A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-09 / 36. szám
Egy „cowb“ vallomása Rod Steiger az amerikai filmközönség egyik kedvence. Hosszú évekig mint romantikus cowboy, r. int híres boxbajnok, vagy seriff jelent meg a vásznon, tehát az amerikai filmsablon szerint a ^„férfias férfit“ típusát képviselte. Az „Allied Artists" filmgyár sokat foglalkoztatott és jól fizetett alkalmazottja volt, amolyan „jó fiú" aki pénzt hozott a házhoz, és vita nélkül elfogadott, becsületesen eljátszott minden rábízott szerepet. Rod Steiger azonban egyik napról a másikba kegyvesztett, sőt üldözött ember lett. Mi rosszat tett? Csak annyit, hogy egy barátjával együtt filmtörténetet írt „They had to kill" (Gyilkolniuk kellett) címmel. A filmgyártó cég urai örültek a „vonzó" címnek amelytől véres, izgalmas gyilkossági históriát vártak, de leesett az álluk; mikor kiderült, hogy Steiger, a „jó fiú" háborúéllenes történetet merészelt írni, sőt naivan biztosra vette, hogy a filmgyár meg is vásárolja tőle. Az Allied Artists igazgatói fagyos mosollyal utasították vissza a forgatókönyvet, amely elmondja néhány amerikai tengerész tragédiáját a második világháború ideién, s melynek kicsengése kétségtelenül antiimperialista és háború ellenes Még fagyosabb mosollyal közölték Rod Steigernd, hogy a szűzsé „veszedelmes” Steiger nem sejtette, hogy jól megírt filmtörténetével főnökein kívül a Pentagont is magára haragítja s csak akkor ocsúdott fel. amikor megkapta felmondó levelet a gyarlót. Innen már csak e.py lépés volt az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság „meghívójáig". Következett Steiger meghurcolása, a vád, amelyet egy el nem fogadott filmseenárium „veszedelmes eszméire’’ alapoztak. Rid Steiger azonban bebizonyította, hogy nemcsak filmszerepeiben, hanem az életben is bátor ember. Nem adta fel a harcot. At szerződött egy másik, kisebb filmgyárhoz, amelynek vezetői haladóbb gondolkodásúak és elvállalta egy antimilitarista film, a Zálogos főszerepét. Ebben a háborús időkben meggazdagodó, az emberek nyomorúságából hasznot húzó embertípust ábrázolja. Filmírói kísérlete óta Rod Steiger minden lépését gyanakodva kísérik azok a körök, amelyek számára veszélyt jelent a békeharc bármilyen formája. Érthető tehát, hogy a művész európai útja során így nyilatkozott a sajtónak: — Szívesebben filmeznék Európában, ahol létezik haladó filmművészet, s ez mint nagy eszmék hordozója, szól a tömegekhez. Nem fojtogatja a búsás > haszon lealacsonyító gondolata. Torkig vagyok az amerikai életformával, a pénzimádattal, a háborús propagandával. Évtizedekig ostoba és kizárólag szórakoztató filmekben szerepeltem Mostani esetem kapcsán döb bentem rá, hogy a film hatalmas propagandaeszközével nekem is, mint minden becsületes embernek, a béke megvédéséért kell küzdenem. Ha ezért üldöznek — vállalom Mindent vállalnunk kell azért, hogy kinyissuk az emberek szemét és megmutassuk: hogyan horkolhatunk, mit tehetünk a háború ellen, M. L. Ján Smrek Peiufi- fordításai A bratislavai Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadó újból megjelentette fán Smrek Petőfi-fordílásait, a Világ Klasszikusai című sorozatában. Jelentős irodalmi eseményről van szó: fán Smrek az egyik legnagyobb élő szlovák költő s Petőfitolmácsolásai a szlovák műjordíás-irodalom remekének számítanak. Ezek a fordítások elsőízben 1953-ban látták napvilágot könyvalakban, fordítójuk 1954-ben e művéért irodalmi államdíjat kapott. A most megjelent új kiadásban négy új fordítást Is találunk, összesen száztízenkét Pető j l-költemény szlovák tolmácsolását. Ez a kötet is háromezer példányban jelent meg, mint az első kiadás A jegy-, zetekben változtatlanul megtaláljuk Illyés Gyula Petőfi-könyvének egyes részleteit, s a kötet végén Ivan Kupec érdekes Petőfi-tanulmányát. A