A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-06-03 / 22. szám
A nyelvhelyesség kérdései Idegen szavak az iparban és a mezőgazdaságban Napjainkban gyakran nailunk ilyen mondatokat az iparban dolgozóktól: Iparunkban nagyon megkönnyíti a munkát a mechanizácia és az automatizáeia. Üzemeink mind nagyobb jeladatokat plánovűlhatnak, mert a plán realizáciája nem okoz gondot. Ha több a jövedelem, nagyobb az akumulácia, s nagyobb lehet az investíbia is. Az üzem produktivítája a munkaerőktől is függ. Káros hatása van például a fluktuációnak. A jó metóda alkalmazása viszont elősegíti a termelést. Ügyelnünk kell a termés kvalitájára is. Aki szép eredményeket ér el, prémiát kap. Vizsgáljuk most meg ezt a szöveget! Nézzük meg, hol helyes, hol nem helyes az idegen szó használata. Az első mondatban két idegen szót találunk szlovákos alakban: a mechanizácia és az automatizácia szavakat. A magyar nyelvben használt alakjuk: mechanizálás (mechanizációj, automatizálás, I automatizáció f. /I mechantzációra van magyar szavunk: a gépesítés. Ez ugyanolyan jó, mint az idegen szó. Az automatizációt vagy automatizálást ellenben kénytelenek vagyunk használni, mert nincs helyette magyar szó. (Ugyancsak nem tudjuk kikerülni az új fogalmat jelölő kemizálás — szlovákosan chemizácia — szót. A következő mondatban szereplő idegen szavakat is mellőzhetjük. A magyar nyelvben ugyanis elég ritkán használják a plánum szót, hiszen van terv szavunk. Ezért aztán természetesen nem plánoválunk, nem is plánolunk, hanem inkább tervezünk. A tervet még inkább teljesítjük, mint megvalósítjuk, tehát nem beszélünk realizációról, még kevésbé realizációról, hanem teljesítésről, tervteljesítésről. Az akumulácia, illetve az akkumuláció szó felhalmozódást jelent, anyagi eszközök gyűjtését, saját erőforrásokból a termelés kibővítésére. Néha használhatjuk helyette a felhalmozódás szót, pl. amikor a kapitalista társadalommal kapcsolatban az árufelhalmozódásról vagy a tőke felhalmozódásról beszélünk. Itt azonban — a szó hangulat tát is figyelembe véve — jobban kifejezi a lényeget az idegen szó, tehát megokolt a használata. Az investícia, illetve invesztíció helyett azonban nyugodtan mondhatunk beruházást, a produktivita, illetve produktivitás helyett meg használhatjuk nemrég keletkezett szavunkat: a termelékenység szót. A fluktuácia, helyesebben fluktuáció, munkaerőhullámzást, munkaerővándorlást jelent. A metóda eredeti alakja a metódus, de nekünk megvan erre a fogalomra a mbdszer szavunk. A kvalita, illetve kvalitás minőséget jelent. A prémiumnak is van magyar nevef jutalom, teljesítményjutalom, de a prémium szó is eléggé elterjedt. Kerüljük azonban a szlovákos premia alak használatán Gyakori szó még az ipar nyelvében a kalkuláció, helyesebben: kalkuláció. Ezt a számítás, kiszámítás szóval helyettesíthetjük. Sokat haltunk a termelés koordinációjáról. A koordináció összeegyeztetést jelent A magyar nyelvben is használjuk a típus szót. Nálunk azonban sokan használják szlovákosan, typ alakban. A tipizálást, vagy tipizációt is typizáciának mondják — helytelenül. A technikus, technológus szavakat szintén használja a magyar nyelv, kerülnünk kell azonban az itt eléggé elterjedt technik, technológ alakokat. Az ökonómust úgyszólván mindenki ekonómnak mondja, esetleg ekonómusnak. A szlovák nyelv ugyanis nem használja az ö hangot. Az ökonómus magyar neve gazdász, közgazdász. A védnökséget is gyakran halljuk patronátnak emlegetni, patronátus helyett, bár ez utóbbi is felesleges. Van szerelő szavunk, így tehát felesleges a montőr, vagy ahogy nálunk szlovákosan mondják: a montér is. <4 szerelüruhát, overallt meg úgyszólván mindenki monterkának hívja. A mezőgazdaság nyelvében is találunk néhány idegen szót. Ilyen például többek között az agronóm és a Zootechnik. Eredeti alakjuk: agronómus, zootechnikus. Az agronómus szót használja a magyar nyelv is, újabban azonban mezőgazdászt mondanak helyette. Sokan nem értenek ezzel egyet s azzal érvelnek, hogy az agronómus csak a növénytermesztést irányítja a szövetkezetben, az állattenyésztés irányítását a zootechníkus