A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-06-17 / 24. szám

A ke let-csehországi ker Ulet, amely északon és keleten Lengyelország­gal (azelőtt Németországgal), délen és délkeleten az észak- meg a dél­­morvaországi, nyugaton és délnyuga­ton pedig a közép- és észak-csehor­szági kerülettel határos, 11232 km2 terttleten terül el, lakosainak száma 1 218 415. Legnagyobb folyó! az Elba és az Orlice, nevezetes hegységei Krkonoáe meg az Orllcei hegyek. Székhelye Hradec Králové. ros az Elba folyó partján, az Orlice torko­latánál fekszik. Előnyős stratégiai fekvése miatt II. József leromboltatta a fél várost és a megmaradt közepét erőddé építette át. így aztán Hradec Králové fejlődése 130 éven át lehetetlenné volt téve és csupán az elvesztett osztrák-porosz háború után épült újjá, amikor a várfalakat ledöntötték. Mi­vel a város úgyszólván az összes telkeket birtokolta az első köztársaság éveiben, a Hradec Krélové-i városépítés páratlan is volt a maga nemében. A tanács pontosan megszabta az utcák, terek, középületek és a közlekedés elhelyezését, úgy hogy Hradec Králové a modern város prototípusa lett. Hradec Králové orvosi fakultása, Iskolai és kerületi intézményei mellett komoly ipari központ is. A város szélén terül el a Győ­zedelmes Február Gépipari Üzem, ahol cu­korgyárak és szeszgyárak teljes berendezé­sét gyártják, vannak itt továbbá vegyipari üzemek (Fotochema), hangszer- és bútor­gyárak is, Hradec után nagyságban mindjárt Pardubice következik hatalmas vegyiparával és Tesla gyárával. A további városok közül még Trutnovot, Turnovot, LitomySlt és Vrch­­labit meg Ryohnovot kell megemlíteni, melynek képtárában több híres cseh és né­metalföldi festő alkotása mellett meglelhet­jük a magyar Id. Marko Károly három fest­ményét is. Nem szabad elfeledkeznünk Náchodról sem, amely nemcsak ipari és kulturális köz­pontja a tájnak, hanem idegenforgalmi góc­pont is. Hegyekbe és völgyekbe, valamint a cseh nép olyan zarándok helyeire lehet e városból kirándulni, mint Hronov, Ceská Skalice, és Ratlbofice. A náchodí Italie szál­ló előtt ültem be az autóbuszba, amely per­cek alatt eléri Bélovec fürdőcskét. Azután már Hronov következik, ez a Hron lovag által alapított nagy textil- és gépipari üze­mekkel rendelkező ősrégi kisváros. És már egy bogárhátú kis ház, Alois Ji­­rásek, a nagy cseh író szülőháza előtt állok. A házat múzeumnak rendezték be, amelyet évente tízezrek látogatnak meg. Szinte megható, hogy a cseh nép: az egy­szerű földműves, a gyári munkás és diák, mennyire tiszteli a cseh kultúra haladó ha gyományait. Hronov jellegzetes cseh kisvá­ros, ahol Jlrásek még láthatta halhatatlan regényei hőseinek mintaképét, a közeli fal­vakban pedig gyakran találkozhatott szín­darabjai gazdag parasztjainak konok ember­telenségével. És bizony nem is egy hronovi házikó házszáma árulkodik Jirásek egyik­másik novellájának és regényének valódi hőseiről I Amit nem mondanak el a nagy íróról az ódon épületek házszámai, sem pedig a múzeum, azt kiegészíti a hro­novi Jirásek színház szép és modern épüle­te, ahol minden esztendőben, — az idén Immár harmincadszor rendezik meg hazánk legjobb műkedvelő színjátszóinak országos fesztiválját 1 Másnap reggel kerülővel indulok el a Nagyanyó völgyébe, hogy megcsodáljam Ot­to Gutfreund szobrát és Boisna Némcová asszony emlékeit keresem. Nővé Mésto nad Metujíban szálltam ki az autóbuszból, és agy pillanatra meghökkentem. A dél-cseh városok oly Jólismert négyszögletes főterén találtam magamat. Meglepetésemben telje­sen elfeledkeztem arról a hatalmas transz­parensről, amely a városba érkező idegent ■? következőképpen fogadja: „Üdvözöljük önt, a pontos órák városéban I“ És valóban, ebben a hepehupás svájcias fekvésű, ódon, de tiszta városkában Genf mag Schaffhau­­sen nagy órásmestereivel kelnék verseny­re az itteni hegyi lakók gyermekei, akik a helybeli Chroriotechnában az első csehszlo­vák karórákat gyártják. A gyárigazgató he­lyettese okosan és szerényen beszél az új gyárról. Mert ugyebár tizenhárom esztendő egy gyár életében még csak nem is gyer­mekkor. Hiszen az első komoly sorozat — mintegy hatezer darab — Prim karóra ezer­­kilencszázötvenhétben került ki a gyárból. Tavaly már kétszázezret dobtak piacra, egyelőre csak a hazaira, és ez a szám az idén körülbelül ötvenezerrel fog növekedni. És ezután elindulunk világhódító utunkra, mondja tréfásan az igazgatóhelyettes, de látom rajta, Hogy komolyan gondolja a dol­gokat. Az első érdeklődők már Jelentkez­tek is — Skandináviából I Ám nekem is in­dulnom kell, űz a zápor, és hív Ceská Ska­lice meg Ratlbofice. Bo2ena Némcovénak, a cseh irodalom nagy óriásának szülőfölde. Zuhogó esőben érek Ceská Skalicére, fu­tólag nézem meg az öreg cseh iskolát, aho­vá a kis Barunka is járt, és fura érzelmek­kel nézem a Hús téren felállított szobrot. Ez már nem a kis Bárunkét, hanem a cseh nép hős asszonyét, BoZena Némcovát áb­rázolja, egy Mária szobrot illető oldaldí­szekkel. Éppen az idén emlékeztünk meg az írónő halálának százéves évfordulójáról, akinek nagysága nem is az egyetlen megírt regé­nyének, a Nagyanyónak (Babiökaj minősé­gében rejlik, hanem e bátor asszony kiállá­sában, nemzetébresztői ténykedésében van. Vagy ahogyan ezt Július Fuöik megírta: Némcová, az elemi iskola öt osztályával és kézimunka tanfolyamával a modern cseh próza megalapítója lett, és éppen a legva­dabb germanizácló korszakában volt a mo­dern cseh irodalmi nyelv első művelője és harcos pártfogója. Ezért ez a határtalan szeretet, tisztelet és megbecsülés személye és műve iránt, amely erősen idealizálva tükrözi visssza Barunka — Boéenka Rati­­boficében leélt gyerekkorát. Zuhogó esőben vettem búcsút Nagyanyó völgyétől, felhőszakadás közepette tértem vissza Náchodba, majd onnan Hradec Krá­­lovén keresztül Prágába, hogy folytassam hazánk felfedezését. És ahogyan kinézek a vonat ablakából, hatalmas iramban tűnnek a távolba falvak és városok, rétek és termőföldek, hegyek és völgyek a gyorsvonat kerekei dallamos ütemben zakatolják: Drága föld, szülőha­zámnak földje... I B-a (Folytatása a Hét 28. számában jelenik meg.) A szerző és a CTK felvételei A kelet-csehországi kerület egyik iparvidéke

Next

/
Thumbnails
Contents