A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-09-02 / 35. szám

Bemutató után Műkedvelő színjátszóink műsorpolitikáját vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az előadás­ra kerülő színművek niagyobb része seké­­lyes vagy sematikus. Hiányzik belőlük ko­runk és rendünk lírája, az emberiség nagy problémáinak művészi bemutatása. Ezért Je­lent keimelkodő eseményt, iha egy-egy mű­kedvelő csoport nem álromantikus, hatás­vadászó, szük-problematlkájü művel akar hatni, hanem vállalja a drámát megjelení­tés nehéz leiadatát. Ezért érdemel dicséretet a Bratislava XI. kerületi Művelődési Otthon mellett működő Déryné Színkör, amely a ,,Rókák a szőlő­ben“ előadás-sorozata után most bemutatta „Shida, a Szöcske“ (Krausz Julíka} és a szerelmesek ( Hans Pfelífer „A lampionok ünnepe“ című háromfelvonásos színművét. A mű tartalma és formája egyaránt rendkívüli teljesítményi követel az előadóktól. A mű mondanivaló­ja; lázadás a gyűlölet, a halál, a háború ellen. Az elemző* bírálat szigorét enyhíti az, hogy a műkedvelők lehetőségei korlátozot­tak, a próbák időtartama a pihenésre szánt időből elvett néhány óra. Természetesen még ez sem Jelenthet maradéktalan felmentést. Yamamoto szerepében Lőrincz Jánost kell dicsérni és egyibetn elmarasztalni. Nehéz szerepet vállalt — egy vak Japán katona­tiszt gyűlöletét, fanatizmusát kellene bemu­tatnia, de a figura monoton, élettelen. Lő­rincz János régi hibája, hogy rendező, szer­vező, díszlettervező és főszereplő egyBze­­mélybem. Az az érzésem, ihogV az együttes érdekében rendkívüli lelkesedését és tagad­hatatlan tehetségét a rendezésre kellene összpontosítania. A szerelmes japán lány — Yuki — sze­repében Lelkes Júlia és az amerikai James — Czakó Mihály alakítását a szerves össze­függés miatt együtt kell értékelni. A rendező hibája, hogy Czakó Mihály, csak egy szép amerikai fiú, de nem szerel­mében felolvadt, érzésektől Izzó, az atbm­­filozófia hazugságait éppen Nagasaki romjai között meglátó térti. Bármennyire igyekszik és villantja a tehetség látható, bár még halvány fényeit Yuki — Lelkes Júlia, a sze­relmesek dialógusa csupán iskolás beszéd­gyakorlat, és a hangszínit nem a dráma fe­szültsége emelt vagy mélyíti, hanem a szö­vegkönyv Írásjelei. A legjobb alakítás Németh Vilmos Kenne­dy őrnagya. Gyáva, gőgös amerikai, a nyu­gati „gyűlöljenek, ám féljenek“ elv 'hirde­tője, á nagasakl tőmeggyilkós cinizmusa, go­noszsága — élethü. Németh Vilmos jellem­formáló készsége már több mint műkedvelő színjátszás. „Shida a Szöcske“ szerepében Krausz julika alakítása elárulta a fiatal műkedvelő Ja bratislaval magyar tannyelvű iskola A szerelmesek: Yuki és James (Lelkes Jű­­lisa és Czaké Mihály) diákja) sokat ígérő színészi képességeit. Bár mozdulatai még bizonytalanok, hangvé­tele sokszor téves — Krausz Júlia — úgy érzem utánpótlást Jelent és nemcsak mű­kedvelő keretben. A díszletek (Lőrincz János munkája) és Dömötör Sándor fényhatásai nemcsak külső megjelenésként dekorálnak, hanem funkciós tényezővé nemesülve válnak az előadás po­zitívumává. Kár, hogy ugyanezt nem mond­hatom a parókákról és maszkokról, hoiott éppen a ligetfalusi Művelődési Otthonnak saját parókakészitő műhelye van. Általános — műkedvelőinknél sajnos meg­szokott — jelenség a