A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-09-09 / 36. szám

a • agy fajú Nemesócsa, betonjárdá- I ja van és nagy szövetkezete. S / \| most képzeljük el, hogy ha a •*' » szövetkezet körül bajok vannak, alacsony a munkaegység értéke, nem ki­elégítő a termelőmunka színvonala és ered­ménye, s akkor azt mondják az embernek: Na, készülj fel lelkileg a munkára, te le­szel a szövetkezet elnökei Kommunista vagy, tudod mit kell tenned. Hozd rendbe a szövetkezetet.,.1 Mert három-négy évvel ezelőtt csak kul­logott a nemesócsa;! szövetkezet... Hogy Halász Jánosnak hány álmatlan éjszakát okozott a megbízás, nem tudjuk... Igaz, nem olyan embernek néz ki, aki megijedne a feladatoktól, különben is — kommunis­ta. Elfogadom, mondta____ ... még kapálni sem tud I A falu — sajnos — gyanakvó és bizal­matlan új emberekkel szemben. Még ak­kor is bizalmatlan, ha az illető különben helybéli származású, de egy időre elment valahová, szem elől veszítette a falu. Va­jon mit csinált, amíg nem volt közöttünk, firtatják, mi Jett belőle? Halász János nemesócsal születésű, még­is bizalmatlannak mutatkozott vele szem­ben a faluja, amikor megtudták, hogy „ő lesz a szövetkezet elnöke”. — Ez lesz az elnök? — nyilatkoztatta ki az általános kételkedést egy asszony — de hiszen ez még nagyon fiatal és... bizonyára kapál­ni sem tud. ..1 Az asszonynak Igaza is volt meg nem Is. Igaza abban, hogy az új elnök valóban fia­tal, harminc éves volt, amikor 1959-ben átvette a szövetkezet vezetését; de a má­sik dologban tévedett. Halász János rövid időn belül bebizonyította, hogy tud ka­pálni, ha szükséges, sőt egyebet is tud, minden parasztmunkát ismer annak elle­nére, hogy a foglalkozására nézve kitanult géplakatos és ezelőtt a helybeli gép- és traktorállomás technikai vezetője volt. Harminc éves géplakatos, kommunista, mint egy gyengén működő szövetkezet új­donsült elnöke... Felfigyeltető jelenség, amely kiváncsivá tesz. Elég ereje lesz megvívni a harcét, fiatalember, tolakszik fel bennünk a kérdés önkénytelenUJ, mert nagy csatája lesz, tudja-e...? Hogyne tud­nám, gondolta magában Halász János, Is­merem én jól az embereket... Na, mutas­sátok meg, hogy mit tudtok, biztatja ál­szent jóindulattal a régi vezetőség az újat, most rajtatok a sor, fiatalok. ..I Megmutat­juk, mondta Hajász János... S közben ta­lán kétség ül a szív mélyén, a lélek ha­bozó és az ember, talán maga előtt sem vallja be, de kissé kételkedik önmagában, mert azért nem olyan könnyű egy faluval szembenézni, amikor az a falu sokat... mindent vár az embertől. De a feladatok elöl nem lehet meghátrálni. Se koma, se sógor... Érdekes, a gyengén dolgozó szövetkeze­tekben mindig felleljük a protekció jeleit, a személyi ős rokoni kapcsolatok minden­ható erejét, a sógor-komaságot. Mert fa­lun sok rokona van az embernek, vannak fajuk, ahol szegről-végről mindenki min­denkivel rokonságban van. S különösen sok rokona van az embernek, ha. véletjenül a szövetkezet elnöke. Na, kedves öcsém... Hej, bátyám... úgy bizony, kedves fiam... száll feléje a sok mejeg rokoni megszólí­tás és ha jó rokon akar lenni, a feléje áradó rokoni érzelmeket peres ügyek In­tézésénél, egyéni jutalmazásnál, munkael­osztásnál figyelembe kell vennie. S a ro­konok