A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-05-06 / 18. szám
...Tizenhét év__ Tizenhét esztendő telt el azőta, hogy hazánk felszabadult. A fasiszta hordákat saját barlangjában semmisítette meg a hős szovjet hadsereg. Elhallgattak a fegyverek, az ágyúk, nem töltöttek el főbbé félelemmel az őrttletesen dübörgő repülőgépek, a békére vágyé emberiség fellélegzett. Vége volt a háborúnak, a vérontásnak és a kegyetlen pusztításnak. A katonák, az otthonukból elűzőttek és életben maradottak hazatértek, az üszkös romok, a felszaggatott utcák az új élet megkezdésére buzdítottak. A háborús romokat el kellett takarítani, új lakúnegyedeket és sugárutakat kellett építeni városainkban és falvainkban, de az embereket is biztosítani kellett afelől, hogy a mi országunkban soha többé nem ismétlődik meg a múlt, a kapitalizmust eltemetjük örökre, új hazát építünk magunknak, olyan hazát, amelyben minden jé forrása és élvezője a dolgozó ember. Tizenhét év. Mit jelent egy ilyen kis idő egy ország életében? Ahol nem a kommunisták Irányítják a nép sorsét, ott vajmi keveset Ahol azonban a munkásosztály van hatalmon, ott mindent. Nem lenne elég helyünk annak felsorolására, amit a felszabadulás után kapott népünk az új rendszertől A dolgozó emberek, hamar észrevették, hogy értük történik minden; az új, nagy üzemek építése, a természeti kincsek gyorsabb Iramú kiaknázása, a kényelmes, világos, egészséges lakóházak, a modern iskolák hálózatának az egész országra terjedő kiszélesítésé, az új nagy művelődési otthonok megépítése falvalnkon, dolgozóiak ingyenes gyógykezeltetése és gyógyszerekkel való ellátása, az óvodák és gyermekotthonok elszaporodása a foglalkoztatott édesanyák javára, az öregségi segély folyósítása, a szövetkezeti parasztság szociális biztosítása stb. Persze, túlságosan általánosnak tűnik a felsorolás abban az esetben, ha csak a tényeket vesszük alapul és nem gondolkodunk el az összefüggéseken. Ha nem tudatosítjuk magunkban, hogy a munkásosztály, a pért győzelme és szervező munkája nélkül dolgozó népünk az orszégépltésben, valamint a javak visszaszármaztatáséban so-2 ha nem ért volna el olyan eredményeket, amelyeket . tizenhét esztendő alatt elért. A felsorolásból szándékosan hagytuk ki eddig az ingyenes oktatást és az ingyen kapott könyveket, tanszereket, dolgozóink rendszeres üdültetését és a ml a leglényegesebb : a felszabadult ember gondolat- és érzelmi világénak gazdagságét. Ilyenkor, nagy ünnep alkalmával jé lenne bejárni városainkat és falvainkat, jó lenne elbeszélgetni különböző korú, különböző foglalkozású emberekkel, jó lenne lejegyezni keresetlen szavaikat, amit a tizenhét esztendőről mondanának. Az egyik arról beszélne: — A felszabadulás után jutottam állandó munkához. A másik azzal dicsekedne: — Szép családi házat építettem. A harmadik azzal hozakodna elő félszegen és szégyenkezve: — Ä felszabadulás utón láttam először filmet életemben. A negyedik azt mondaná: — Négy fiam van, s mind a négy tanul. Az ötödik a lehetőségekről szólna lelkesen : — A ml társadalmunkban mindenki elérheti célját, akiben munkakedv van. Szándékosan nem említettük a tizenhét éves fiatalt, aki felszabadulásunk évében született és úgy nőtt, mint a szabadsággal az ország. 0 az, aki már az új rendszerben született, s nem tudná elképzelni az életet másképp, csak így. Hány ilyen fiatal köszönthet! vajon felszabadulásunk évfordulójában saját születésnapját? Érdemes lenne tudni, számontartani ezeknek a fiataloknak a számát, akik csupán könyvekből és szüleik elbeszéléseiből ismerik a múltat, a tegnapot, akik természetesnek és magától értetődőnek veszik azt a sok-sok kedvezményt és figyelmet, amit társadalmunk irántuk s jövőjük iránt tanúsít... J6 lenne végigkísérni egy Ilyen fiatal lánynak vagy fiúnak az útját, ml történt vele tizenhét esztendő alatt? űrömmel tapasztalhatnánk, hogy nyitva-tárva előtte minden kapu, tetszése és képessége szerint választhat magénak pályát. És a szülőnek sem kell aggódnia, bírja-e pénzzel, szocialista államunk gondoskodik a tehetséges gyermekek taníttatáséról. Tizenhét év. Ilyenkor beszélgetnünk kellene vidáman, jókedvűen, kalaplevéve, és sokat, nagyon sokat kellene mesélnünk arról, ami életünk ntalsó tizenhét évében igazán nagy esemény volt. Nagy utat tettünk meg a szabadság széles országútién, leraktuk a szocialista társadalom alapjait, határtalan bizalommal tekintünk a jövőbe. A CSKP közelgő XII. kongresszusa fontos határkő lesz majd népünk történetében. Nem véletlen, hogy mér év elejétől folynak üzemeinkben, gyárainkban, szocialista mezőgazdaságainkban a felajánlások, dolgozóink kötelezettségvállalásokkal, a szocialista mnnkaverseny széleskörű kibontakoztatáséval, a XII. pártkongresszus nevet viselő brigádok megalakuláséval, a termelési terv túlteljesítésével köszöntik a CSKP közelgő XII. kongresszusét. Május a legszebb tavaszi hónap. Májusban teljes pompában virágzanak a fék, a rétek. Májusban új élet fakad bennünk és körülöttünk. Felszabadulásunk éta a természet és az élet tavaszét jelentik az örökzöld májusok. MACS JŰZSEF
