A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-06-24 / 25. szám
állva maradt tétován, tanácstalanul. Hová merre?... kitől tudja meg a nagy támadás eredményét, a győzelem után ki fogja irányítaná az ebtársadalmat? Ki dolgozza ki a további tervenet, ha ő tehetetlen- lett, ha egyszerre, minden átmenet nélkül oly világba pottyant, ahol örök sötétség uralkodik és a levegő is olyan, mintha valami súlyos lakaton szivárogna át. Rex lábujjhegyen, csendes, óvatos léptekkel közelítette meg. A vak Vezér a füleit hegyezte, nedves, véres orrát előre tolta, szimatolt. — Ki az? — kérdezte és maga is meglepődött mennyi alázat, szorongás cseng a hangjában. — Én vagyok — válaszolta Rex szánalommal. Valahogy most képtelen volt érzelmein uralkodni, amint megpillantotta közelebbről a gőgös dicsőségtől és a fejfújt méltóságtól megfosztott Vezért. — Nem tudom, ki vagy — szólt reszketve a Vezér — hangod ismeretlen előttem, és bárki vagy, örülök, hogy jöttél, örülök, hogy szólhatok hozzád. — Rex a nevem — válaszolt ridegen, — tudod már, ki vagyok és hangom sem ismeretlen előtted többé. Halálra ítéltél engem nem is egyszer. Ha rajtad múlott volna, oktalan gyűlöletedben és gőgödben többször is kívégeztettél volna, hogy kegyetlen sorsom elrettentő például szolgáljon mindazoknak, akik vezéri parancsoddal szembe mertek szállni. Emlékszel? — Emlékszem — válaszolta lehorgasztott fővel — de most már másképp emlékszem, homályosak, vakok lettek hirtelen az emlékeim is, eltűnt róluk a fény, a világosság, már nem ismerem ki magam köztük, nem értem őket. Már nem tudnám folytatni ott, ahol abbahagytam. Tehetetlen vak lettem Oly távol kerültem attól, aki voltam, hogy talán soha többé nem találok vissza hozzá. Ha volna benned könyörület, elvezetnél Arankához. — Nincs bennem könyörület — válaszolta Rex ridegen —, és nem vezetlek el Arankához. Azt akarom, hogy így élj vakon, másokra utalva, másoknak kiszolgáltatva. Azt akarom, hogy koldus maradj örökre, egy csöpp vízhez ne juss, ha más nem adja, ha más nem környörüd meg rajtad. Vessz meg az éhségtől, a szomjúságtól. Légy elrettentő példája mindazoknak, akik vezéri gőgjükben oly kicsinek képzelik a világot, hogy másokon akarnak uralkodni és oly nagynak, hatalmasnak képzelik magukat, hogy képtelenek magukon uralkodni. Rex tévedett, a vak Vezér sorsa nem riasztotta vissza Robit sem a vezéri pályától. Robi úgy érezte, hogy ő jobban, szigorúbban fogja végezni vezéri teendőit. Óvatosabb és körültekintőbb lesz. Vele ilyesmi nem történhet meg. Erre gondolt, amikor messziről látta a Vezér és Róza halálos párbaját, és rájött, hogy felügyelet nélkül maradt. Amikor Rex és a vak Vezér közt a drámai párbeszéd véget ért, Robi farkcsóválva kisétált a Pecér nyitott kapuján. Annyi fáradságot sem vett magának, hogy a kerítés valamely résén bújjon ki. Vezérhez méltón, felemelt fővel akarta elhagyni fogsága színhelyét. Ne mondja senki, hogy patkányként futott. Igaz, fehér hasa a felismerhetetlenségig feketére volt mázolva, de becsvágya a régi fényében tündökölt, fogsága nemhogy megtépázta volna, vezéri elgondolásait, de úgy érezte megedzette, acélossá tette. Céltudatosan indult el reményteljes, új pályája felé. Első állomása Aranka udvara volt. Mély gyászban találta. A Vezérrel történt tragédiát még fokozta az a mély fájdalom, amely hazatértekor sújtotta. Három kölyke közül csak egyet talált a kosárban. Kettőt, valószínű, hogy a gazdája vízbe fojtott. A legvigasztalanabb pedig az volt, hogy a legkisebb, aki anynyira hasonlított fejedelmi apjához, és aki anyai szívének reménye és vigasza volt, áldozata lett gazdája kegyetlenségének. Aranka sírt, zokogott, és angolul ejtette véres könnyeit Robi előtt. Ez volt mérhetetlen gyászában egyetlen vigasza. Persze Robi megjelenése sokat jelentett. Amikor a szörnyű falragaszok megjelentek és üldözőbe vették az ebeket, Aranka irgalmas szíve menedéket nyújtott Robinak, az új Vezérjelöltnek. A veszély ideje alatt az ólban rejtegette és megosztotta vele napi eledelét. A veszély' pedig igen súlyos volt. Sok eb esett áldozatul a lesben álló sintéreknek. Rexet is hazatérőben üldözőbe vették. Három, hurokkal felszerelt sintér hajszolta, már-már körülkerítették, amikor az utolsó pillanatban artista mutatványhoz méltó ügyességgel egérutat nyert. Azt hitte szegény, hogy sikerült végre üldözőitől megmenekülnie, amikor hirtelen fülsiketítő lövés dördült el, utána pedig erős nyilaló