érdekei rendszerint ellentétek, a szövetkezet érdekeivel, a köz érdekeivel; 6 — Késiül) fel a munkára, — Néha mondták, te leszel a sxö- gfiban Is vetkezet elnüke. Duba Gyula: ha az elnök részrehajtó, annak a szövet­kezeti demokrácia és a munkaerkölcs vall­ja kárát. A szövetkezeti demokrácia nemcsak szó- Jám, de valóság kell, hogy legyen, döntöt­te el magában Halász János, a demokrácia nem a közös termelőmunka egyik szük­séges vonása, de létfetétele. Ojra szervezte a napi munkaelosztás módját. Hét és nyolc között minden este — vasárnap délelőtt tizenegy órakor, — összejön a szövetkezet gépájlomásán az elnök, az agronómus, a mechanlzáclós bri­gád vezetője és a csoportvezető. A csoport vezetők előadják, milyen munkát kell más­nap elvégezniük, mennyi emberre vagy gépre van szükségük. Közösen osztják szét a napi munkát. Már maga az a tény hogy a vezetők együttesen osztják szét a munkát, kizárja a lehetőséget, hogy a traktoristák, vagy mezei munkások egymásnak ellenté­tes utasításokat kapjanak. S a szövetkezet­ben van Jobb és kevésbé jó munkahejy, olyan, ahol nem kell belészakadni a mun­kába, és a munkaegység mégis gyűlik, de olyan Is, ahol bizony meg kelj izzadnia a tizenöt korona előlegért. A vezetőség vigyáz, hogy jusson ebből is, abból is min­denkinek... Mert Nemesócsán, ha a veze­tőség részéről helytejen intézkedéseket ta­pasztalnak, kinyitják az emberek a szá­jukat a szövetkezeti gyűléseken és kriti­zálnak. .. Így van ez jól, mondja Halász János, egészséges jelenség ez, mert ez a szövetkezeti demokrácia... Az ember ön­tudatos, gerinces lény, ahhoz, hogy meg­győződésből és szívvel dolgozzon, kell, hogy méltányosan bánjanak vele, és ne sértsék igazságtalansággal az önérzetét. A mindentudó vezetőség — Tudja, hogyan van a falusi ember a gépekkel? — mesélte Halász elvtárs. — Ejmondok egy történetet. Tavaly bejelen­tettük a tagságnak, hogy veszünk a szö­vetkezetnek egy ZETOR traktorra szerel­hető, hidraulikus tirágyarakóberendezést. Egyesek csak csavargatták a fejüket, má­sok meg egyenesen ellene szegültek, ezek voltak a vesvllla-pártlak. „Minek nekünk a trágyarakógép”, kiabáltak, „hét a ves­­vljla mire való? Az apánk, a nagyapánk, a dédapánk is azzal rakta meg a szekerét. És Jó volt neki. Nekünk miért ne lenne jó.. .?l” A hidraulikus rakodót mégis meg­vettük és munkába állítottuk. Múlik az Idő és egyszer csak jönnek ám az embe­az amber ttnma- — Képzelje, megnttveke­kételkedik dett a határunk! • • Akit rek, hogy elromlott a szerkezet. „Hát az­tán,” mondtam nekik, „hát a vasvllla mire való?” „Még hogy vasvilla," méltatlankod­tak, „csak nem fogunk gürcölni, mint az apánk, a nagyapánk és a dédapánk tette, amikor itt van a gép.. .1” Hát így van a falusi ember a gépekkel, ha megismeri, megszokja és megszereti, s aztán már nem nőjkülözheti. Na igen, a mindenttudó vezetőség... A traktorosok legalábbis így mondják: „Ördögük van, semmit sem csinálhatunk anélkül, hogy tudomást ne szereznének ró­la. Feketefuvar, üres járat, ebédre, vagy elugranl ide-oda... Nem, ez lehetetlen... Másnap már mondaná az ejnök: Elvtárs, ennyit és ennyit szántottál, naftát ekkor vételeztél, hol a többi üzemanyag?” Hogyan csinálta Halász János, hogy bár

Next

/
Thumbnails
Contents