A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-06-03 / 22. szám

A Brandenburgi Kapu, Berlin «ximböluma Ax újjáépített Nímet Állami Operahéx Berlin' ben ex Unten den Llndenen ✓ angol—amerikai légitámadás-sorozat töké­letesen „elintézte" a Főpályaudvart. A sző szoros értelmében kő kövön nem maradt; beszakadt a csarnokok nehéz vas tető­­szerkezete, felszakadtak a sínek, elpusz­tult a Jelzőberendezéshálózat. Még 1948/49- ben Is alig gondolt rá valaki, hogy va­laha is el lehet takarítani a 30 000 köb­méter romot és helyre lehet állítani a pá­lyaudvart. Az egykori Drezdai Pályaudvar 1915-ben készült el. 1839-ben futott ki az első vo­nat Lipcséből Drezdába. Egy évvel később nyílt meg a magdeburgl vonal egy saját lndőházzal. Csak 1912-ben kezdtek hoz­zá — 14 éves tárgyalások után — a mos­tani pályaudvar építéséhez, mely már ak­kor Európa legnagyobb főpályaudvara volt s még ma is az. Monumentálisak a méretei. 320 méter hosszú az utcai front­ja. Az utasellátó Igazi nagyüzem: 1200 al­­kalipazottat foglalkoztat. Átlag 440 vonatot Indítanak innen na­ponta, a Vásár Ideje alatt ez a szám 560-ra emelkedik. „Normális” napokon 120 000 utas veszi igénybe a Főpályaud­vart. Ha valakinek elkalandozik a tekintete a hatalmas csarnokokban, s érdekelné, hogy „mit” lát odafönn, biztosan akad egy udvarias vasutas, aki megadja a vá­laszt: „ön a hosszanti csarnokok fölött kerek 1680 tonna vasat, 2500 köbméter faanyagot, 17 000 négyzetméter üveglapot és 114 000 kilogramm festéket látl” Az elbaparti Firenze Drezda, az egykori kis szláv halászfalu több mint hétszáz éves fennállása alatt világhírű kulturális központtá fejlődött, ahová a világ minden tájáról tömegesen érkeztek a turisták, hogy megcsodálják pompás barokk építményeit... míg 1945. február 13-ról 14-re virradóra, a borzal­mak éjszakáján egyszerre vége lett a vá­ros barokk pompájának l Egyetlen német város sem volt — mint Drezda —, ama végzetes farsang keddjén oly zsúfolásig megtömve a hitleri háború menekültjeivel, akik sebtében összekap­kodott ingóságaikkal a bombaterrortól ad­dig megkímélt „elbaparti Firenzében" vél­tek biztonságot lelni. A drezdai műkin­csek, az egész emberiség kulturális érté­kei, úgy remélték, menedéket nyújtanak nekik. Ámde február 13-án 21,15 órakor, és kevéssel azután még egyszer, végtelen hullámokban száz és száz amerikai bom­bavető Jelent meg, s ezek az egész bel­várost romhalmazzá, lángtengerré változ­tatták és 35 000 embert ültek meg. A opera és a színház épületén, a ki­rályi palotán és a Hofklrohőn, a Japán palotán és az ott elhelyezett óriási értékű könyvtáron, a képtáron, az Albertinumon és a Johanneumon, számos kultúrtörténeti jelentőségű polgárházon kívül patinás te­tejével, csodálatos szökökútjalval, puttóival és szobordíszeivel a drezdai építészet leg­értékesebb alkotása, a Zwinger Is áldoza­tául esett a bombaterrornak. A Hitleri Németország legyőzése után a szovjet megszálló erők, a drezdai fő­polgármester és az egész német nép azon­nal felhívást Intézett a lerombolt Zwin­ger és a drezdai műkincsek megmentése érdekében. A felhívás nem maradt ered­ménytelen. Régi rajzok alapján 1951-ben megindult a gondosan ^identifikált frag­­mentöknek az eredetihez teljesen hű ösz­­szeállítása. Az épületek és a plasztikák teljesen megsemmisült részelt újra kellett alkotni. A helyreállítás azonban olyan ki­tűnően sikerült, hogy a laikus ma már alig tudja megkülönböztetni a kópiákat az eredeti daraboktól. —ta— A djrexdel Zwinger koronatornya

Next

/
Thumbnails
Contents