szövegtudásban mu­tatkozó bizonytalanság és a helytelen kiejtés. Mindezek ellenére a IDéryné Színkör 11 évi történetében ez az előadás olyan ered­mény, amely további tettekre Jogosít — és kötelezi-íy-Vidám élei és szorgalmas tanulás A komáromi járási kultúrotthon és a -Csemadok járási bizottsága a vadregényes kolozsmámai szigeten -tíznapos tánckör vezetői tan­­folyamot rendezett, melynek harminc résztvevője volt. A tanfo­lyam programját úgy állították össze, hogy a hallgatók minél többet elsajátíthassanak a táncírásból és olvasásból, Megismerked­jenek az egyes néprajzi vidékek tánclépéseivel és jellegzetessé­geivel és végül a koreográfiával. A sátortáborban a vidám élei mellett kemény munka folyik, íbiszeit a kitűzött cél elérése nem könnyű feladat. Nem könnyű új tánckörvozetűket, koreogijif «sokat nevelni. Bizony elég türelmes és szívós munkát kíván Szabó Erzsitől, a tanfolyam vezetőjétől és Bors Évától, /meg Kamarás Imrétől, a két előadótól. De a lelkes hallgatók részéről sem szorgalomban, sem tanulni vágyásban nincs hiány. Reggeltől késő estig tanulnak, gyakorolnak, majd az esti órákban közösen /szórakoznak, tervezgetnek. Németh Valé­ria esteséről, iKlánlk Klári Ekeiről, Szabó Zsuzsa FftsnrSI, Szűcs Edit Nagykesairől, Kovács Anna é® Rusxnyák Margit Bátorkesziról — (mindkettőjüket az EFSZ küldte a tanfolyamra — Kalocsányi István Martosról azt tervezik, ihogy ha hazatérnek, maguk köré gyűjtik a táncolni vágyé fiatalokat és együttest alakítanak- Remél­jük elhatárolásuknak és szorgalmuknak meglesz az eredménye, s a jövőben találkozunk majd táncasoportjaikkál a helyi, illetve a járási ünnepélyekben, randazvéinyeken. GOGH LÁSZLÓ Baromfifarmon — A jövőben tmSr nem okoz gondot a to­jásbe adás — mondotta Henzsel Mihály, az alsószecsei EFSZ zooteclmikusa. — Az el­múlt években csak nehezen tudtunk teljesíte­ni a tervezett beadást, azt Is csak a tagok .segítségével. De miből Is teljesítettük vol­na? 700 darab tyúktól? Hiába igyekeztünk, a baromfivész minden évben megtizedelte az állományt. Ebben iaz évben elhullás nincs, amit annak tulajdonítunk, hogy még a tavasszal megkezdtük a vándor ólazta­­tést. A falutól két kilométerre, egy fákkal szegélyezett kanyarban van a baromfitelep, ahol kétezer (ércét gondoz Adami György­­né és Hulvey Mihályné. Most az aratási idő alatt az ólakkal (együtt vándorolnak a tarión, a kihallott szemet csipegetik a szár­nyasok. — Három hete nem adtunk nekik e lesé­get, s kitartunk így még legalább tíz na­pig — mondja a zoatechnlkus. — Átlag mennyi eleségre van szükségük naponta? — kérdem. i — Két és fél mázsa darára, tehát egy hó­nap alatt közel egy -vagon glabonát taka­rítunk meg. Az őszi Időben Is kevesebb gabona kell, mert a kukoricatörés után is marad még valami a földeken és felbe­csülhetetlen a kártevő rovarok elpusztítása is. A baromfitenyésztés tehát mindenkép­pen kifizetődő, csak ésszerűen kell csinál­ni. Tervünk az, hogy a közeljövőben 3000 tyúk részére baromfitelepet létesítünk a fa­lun kívül, aminek az alapjait már le is raktuk. A Jövőben neim az a célunk, hogy a tervezett tojásbeadást teljesítsük, hanem miképp tudnánk a duplájára emelni. Kűcs Gyula, Alsöszecse Adami Györgyné és Hulvey Mihályné, a ba­­rom fite lep gondozói

Next

/
Thumbnails
Contents