy eb jöhetne hozzám... Nem gondolta még a dolgot? Bognár bólogat: — De meggondoltam, fiam. .. En Itt maradok Nekem itt kell maradnom, nem szökhetek el! .. — Bognár a szőlejére gondol, Margitra, Valkóra. — NeJ kém itt a helyem, fiami Pista azon gondolkozik most, megmondja-e apjának, amit már régen tud. Ügy dönt, hogy megmondja: Megházasodik? Bognár József felemeli a fejét, fiára néz: — Te tudsz róla? Pista bólogat: — Már régen tudom, édesapám. . . — Hátba tudod, akkor... nincs mit mondanom, fiam . Bognár Pista másnap reggel elköszön az apjától és visszautazik a munkahelyére. (Folytatjuk) 13