bratislavai kiadó értesülésünk szerint a közeljövőben második kiadásban megjelenteti fán Smrek két másik, immár kiaszszikus magyar költői antológiáját: Ady Endre és József Attila verselnek válogatott gyűjteményét. Ez a három szép kötet a három nagy klasszikus legsikerültebb külföldi tolmácsolásai közé tartozik, ján Smrek most Arany fános szlovákra fordításának gondolatával foglalkozik. (Sz) VJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSJSSSSfSSSSSSSSSSMSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSl Tibort bökdösik, bíztatják: , — Ered) méri... Ugye nem mersz?! És Béres Tibor, mintha most az egyszer ijedtnek látszana. Megembereli magát: ne essék csorba a tekintélyénI — Ha nem küldtük is megyeki — mondja és elindul, s nyújtja a lépést, hogv minél előbb utolérje a tanítónőt. Melléér. — jó napot kívánok! Béres Tibor érzi, hogyan fut rajta végig a tanítónő szemének sugara. — Jó napotI Csend Csak a két pár cipő cuppog a sárban — Hazafelé? Szálát Teréz agyában ugyan átvillan a gondolat, hogy kikéri magának az effajta viselkedést, ugyanakkor azonban azt is jót tudja, hogy a falu törvénye! mást mondnak Persze, galma sincs róla, hogy a legény milyen céllal és szándékkal szegődött melléje. Válaszol röviden, fagyosan: — Igen. Ismét csend, s veszedelmesen közeliinek az iskolához Tibor feje majd szétpattant az erőlködéstől: mit is kellene mondani? A lába elé néz, megvan az ötlet: — Nagy a sár. — Eső esettl — feleli a tanítónő érezve a legény zavarát, s jóleső érzés bizsereg a bőre alatt. Béres Tibor elpirul, mint a kisiskolás. Ha zavarban is úszkál. azért~érti a szót, hogyne értené, érezné az ízét. — Hol jár az. az elvtársnö? A tanítónő majd elnevette magát, olyan furcsán hangzott az elvtársnő szó. — A kötelességét teljesítette az elvtársnő — feleli Teréz és a legényre sandít, majd egészen ránéz és megáll. — Mondja, akar velem valami komoly dologról beszélni, vagy csak ügy !? Béres Tibor égy érzi, hogy agyában egy kicsi ablak sarkig nyitva áll és ezt kiabálja be rajta valaki nagy hangerővel: „jól kiszúr veled ez a nő, Tibori” — Hát... nem .. szóval — kínlódik a legény —, azt akarom mondani, hogy jó volna valami színdarabot tanulni ... — mondja ki végül egyszuszra és áldja az eszét, hogy kitalálta. — Színdarabot? — kérdi a tanítónő lassan és tovább indul. — Biztos ezt akarta mondani? — Persze... természetesen — élénkül fel Tibor. — Ugye, jönnek a hosszú téli esték, jő volna valamivel foglalkozni... Elszórakoznánk ... Itt úgysem lehet mást csinálni .. — Abban igaza van... — hagyja jóvá a tanítónő. — És szoktak színdarabot játszani? — Hát nem... nagyon... Nem akart velünk senki foglalkozni,,, Magunktól nem tanulhattunk .. Tetszik tudni, ha nem is valami nagy színdarabot, legalább olyan rövid jeleneteket... Jön a szilveszter is, addig lehetne valamit csinálni Közben az iskola elé érnek, megállnak. Teréz elgondolkodik: — Valóban csinálhatnánk valamit... Hát jó, nem bánom... Beszéljék meg a dolgot, szóljon a fiúknak, lányoknak, és estére jöjjenek el az Iskolába, aztán majd megbeszélhetjük 1 Elvigyorodik Béres Tibor, bólogat, bizonyít: — Aztán hány órára? — Mondjuk .. hétrel Jő? — Igen... szóval hétre?... Itt leszünkl,,, A viszont látásral — köszön el a legény és büszkén kihúzva magát megy vissza a vendéglő elé, ahol kíváncsian várják a barátai. — No mi van? — kapták körül Tibort érdeklődve a cimborái. Tibor cigarettát keres a zsebében. Lassú mozdulattal a szája sarkába igazítja, még lassabban veszi elő a gyufásdobozt, reszeli a gyufaszálat, soká reszeli a doboz oldalán, míg végül lángra lobban. Tibor megelégedetten mosolyog befelé: A rámeredő szemek kíváncsiságából látja, hogy a hatáskeltő rágyújtás! művelet sikerült a fene eszi a legénvkoszorút! Fölényes ajkbiggyesztéssel megszólal: 12