ütést érzett a szíve táján. Annyi ereje volt még, hogy elvonszolta magát a közeli kapualjba, ott összerogyott. Halálának Fűszeres Karcsi volt a szem- és fültanúja. Rex a halállal vívódott éppen, amikor Karcsi a kapualjban rátalált. Még annyi ideje és ereje volt, hogy elhaló hangon utolsó üzenetét küldje Fűszeresnek, legjobb barátjának. Az üzenet, amelyet a beteg, sérült Fűszeres csak másnap kapott meg a fiától, így hangzott: „Ugassatok amennyit tudtok, amennyit bírtok“. Karcsi szó szerint adta át ugyan az üzenetet, de nem értette mély értelmét, apja azonban nyomban megértette. Tudta, hogy Rex ugatás alatt az ebek legszebb tulajdonságát, a hűséget is értette. Fenomén szerencsésebb volt Rexnél. A reggeli órákban, amikor tankönyvekkel a szájában az iskolába kísérte gazdája fiát, a sintérek öt is üldözőbe vették. Fenomén azonban az iskolába menekült és ott védelmet is talált. Az iskola igazgatója erélyesen visszautasította a sintérek kiadatási követelését. Felelősséget vállalt Fenoménért és nem volt hajlandó őt kiszolgáltatni a slntérek kénye-kedvéoek. Később, Fenomén volt az első eb, aki megkapta a veszettség elleni oltást, .a második Aranka volt, a harmadik oltást a teljesen legyengült Fűszeres kapta, aki aznap élethalál közt lebegett. Fűszerest Péter mentette meg. Nem ment aznap iskolába, addig kereste, kutatta a városban, amíg nyomára akadt. A Pecér kocsijában volt már, a hullák közt hevert ájultan és Péter addig kért, könyörgött a Pecérnek, amíg az megkönyörült rajta és személyesen szállította el az oltóhelyiségbe. Fűszeres az oltás és fejsebe kezelése alatt is nagyon csendesen viselkedett, annyira gyenge és kimerült volt, hogy már semmi sem fájt neki. Péter könnyektől maszatos arccal, a karján cipelte haza. Fűszeres vérvesztesége oly súlyos volt, hogy nem bírt a lábára állni. A meleg fürdő és a gondos ápolás, de különösen Péter ragaszkodása s áldozatkészsége segítette át Fűszerest a válságon. A Költő és Ilonka azonban vigasztalanok voltak. Rex halála mélyen elszomorította őket. Kertjükben temették el. Péter és Ilonka tarka virágokat ültettek sírjára. Nagy zavarban voltak, nem tudták, tegyenek-e sírjára keresztet vagy nem ... A Költő Rex halála napján tűnődve mély gyásszal a szívében sétált az utcán. A falragaszt olvasta, amely a lakosság figyelmét felhívja a veszett ebek veszélyére. A szöveg így hangzott: „Elrendeljük az egy hónapnál idősebb ebek veszettség elleni kötelező védőol fását.“ A továbbiakban a hirdetmény figyelmezteti az ebek gazdáit, hogy „a meghatározott napon vezessék elő ebeiket az oltóhelyiségbe, ahol kötelesek gondoskod-JAKSICS FERENC RAJZAI ni megfékezésükről, hogy a védőoltást akadálytalanul és veszélytelenül végrehajthassák“. — Szegény Rex — gondolta a Költő — bizonyára megértéssel fogadta volna az oltást. A fájdalom szinte szívébe nyilalott, amikor Rex okos, hűséges, szemét látta maga előtt. Összeszorult a torka, hirtelen szédülésféle fogta el. Rexszel kapcsolatban felrémlett előtte a fasizmus légköre .. Megrázkődott... arra. gondolt, hogy a veszettség távolról sem olyan veszélyes, mint a fasizmus. A veszettség ellen elég az oltás, a fasizmus ellen nem elég az oltás, a fasizmus ellen keményen és nagyon kitartóan harcolni kell Hűvösödött, örvénylő tavaszi szél kerekedett, felverte a port és az utcán heverő papírhulladékot játszi kedvvel a magasba röpítette. Az úton egy rózsaszínű, gyűrött szalagot sodort magával. A szalag sodrásában volt valami, az árvaságból és az elhagyatottságből. Mint haldokló levél a hervadt illatot, úgy árasztotta magából ez a szalag a kutyaszagot. A kis Zelmáé volt egykor, végső pályáját most árván, gazdátlanul futotta be. A kis Zelma a vásárcsarnok előtti ádáz harcokban lelte halálát. A Költő borzongva hajtotta fel kabátja gallérját és lehangoltan hazafelé tartott. Arra gondolt, holnap Ilonkával meglátogatja a gyengélkedő Fűszerest. Szerencse, hogy életben maradt ő az egyedüli, aki enyhíti Rex tragikus halála felett érzett szomorúságukat. Egy idős aszszony jött vele szemben, ismerősnek tűnt, igen • szívélyesen köszöntötte. Hogy honnan ismerte, arra nem emlékezett... Később rájött, hogy Péterek új házmesternője volt. Az elhalt háztulajdonosnő ruháit hordta és határozott léptei, mozdulatai is olyanok voltak, mintha azokat is tőle örökölte volna. A találkozást intő figyelmeztetésnek vette; munkáját az öregasszony életéről és haláláról folytatnia kell. 11
