A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-06-10 / 23. szám
Ordódy Katalin: Nemzedékek Érdeklődéssel vettem kezembe Ordódy Katalin ízlésesen kiállított könyvét. A Megtalált élet után az írónő ezzel a közel ötszáz oldalas regénnyel lépett az olvasó elé. Sokan mondják, hogy ebben a mai mozgalmas életben nem szeretnek és nem szívesen olvasnak hoszszú és vaskos regényeket az emberek. Nos, ezek állítására rácáfol a fenti regény. Az embert — ahogy a könyv olvasásába kezd — egyre jobban magával ragadja az írónő gördülékeny és érdekes meseszövése. Már Itt, elöljáróban ki kell jelenteni, hogy Ordódy Katalin erőtelejs elbeszélő. Zavartalan folynak a sorok, nem fogy ki a szerző mesélő kedve. Többek között ez a fabulaszövés teszi a regényt értékessé, izgalmassá. A regény elején megismerkedünk a Frummer családdal. A csodálatos szépségű Ruth remek rajza bizonysága annak, hogy az írónő tud jellemezni, tud azonosulni a hőseivel. Különösen elmondhatjuk ezt Ruthtal kapcsolatban. Ez a rokonszenves lány belopta magát a szívünkbe. Öt is ortodox szellemben nevelik, hiszen az apja megtestesítője a hithű zsidó típusának, de c már nem jár, nem ts akar járni apja nyomdokain. Az első világháborű előtt vagyunk. Látszólagos béke, nyugodtság uralkodik az Osztrák—Magyar Monarchiában. Frummerék polgári jólétben élnek, s az apa a meggazdagodott prágai kereskedő — irtózik minden változástól. Lányát, egyetlen örökösét is ebben a szellemben akarja nevelni, de ez nem sikerül neki. Míg Manna asszony csendesen lázadozott egész életén keresztül az ura ellen, de végeredményben alávetette magát a férfi akarátának, addig a lány tudatosan lázad apja merev előítéletekkel terhes felfogása ellen. Ruth lázadását meggyorsítja és beteljesülés felé viszi Kerényi Jánossal való megismerkedése, később pedig az egyre inkább kibontakozó szerelme. De itt bizonyos zökkenőt érzünk. Ugyanis, amikor az apával nyílt kenyértörésre kerül a dolog, az a lányát Becsbe küldi Bettyékhez, tulajdonképpen megszakad minden. Ez annál inkább hiányérzetet kelt bennünk, mert Jánosban nemcsak a szerelmesét, hanem szellemi társát, elvi szövetségesét is megtalálta. Ruth hosszú ideig él Bécsben, a szüleitől is úgy búcsúzott, hogy talán már nem is látja őket. Egyedül él, magányosan, de nem ír Jánosnak, holott tudja a pásti címet. A véletlenre vár, hogy az segítse szerelmeséhez, az oldja meg a nagy kérdést? Egy ilyen határozott és céltudatos jellemnél ez furcsán és valószerűtlenül hat, az események, a véletlen által hagyja sodortatni magát, illetve paszívan beletörődik a sors akaratába. Ha János — évek múltán — a fronton véletlenül nem találkozik Jirível, (akit Ruth éppen miatta kosarazott ki) s ném tudja meg tőle a lány címét, akkor semmi sem történt volna. Romantikus regényekre jellemző a véletlen gyakori szerepeltetése, beiktatása és az ez által történő eseményindítás. Ilyen véletlen során ismerkedik meg János Bettyvel is, ami aztán sorsdöntő lesz az életében. Ordódy ebben a részben hitelesen ábrázolja alakjait, s látszik, hogy az értelmiség köréből választott hősök közel állnak hozzá. A jellemzés szempontjából biztosan, otthonosan mozog ezen a területen. A könyv Ruth-részlete a legérdekesebb. A legjobban kidolgozott és árnyalt jellemzéssel ebben a részben találkozunk. Az összefüggések érdekében néhány gondolatot kívánok felvetni a regény szerkezetével és cselekményével kapcsolatban. A Nemzedékek szerkezetileg három részből, ha úgy tetszik három regényből áll. Mindegyik részben találunk egyegy főhőst, az egyes részeket, könyveket (Ruth, Viktor, Feri) laza kapocs fűzi öszsze egymással. Az írónő keretbe állítja az eseményeket. Ennek a keretnek az a rendeltetése, hogy összetartsa, egybefogja a három, egyébként önállóan is megálló történetet. Bódis Feri és Kerényi Viktor — a két munkaszolgálatos katona — a második világháború utolsó napjaiban egy dunántúli falusi ház padlásán lapul. Együtt szöktek meg, együtt bujdostak, s most az életet jelentő szénapadláson várják he a felszabadulást. Elmondják egymásnak életük történetét, s lényegében ebbe az elbeszélésbe ágyazódik be a három