A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-06-17 / 24. szám
A nyelvhelyesség kérdései Apparátus és ordináció yakran bírálnak egyes hivatalokat, hogy „a sok adminisztráció miatt nagy agarától tartanak fenn.” Az adminisztráció szó itt az igazgatási munkát, az ügyintézést jelenti. Használt szó, szükségünk van rá, de ne használjuk adminisztráció alakban. Az apparátus szóhoz több jelentéstartalom fűződik. Ebben az esetben az intézményt jelenti, a személyzetet is beleértve, de az intézmények és szervek egész rendszerét is jelentheti (például amikor államapparátusról beszélünk). Ezenkívül jelenthet műszert, készüléket, felszerelést, berendezést stb. Ezekben az utóbbi esetekben könnyen megtaláljuk a jelentésének megfelelő magyar szót, viszont amikor az intézmények, szervek rendszere jelentésben használjuk, kénytelenek vagyunk az idegen szót használni. Természetesen apparátust, ne pedig aparátot mondjunkI Teljesen felesleges, mégis eléggé használt szó a centralizáció, helyesen: centralizáció. A magyar megfelelője a központosítás. Ellentétes párfáról, a decentralizációról ellenben már nem állíthatjuk, hogy felesleges volna, mert erre a fogalomra nincs megfelelő magyar szavunk. Különösen az utóbbi időben nagyon gyakran halljuk ezt a szót decentralizáció alakban. A helyes alakja az -ló végződésű alak. Hasonlóképpen gyakori a felügyeletet jelentő inspekció inspekció alakban, a felülvizsgálat helyett használt revízió revizia alakban, az ellenőrzést meg csaknem mindenki kontrolénak mondja, nem kontrollnak. Amint látjuk, mindhárom szó helyettesíthető magyar megfelelőkkel, de ha már használjuk őket, használjuk helyes alakjukban. Szintén jól helyettesíthetjük magyar megfelelőkkel az inspektor, revizor és kontrollor szavakat is. Az inspektor felügyelő, a revizor és kontrollor szót általában az ellenőr szóval helyettesítjük: Az archív alakban általánosan használt archívum magyar megfelelője az irattár, okmánytár. Nagyon sok olyan szó is előfordul a hivatalok nyelvében, amelyeket a magyar nyelv már régebben nem használ. Ilyen például a másolatot jelentő duplikátum, amelyet duplikát alakban használnak, a titkárság jelentésében használt szekretariátus, illetve sekretariát, az áthelyezést jelentő diszlokáció, illetve dislokácia stb. Néhány ilyen szót szlovák képzővel ellátva használnak: a titkárnő sekretárka, az iratszekrény registracka, a testületi ülések gremiálkák stb. A referent alakban gyakran használt referens helyett is inkább használjuk az előadó szót! A dekrétum szó dekrét plakját főként a kinevezési okirat jelentésében használják. A dekrétum szó azonban jelenthet törvényhozótestületi határozatot vagy fontosabb rendeletet is. Az egészségügy nyelvében még több az idegen szó. Ezeknek kiirtása meddő kísérlet lenne, mert az egészségügy szoros kapcsolatban áll a latin nyelvvel. Viszont egyik-másik szót el lehet kerülni, az elkerülhetetleneket meg használhatnák eredeti alakjukban is magyarul beszélő egészségügyi dolgozóink. Például a primár helyett mondhatnának főorvost, a sekundär helyett alorvost, a sanitka helyett mentőkocsit stb. Az ellenállóképesség is lehetne immunitás, nem pedig imunita, a beteg páciens, nem pedig pacient, a betegségmegelőzés prevenció, nem prevencia, a vérátömlesztés transzfúzió, nem transzfúzia, az elszigetelés izoláció, nem izolácia, a tüdőbaj vagy tüdőgümőkór tuberkulózis, nem tuberkulóza, a torzulás deformáció, nem deformáció, a műtét operáció, nem operácia, az orvosi látogatás vagy szemle meg vizit, nem vizita stb. Szokatlan már a magyar nyelvben az ordináció szó is, amelynek ordinácia alakját mind az orvosi rendelésre, mind pedig a rendelőhelyiségre elég sokan használják. A szlovákos végződésű operacka szónak a magyar nyelvben a műtő szó felel