A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-05-06 / 18. szám

zet kell melegítenem. Es még valamit, kérem, hagyjanak magunkra bennünket.

A lakók szótlanul szétszéledtek. Csak a boltosné késlekedett.

— Házparancsnok úr, nem érzem magam biztonságban az ön házában. Ont teszem felelőssé, ha lakásunkból valaminek lába kel. Tessék tudomásul venni, ha befejeződik ez a cécó, elköltözünk!

Haragtól eltorzult arccal tért vissza férjéhez. Kiragadta kezéből a cigarettát és mohón szippantott belőle.

Miklós lehuppant apja mellé. Egyedül az öreget nem hozta ki sodrából a kavarodás, pipájából bodor füstfelhőket eregetett.

— Tudtál róluk? — kérdezte tőle Miklós.'

Az öreg megbillentette fejét, látszott, gondolatai másutt járnak

Miklós oldalát furdalta a kíváncsiság, ki bújtatta az orvost. Nem jutott szóhoz.

— Oda figyelj — bökte oldalba az öreg —, hallod?

Az ágyúdörgés moraja alábbhagyott. Kézifegyver«!! ropogása tört a helyébe.

— Ügy gondolom — kezdte tétován Miklós. A mondat folytatását elvágta a sarokban kibuggyanó csecsemősírás. Felugrott.

— Nyughass — rántotta vissza apja — nincs neked ott semmit keresnivalód.

A sírás kisvártatva elhalkult, mint a csermely, ha völgybe ér. Előrejött az orvos. ZsebKendőjével megtörölte a halántékát, zsebéből egy megnyomorított Tatra-cigarettát kotort elő.

Miklós előzékenyen tüzet adott neki. A férfi cigarettát tartó ujjai remegtek. Figyelmét nem kerülte el Miklós csodálkozása.

— Három év után ma vezettem le először szülést. Akkor sem voltam izgatottabb, midőn mint orvost először hívtak vajúdó anyához. Szerencsére a mai vasgyúró nem akadékoskodott. Eltaposta cigarettáját. — Mit gondol, meddig tart még?

Türelmetlen dörömbölés volt a válasz. A pincében megmerevedtek az emberek. A kaput döngetik — villant fel egyszerre talán mindannyiuk agyában. S a döagetés egyre követelőzőbbé vált.

— Menjen már valaki kaput kinyitni — nyöszörögte a házparancsnok.

Marci bácsi feláll, komótosan lépkedett felfelé a pincelépcsőkön A pincében maradtak meg se moccantak, mintha földbe gyökeredzett volna a lábuk.

A kulcs megnyikordult a zárban.

Katonás léptek csattantak a kapualj kövezetén. ,

Az udvar macskakövein.

A pincelépcsőkön.

— German nyet?

A sudár termetű tiszt és a mellette álló tagbaszakadt közkatona szemében a sztyeppék őrtüze lángolt

— Nyet — dörmögte Marci bácsi a bajusza alá

ANDRASY TIBOR rajza

A tiszt, mint aki már nagyon is ráér, kényelmesen végigvizsgálta a pincerekeszeket és visszatért a fegyverét mozdulatlanul markoló közkatona mellé.

— Haraső, papa — veregette meg Marci bácsi vállát — vojna kaput, panyimájes?

Az öreg kivette szájából a kialudt pipát és katonásan összekapta magát. Azután mint házigazda a kedves vendégeket, kikísérte őket a kapuig.

Az utcán a tiszt mégegyszer visszafordult. Rámosolygott:

— Vojna kaput!

Marci bácsi tekintete elkísérte őket a tavaszi fényözönben mindaddig, amíg a •árkon bekanyarodtak. Aztán Kihúzta magát. Ügy érezte, egy fejjel megnövekedett.

7