történet. A regény az első világháború előtti Prágában indul, és a második világháború befejezésével — a felszabadulás küszöbén ér véget. Kerényi János magyar festőművész öröksége átvétele ügyében Prágába utazik. A véletlen összehozza Ruthtal, aki később a felesége lesz. A házasságból egy fiú születik: Viktor. A férjhezmenés után az írónő alig említi az asszonyt. Szűkszavúan annyit közöl, hogy fiatalon elhúnyt s a fiút az édesapja neveli. Többet szerettünk volna hallani, teljesebb képet szerettünk volna kapni a könyv elején, oly nagyszerűen, szeretettel és gondosan ábrázolt főszereplőről. A második könyv (Viktor) a fiú életét mondja el. A budapesti műegyetemen találkozunk vele. A második világháború kellős közepén vagyunk — Magyarországon fejvesztetten tombol a fasizmus. Viktor már volt a fronton is, ahonnan sebesülése után (apja összeköttetései révén) sikerül viszakerülnie az egyetemre. A kezdeti ösztönös lázadás után tudatosan kapcsolódik a munkásmozgalomhoz, és önként vállalja a feladatokat. Először pl. megagitálja Szűcí Annát, a közkedvelt színésznőt, hogy lépjen fel egy műkedvelő előadáson, pedig nem is * tudja, kik rendezik és mi célból történik az egész. Az elvtársak bíznak benne, egy egy megbízatással látják el, és bekapcsolják a fasiszták elleni küzdelembe. (Pl. Csehszlovákiába szöktetnek egy kommunista nyomdászt). Egyébként lélegzetelállítóan izgalmas ennek a résznek a leírása. A lebukás veszélye fenyegeti az egész akciót, de hála a lévai főszolgabírónak — megmenekülnek. Később ugyan Viktor ezel az üggyel kapcsolatban börtönbe kerül, de az apja befolyása és kapcsolata révén hamarosan szabadlábra helyezik. Nem sokkal ezután, amikor rábizonyosul néhány illegális kommunista megszöktetésében való közreműködés — elhurcolják. Koncentrációs táborba kerül, majd a munkaszolgálatosok közé osztják be őt több társával együtt. A menekülő fasiszták „rugalmas elszakadással” igyekeznek nyugat felé, és maguk előtt hajtják a meggyötört embereket. Viktor itt ismerkedik meg Bódi Ferivel, a kommunista munkással. Az együttlét alatt őszinte barátság fejlődik közöttük. Ferinek a Dunántúlon rokonai vannak. Ügy tervezik, hogy majd meghúzódnak és biztonságban kivárhatják a háború végét, a szovjet csapatok érkezését. Az első alkalommal sikerül megszökniök és szerencsésen eljutnak Feri mkouaihoz. A harmadik részben Ferivel ismerkedünk meg. A fiú pincérnek tanul a pozsonyi Carlton szállóban. Itt érik fizikailag és szellemileg is férfivá. Itt ismeri mega szerelem édes ízét, de egyúttal látnia kell, hogy a szerelem is ki van szolgáltatva a társadalom vak erejének. Kommunista magatartása miatt elbocsátják a szállóból több társával együtt. Azután már nem törődnek velük. Menjen, ki merre lát. A kommunistákat nem szívleli a burzsoá köztársaság. Veszélyes elemek ezek. Feri apja vöröskatona volt a Tanácsköztársaságban. Az emberek — különböző ínségmunkát vállalva — szétszóródnak. Ő visszamegy a falujába. Egy ideig itthon van, majd később tényleges katonai szolgálatra hívják be Terezínbe. (Itt is figyelemmel kísérik, mint megbízhatatlan egyént s ez a figyelem nem éppen a legkellemesebb). Csehország német megszállása után hazakerül, ahová hamarosan bevonulnak Horthy Dél-Szlovákiát megszálló csapatai. Autóbuszsofőr lesz Léván, majd Budapestre kerül villamoskalauznak. Itt fogják el, amikor rábizonyosodik, hogy röpcédulát ragasztott. Már elmondottuk, hogy a Nemzedékek olvasmányos, érdekes regény. Pergő cselekmények, izgalmas jelenetek követik egymást. Pl. a lévai igazoltatás, az autós szöktetés, az illegális pártmunkás rejtegetése stb. Az írónő jó megfigyelő, elmélyültén tudja elemezni az eseményeket. Láttuk ezt Ruth jellemzésénél, de hadd említsük meg azt is, hogy milyen hozzáértéssel ábrázolja a női lélek legapróbb rezdüléseit. Gondoljuk csak Margit Viktor iránt ébredő szerelmének leírására. Vannak azonban a regényben elsietett, elnagyolt részek. Vonatkozik ez a megállapítás a trilógia utolsó részére, de nem mentes ettől a hibától a második rész sem. Kétségkívül, hogy ez a sietés elsősorban a jellemek ábrázolására hat ki negatív módon — Viktor 14
