A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-02 / 35. szám
élete. Am ez árváiéit egyedül, segítség nélkül nem tudták volna megváltoztatni az életet. S az országtél segítséget kaptak. Évről évre ismeretlen, fiatal arcok jönnek Árváiba Szlovákia minden részéből... A sok fiatal arc az évi szünidőben Is kedvessé és vidámmá tette Árvát. Podbiela és Krlvá községekbe valóban Szlovákia minden tájáról jött össze ez a csapat fiú és leány. Mindannyian Ipariskolai hallgatók. Krlvá községben harmlnoketten vannak, egyetlen községben harmindketten, egy építkezésen. Am Szlovákia szerte sok építkezés folyik és mindannyian találunk brlgádozó diákokat, sokezer fiút és leányt, akik a szünidejüket nemcsak fürdőzéssel és kirándulással, de munkával töltik el. De nézzük a ml harminckét brlgádosunkat...! Mit csinálnak napról napra? Reggelenként hajnali ötkor ébreszti őket a vekker. A zugó árvái hegyipatakok friss vize egész napra felfrissíti őket. Előttük a nap... augusztusi nap, teli fénnyel és napsugárral... „Gyerünk, ugorjatok fel! Megyünk..." Felugrálnak a gumikerekű pótkocsira és a traktor viszi őket fel a hegynek... S az úton nem látják már e járombatört tehénkéket, ahogy a sok apró rétről húzzák a szénásszekereket; teheneket látnak, de a krlvál szövetkezet kövér teheneit. Juhokat és kecskéket is láthatnak, amelyeket azonban nem fej meg a gazdájuk, hogy legyen teje a száraz krumpliebédhez ... S ha felérnek a munkahelyükre — kora reggel, még a harmat ellőtt —, kezdődik a munka. Az áső belemélyed a terméketlen földbe, csúszik a lapát, hogy kidobja ez agyagot — mélyül és hosszan elnyúlik a kanális, a terméketlen föld termővé válásának előhírnöke ... Am a diákkezek nem szokták meg a szerszámok nyelét, a dörzsöléstől a tenyerek égni kezdenek, fájnak, hólyagok keletkeznek rajtuk, amelyek későibb bütykökké változnak. S ezek a bütykök a leghatásosabb névjegyék. „Krlvában szereztem, a brigádon” — mesélik majd egymásnak az Iskola padjaiban. Ni csalk, amott a szövetkezeti tagok lakaszálták a szénát. „Gyerünk lányok, segítünk összegereblyézni és csomóba hordani, hogy rendesen megszáradjon ...!” Összegereblyézték és boglyákba hordták. „Egy kis kenyér — ha nem .vetik meg —, meg egy darab szalonna hozzá, fogják lények, süssék meg nyárson.. A szalonna lecsöpögő zsírja barnára festi a kenyeret. Azért ízlik, nagyon Ízlik... Lassan besötétedik, s ők újra a pótkocsira ülnök. — (Maga még nem jön, nagyapó? Ut kinn még a kenyér U Jobban Ízlik Kora ha Inaiban, még a Jiprtnat »lőtt trak Alkonyait«! ha rafelé tart a gulya it a ■itorra Millnak ... kecakanyij Nem, ő miég marad. Azt mondja, hogy Itt künn a szabadban jobban Ízlik még a karéj kenyér is. Az öreg szed a kenyérből és amíg beleharap, végignézi a fiatalokat, a távolban fekvő falut, hosszan végignézi az. Árva völgyét és mintha a Falu a hegyek között Púplavájával mondaná „Ha megéled a hetvenet, megállapítod, hogy nem Is vagy olyan okos, mint... tapasztalt. Na, aztán emlékezzetek majd rém. A falu máT nem fából lesz, hanem meglehet, acélból... A gyerekek csak az iskolában tanulnak majd a ml régi nyomorunkról... Csodálkozni fognak, hogy az ő nagyszülőik reggelire, ebédre, vacsorára mindig csak krumplit ettek és csodálkozni fognak, hogy valamikor csak mécsesekkel világítottak.” Púplava bátyó nem élte meg a mát. Am megélte Árva. A változó Árva. S változását ezek a fiatalok Is elősegítik. B. D.
