A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-04-29 / 17. szám

1 FELKELŐ ORSZÍCI Nehéz „Beoing”-ok, karcsú „Super-Constellatlon’-ek ús elegáns „Caravelle”-k ontják naponta Hanedának, Tokió repülőterének íorró betonjára a világ minden részéből érkező turisták százait. japán divatos ország — a „csodálatos virágzás”, az évezredes tra­díciók és a legmodernebb szolgáltatások fóldje. Már a repülőtéren egész csomag csillogó krétapaptrra nyomott prospektust nyomnak a turista kezébe az utazási irodák udvarias alkalmazottai, és vllámgyorsan útitervet állítanak össze keletre és nyugatra, az idegen pénztárcája és kívánsága szerint. De ba valaki a saját szemével akar meggyőződni, hogyan él az ország lakóinak többsége, ha meg akarja ismerni a nép lelkét, fel akarja tárni a hagyományok gyökereit, s meg akar ismerkedni a mai japán kultúrával, a megszokott turista utaktól eltérő útvona­lat kell választania. Elképzelhetetlen sebességgel száguld a tokló-oSzakal gyors. Az ablak mögött elsuhannak Glnzának, a japán főváros főutcájának betondobozal. A gyorsvonat áramvonalas alakja egy-egy pillanatra megjelenik a bankok és luxusüzletek kirakatüvegének tükrében. Azt mondják, egy négyzetméter telek egymillió yenbe kerül a Glnzán. ’ I Az esti Oszaka Párizsra emlékeztet. Ugyanolyan autóáradat önti el az utcákat, ugyanaz az őrült fényreklám-kavalkád. Az üzletek zsúfolásig tömve elsőrendű japán gyártmányú áruval, a tranzisztoros televíziótól a legújabb párizsi divat szerint készült kalapokig. A kirakatok előtt rengeteg ember. De érdemes megje­gyezni, hogy kevés a vásárló. Drága az élet a gazdasági csoda országában, az egyszerű japán embernek legfeljebb arra telik, hogy elfogyasszon egy csésze gyümölcslét valamelyik mellékutca szerény büféjében. Viszont mindenki „kipróbálhatja a szerencséjét”. Este Oszaka igen sok utcájában kinyílnak a fényűzően berendezett játéktermek, a „pocslnkó”-k. Mint a fénytől kábult lepkéket vonzzák a csillogó fényreklámok a gyanútlan járókelőket, akik szeretnék megnyerni azt, amit becsületes munkával nem tudtak megkeresni. De csak ritkán sikerül besöpörniük valami nyereséget — ez elsősorban a Játéktermek tulajdonsaié, meg ezeké, akik igyekeznek az egy­szerű emberek figyelmét elvonni az olvasástól, a politikától. A „pocsinkó"-járvány elragadta az egész országot, fertőzéssé, rák­fenévé vált, főként az ifjúság szá­mára. A „pocslnko” és az alkohol elveszi a fiatalok amúgy is sze­rény keresetének a Jó részét. Japán gyártja a legtöbb játék­filmet a világon. De a széles­vásznú mozik teli vannak olcsó romantikát nyújtó filmekkel, me­lyek a teljesíthetetlen álmok vi­lágába viszik el a nézőt. A ha­talmas moziplakátokról gengszte­rek, revolveres banditák néznek farkasszemet a járókelőkkel. Nem csoda, hogy Japán feltartóz­tathatatlanul közeledik ahhoz, hogy a fiatalkorúak bűnözése te­rén az első helyre kerüljön a vi­lágon. Japánban ma 150 000 tagot számláló 5384 gangszterbanda működik. japánban hivatalosan be van tiltva a prostitúció. De az új­«p-s Japán bányász — egyike azoknak, aki majd az ország sorsáról Hirosima új orca Amerikai hadihajók a japán ki­kötőkben. .. ségok hasábjain egyre gyakrab­ban jelennek meg a problémával összefüggő botrányos történetek. Kanagavában nemrég zártak be öt embert, akik az ország szegény vidékeiről 224 lányt adtak el nyilvános házakba. Meg kell még említeni a renge­teg revüszinházat, ahol buján virágzik az ember állati ösztönei­vel számoló sztriptíz. • A japán-amerikai katonai egyezmény — mely ellen haza­fiak tömegei nem szűnnek meg nap mint nap tiltakozni — gya­korlatilag az ország amerikai megszállását Jelenti. Az amerikai katonák tudják, mennyire gyűlöli őket a japán nép, ezért inkább nem mutatkoznak a városok ut­cáin. De mindenütt ott vannak a kölcsönbe adott katonai támasz­pontokon — szárazföldön, vizen és a levegőben. Egész napot töl­töttem Iomatl falucskában, melynek közelében van a Fukuoki USA támaszpont. A falu lakói sokat mesélhetnének erről a kellemetlen szomszédságról. Közvetlenül az emberek feje fölött sugármeghajtású vadászgépek dübörögnek, a szárnyak alatt rakéták karcsú teste U. S. AIRE FOR­CE felírással, a föld felett sokéig ott lebeg a motorok szürű fekete füstcslkja. A falu környéke csatatérre emlékeztet, a domboldalak­ban sötét alagutak, a helybeli parasztok szerint bombaraktárak. Aki teheti, elköltözik Innen. De mit csináljanak azok, akiket ide köt a munkájuk. A gyerekek csukott ablakok mellett tanulnak az isko­lában, mert másként nem hallanák a tanító hangját. A Jószág elme­nekül a hegyi legelőkről, az embereket felébreszti álmukból a repü­lőgépek fülsiketítő zaja A fapánok nagyrésze, úgy látszik, kezdi elveszíteni nemzeti büsz­keségét. A katasztrofális vereség után, amelyben szertefoszlott a Ja­pán ember speciális karakteréről szőtt mítosz, az amerikai imperia­lizmus könnyű zsákmánya lett az ország. Napról napra egyre inkább feledésbe merül a hlroslmal áldozatok emlékének tett fogadalom — nem engedjük,, hogy ez megismétlődjék! De ugyanakkor megindult egy másik folyamat is. A világháborús romokon hatalmas békemozgalom nőtt ki, amely nem fél harcot foly­tatni haladó követeléseiért. Szöveg és képek: Vlagyimir Volodkin, Moszkva

Next

/
Thumbnails
Contents