végzi. Kétségtelen, hogy szűkült ennek a szónak a jelentésköre a használatban. Ha ellenben megvizsgáljuk ai agronómus szó jelentését, akkor jónak kell tartanunk ezt a fordítást, mert az agronómus szó az egész mezőgazdaság irányítására képzett szakember neve, beleértve az állattenyésztést is. Nem helyes tehát e szó jelentésének leszűkítése csupán a növénytermesztés veeztőjének a megnevezésére. Ha pedig erre a leszűkített fogalomra keresünk szót, csak a növénytermesztés-vezető hosszú összetett szót, vagy pedig a növénytermesztés vezetője kifejezést ajánlhatjuk. Ennek mintájára a zootechnikus helyett is mondhatnánk állattenyésztés-vezetőt, illetve használhatjuk az állattenyésztés vezetője kifejezést. Ezeknek a meggyökerezése azonban hosszúságuk miatt nem valószínű. Kerüljük az agregát szót, s használjuk inkább az agregát umot helyette! Az állatorvost se helyettesítsük a veterinárral, még a veterináriussal se. A komplex gépesítésre viszont egyelőre nem tudunk jobb kifejezést ajánlani. JAKAB ISTVÁN rJ/SSSSY//SSSS/SSSSSSS/S//SSS/SS/SS/SS//SS/////S/SSSSSSSSS/S///SSS/SS/S/S/SSS///////SSS////SSS/SSS/S/SSS/SS/SSSSSSSSS/////SSSSSS///SSSS/S/S/SSS//S/SSSSSSSSSSSSSSSS///f/SSS/S/S/fA — Hát irigyeljétek, egyen meg a fene benneteket! — mondja ismét félhangosan maga elé, majd elmosolyodik, feláll, nagyon nyújtózva megropogtatja csontjait és kacskaringós fütyülésbe kezd. A kamrából egy szakajtó búzát hoz ki, és a köréje sereglő baromfi közé szórja. Ekkor lép be a kiskapun Báni Juli néne. — Etetgetsz, Józsi?... Jó napot! — Jó, bogy itthon kaplak, beszédem van veled. . Bognár abbahagyta a füttyülést, az öregasszonyra villantja fehér fogsorát: — Isten hozta!... Tudja-e, hogy egészen megfiatalodott, amióta nem láttam?!... Komolyan mondom, no, mindig fiatalabb! Nem valami kései szerelem kezdte ki az oldalát? Juli néne is elTnosolyodik: — Az, szerelem, a bolondos eszedet!... Tán mindenki ötven esztendős, mint tel... Régen volt az, Józsi, nagyon régen, tán igaz se volt — mondja elkomolyodó arccal. — Hanem körülötted... — Mi van körülöttem, Juli néne? — Hát már nagyon beszélik a faluban a Jakab Margitot. — Mit beszélnek? — kérdi Bognár ártatlan ábrázatot vágva, s némi meleg büszke fénnyel a szemében. — Mit beszélnek, tudod te jól... Csak arra kell vigyázni, hogy szegény Gizella meg ne tudja. — Kitől tudhatná meg? Nem jár ide magán kívül senki... Ha csak maga ki nem kottyant ja előtte...? — Inkább a nyelvem tépném ki! Hova gondolsz?!... A szíve hasadna meg szegénynek!... Dehogy mondom, dehogy mondom, Józsi, a sírban se tudnék nyugodtan pihenni — suttogja elhomályosuló szemmel, majd a köténye sarkával megtörölgeti mindkét szemét. — Józsi? Nem tudnál nekem adni kétszáz koronát? — Már hogyne tudnék, Annyival már tartozók is, ha nem többel... Ott van a szekrényben a ruhák alatt, vegyen belőle, Juli néne... Etesse meg a Gizellát, déltől nem evett. Szőlő is van az asztalon, maga is egyen belőle. .. Én kimegyek a pincébe, nem tudom mikor vetődök haza! — Elindul Bognár, szálas alakja csakhamar eltűnik szem elől Még bántóan felsír hátul a kiskapu, aztán véglegesen elcsendesedik a világ. Az ügyes kezű Juli néne csakhamar rendet teremt a házban és a beteg körül. Leül a beteg mellé az ágy szélére, és szemezgetni kezdi a szőlőt: egyenként adogatja Gizella szájába, aki hálásan pihenteti szemét az öregasszony arcán. Nemsokára Gizella szólal meg: — Kérdenék én magától valamit. — Hát csak kérdezz, lányom ... Eltelik pár perc, de az asszony hallgat: nem kérdez semmit. — Valamit akartál kérdezni Gizella —■ jegyzi meg Juli néne, és várakozóan néz a betegre. — Hát akarok... Mi újság a faluban? — Ezt mindig megkérded ... mást akartál, látom én . . — Mást... mást akarok ... — mondja a beteg, miközben ajka összeszorításával jelzi, hogy már nem kell több szőlő — Mondja meg nekem igaz lelkére — folytatja Gizella alig hallható hangon —, nincs semmi baj Józsi körül? — A Józsi körül? — mereszti kerekre Juli néne a szemét. — Nem tudok semmit ... Erős, egészséges, nincs annak az égvilágon semmi ba ja .,. — Azt én is tudom, hiszen minden nap 12