meg. JAKAB ISTVÁN V,SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSACfSSSSSSSS'SSSSSSS//'SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/fSSSSSSSSSSSSSSS/SS. — Láiom!... Szőlőkapálás... mert szereti a borocskát. .. — Ne beszélj bolondokat!... Ugyanúgy te is elmehettél volna gyűjteni, mint én, mégse mentél. Az asszony arcát is haragos pír önti el: — Ott a lányom! — Ott... az irodában, de nem a hereföldön! Bognár elkomolyodik, cigarettára gyújtana. ám mind elázott a zsebében. — Az én feleségem is ott volna, ha... Könnyű neked, Margit nem tudod te, mi az élet... —Nekem aztán nagyon könnyű! Igaza van!.. Kiskoromtól mást sem teszek, csak a küszöböt lovagolom. . Az uramat elvitte a háború, négy halottat temettem el Idehaza, nyakamon maradt a sok föld meg a lány nevelése... Lovasszekérre] éppen úgy hordtam a trágyát meg úgy szántottam. mint maga. arattam, mint akármelyik ember, vetettem, mint akárki más... Hát nekem nagyon könnyű, én aztán nem tudom, mi az élet... — Nem ügy gondoltam én no... Tudom, hogy két asszony se tette meg a faluban azt, amit te. dehát most. most jól megy sorotok, nem panaszkodhatsz, már csak azért is jó, mer neked nincs élő halottad, Margit... Jakáb Margit szeme Bognár bánatos arcára tapadt, és valami mély, sajnálkozás-féle érzés ütötte meg a szívét. Hirtelen, minden átmenet nélkül elállt az eső. A szakadozó, tovaszálló felhők közül kivillantotta lángszemét a nap, s ontotta forró sugarát lefelé. Még a szél is elálmosodott tőle: erejét vesztve a lombok közé üli. Az égbolt nyugati fele már szeplötlenül, kéken csillogott, a keleti égbolt alatt pedig az elsápadt fellegekből egy hatalmas szivárvány-koszorú fonódott. A lombokon milliónyi vízcsöpp ringatódzott csillogva. A zöld pázsitot sokágú, apró csermely erezte. Halk, pltyegc csörgedezéssel futott a víz le, a falu felé. Lenn a faluban élesen felpufogott egy traktor, valahol a lombok között meg sárgarigó csalogatta párját szerelmf nászra. A levegő megtelt a párolgó föld nehéz szagával. Volt benne valami szívet-lelket üdítő édes íz. Csendesen szólt JaJcab Margit: — Különös ember maga, Bognár Józsi.; ^ — Majd kendője alá igazította a homloka közepén fityegő hajfürtöt és megelevenedett. — Hát köszönöm a helyet! Isten áldja! — Van is mit köszönnöd! — igyekezett Bognár még egy kicsit visszatartani az asszonyt. — Hiszen itt is majdnem a szabad ég alatt álltái. Huncut fény villant fel Margit szemében: — Hát maga azt hiszi, hogy az eső elől szaladtam idei? — Hát.., mi másért? — A villámlástól meg a mennydörgéstől félek, de rettenetesen! Most már tudja!?... No, isten áldja! Ment az asszony, ment, egyre távolodott. Bognár József kísérő szeme majd felfalta büszke fejtartását egyenes, karcsú derekát, formás, gömbölyű farát, napbarnította, szép lábaszárát... Bognár Józsefet teljesen kihozta sodrából az a zivataros délután. Éjszaka nem aludt, kereste a találkozás lehetőségét, mindenképpen újra meg újra látni akarta, beszélni szeretett volna Jakab Margittal. De sehogy sem sikerült. Ha odahaza kereste — mint csoportvezető, Margit valahol a határban volt, ha meg oda loholt utána, akikor otthon tartózkodott. Egyszóval elvesztette megszokott nyugalmát, sehol nem lelte a helyét. Még olyasmi is megtörtént vele, hogy a vizeskanna helyett a moslékos vödörrel ment a kútra vízért. „Mi az isten történt velem, megbolondultam?” — mondogatta magának és szorgalmasan szidta az ölvén éves, deresedé fejét. Ám vérének száguldása elnyomott benne minden józan gondolatot, valósággal kicsúszott kezéből életének^ tetteinek irányító ereje. Egyszer a határból hazafelé jövet, útja a templom mellett vezetett el. Eszébe jutott, hogy a templomban kedvére elnézegethetné Margitot. Alig győzte kivárni a hétvégi vasárnapot. Azóta, hogy fe-12
