A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-09 / 36. szám
Egy darab történ elem I Részlet Július Fucík „Üzenet az élőknek” című börtönnaplójából az író halálának 19. évfordulója alkalmából. G épezetünket a lehető legegyszerűbben építettük ki, hogy egy feladattal a lehető legkevesebb számú embert terheljünk meg. Elhagytuk a hosszú összekötő láncokat, melyek mint 1941 februárjának tapasz-, talatai mutatták — nem védték, hanem inkább veszélyeztették a gépezetet. Eb-, ben ugyan több veszély rejlett a ml szá-: munkra, a párt szempontjából viszont biztonságosabb módszernek bizonyult. Olyan csapás, mint 1941 februárjában már nem érhette. Ezért is dolgozhatott új taggal kiegészítve, nyugodtan tovább a központi pártvezetőség, amikor letartóztattak. Hiszen legközelebbi munkatársamnak sem volt fogalma erről. Honza Zikát 1942. május 27-én fogták el. Itt ismét szerencsétlen véletlen játszott közbe. A Heydrich elleni merényletet követő éjszakán történt ez, amikor a megszállók egész gépezete üzemben volt, hogy hatalmas razziákkal kutassa át Prága egész területét. Behatoltak abba a stresovicei lakásba is, ahol Zika megbújt. Papírjai rendben voltak és valószínűleg elkerülte volna az igazoltatók gyanúját. Ám nem akart veszélyeztetni egy derék családot és á harmadik emeletről az ablakon át szökést kísérelt meg a másodikra. Ütközben megcsúszott és súlyos gerincsérüléssel szállították a rabkórházba. Egyáltalán nem tudták, kit kaptak kezükbe. Csupán tizennyolc nappal később, fényképekkel való összevetés alapján állapították meg kilétét és a haldoklót kihallgatásra vitték a Petschek-palotába. Ott láttam utoljára, amikor felhívtak, hogy szembesítsenek vele. Kezet adtunk egymásnak, kedves széles mosolyával rámköszöntött: — Jó egészséget, Julek! Ez volt minden, pmit hallottak tőle. Többet ugyanis nem beszélt. Néhány arcára mért ütés után eszméletét vesztette és néhány óra múlva meghalt. Letartóztatásáról már május 29^én tudtam. A csápok kitűnően dolgoztak. Segítségükkel egyeztem meg vele további fellépésem felől, amit később utólag jóváhagyott Honza Cernji is. Ez volt közös határozatunk. Cérnát 1942 nyarán fogták e,l. Ez már nem volt véletlen, hanem összekötőjének durva fegyelmezetlensége. Ez az összekötő ugyanis nem viselkedett úgy, ahogyan egy vezető tisztséget betöltő emberhez illett volna. Néhány óráig kihallgatás — természetesen meglehetősen kemény kihallgatás — után (de mi mást várhatott volna?) pánik vett rajta erőt és megadta a lakást, melyben Cemfvei találkozni szokott. Innét aztán a nyom Honzához vezetett, aki néhány nap múlva így a Gestapo kezére került. Mihelyt behozták, azonnal szembesítettek vele. — Ismered? — Nem ismerem. A két válasz egyöntetű volt. Cernf teljesen megtagadta a vallomástételt. Régi sebesülése megóvta a hosszú kínzástól. Gyorsan eszméletét vesztette. Mialatt második kihallgatására került volna sor, már pontosan tájékoztatták - és ahhoz is tartotta magát. Nem tudtak meg tőle semmit sem. A pankráci börtönben tartották és hosszú, ideig várták, hogy valamilyen vallomás beszédre bírja. Erre azonban nem ke-r rült sor. A fogság nem változtatta meg. Friss, víg, becsületes maradt. így távlatot mutatott másoknak is, amikor előtte már csak a halál távlata maradt. Hirtelen vitték el Pankrácról, 1943 májusának utolsó napjaiban, nem tudom hová. Az emberek váratlan eltűnése min-, denesetre baljós dolog. Lehet, hogy csa-: lódom, de nem hiszem, hogy még egy-i szer viszontláthatjuk egymást. Mindig számítottunk a halálra. Tudtuk, ha a Gestapo kezébe kerülünk, ez a véget jelenti. És eszerint cselekedtünk itt is. • * *' Az én játékom is közeledik befejező-: se felé. Ezt már nem írtam meg. Ezt már nem ismerem. Ez már nem játék. Ez az élet. Ami most történni fog, annak már nem lesz nézője. A függöny legördül. Szerettelek titeket emberek. Legyetek éberek I 1943. június 9. Július Fuóík 01 o3 '01 > 01 e*H C/J O c 'CO t-* 'ce S M V* V 9
