A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-22 / 16. szám
A kulturális tömegmozgalmi munkában tanúi vagyunk annak a folyamatnak, mely a szocialista nemzetek alkotó kapcsolatai során kölcsönösen gazdagítja, és új vonásokkal látja el hazank minden nemzetének és nemzetiségének kultúráját. A mi feladatunk éppen az, hogy népművészeti értékeink feltárása és felhasználása mellett a forma nyelv teljes kihasználásával segítsük megteremteni a tartalmilag újat. „A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a nemzeti formák nem csontosodnak meg, hanem módosulnak, tökéletesednek és közelednek egymáshoz. Megszabadulnak mindattól, ami elavult, ami ellenkezik az új élet feltételével. Az egyes nemzetek kulturális kincsei egyre több nemzetközi jellegű alkotással gyarapodnak.” Ez a jellemző a mi életünkben is, nuvel a népművészet nemcsak eszköze a kultúrmunkának, hanem egyúttal társadalmi fejlődésünknek eredménye ■is. Hagyományaink és kultúránk ápolásánál, terjesztésénél is a közös haladó hagyományokra és az új, a szocialista kultúra terjesztésére kell a fö súlyt helyezni. Ezért értékeljük nagyra az új témákat feldolgozó deáki, csallóközi, abaújszinai, magyarbéli, lévai, íüieki és többi tánccsoportokat, a munkásmozgalmi dalokat éneklő rozsnyói, egerszegi, újvári, és sajnos az újra passzívvá vált nagymegyeri énekkarunkat csakúgy, mint a közös hagyományokról előadásokat tartó lektorainkat, s azokat az írókat és tudományos dolgozókat, akik e munkában segítségünkre vannak. A nemzetek és nemzetiségek azáltal, hogy egymás kultúráját kölcsönösen megismerik, közelebb kerülnek egymáshoz, fukozottaböá válik a kultúrák egymásra gyakorolt termékenyítő hatása. Ledőlnek az osztálytársadalom emelte válaszfalak, és fokozódik a nemzetek társadalmi együntetűsége. Az igaz szó fegyverével Kulturális tömegmozgalmi munkánkban a fő helyet a színjátszás foglalja el. Nincs olyan Csemadok helyi szervezet, ahol évente egy-két színdarab bemutatót ne rendeznének. Erről tanúskodnak a statisztikai adatok is. Az elmúlt, tehát a VII. országos közgyűlésünk óta eltelt három év alatt színjátszó-csoportjaink 6850 alkalommal léptek fel egész estét betöltő előadással. Ezeket az előadásokat összesen mintegy másfél millió ember nézte végig. Jelenleg 364 állandó jellegű színjátszó-csoportunk van. A színjátszó-csoportok összesen 7500 személyt foglakoztatnak. Ezek a számok arra intenek bennünket, hogy színjátszó mozgalmunkkal még következetesebben kell foglalkoznunk. Két fö feladat áll előttünk: ez egyik szinjátszó-csoportjaink műsorpolitikájának további javítása; a másik az előadások művészi színvonalának emelése. Színjátszó mozgalmunk fontos .küldetését csak akkor tudja betölteni, ha az együttesek olyan színműveket tűznek műsorra, melyek a haladó eszmékért harcoló hősök életét, a kommunizmust építő dolgozók harcát, a ma problémáit tükrözik vissza vagy a hibákat, gyengeségeket ostorozzák. A helyes műsorpolltika kialakítását mindenekelőtt is a központi és járási bizottságok mellett működő dramaturgiai szakbizottságoknak, a helyi szervezetek vezetőségeinek és a helyi nemzeti bizottságok mellett működő kulturális bizottságoknak kell elősegíteniük. Ideie lenne már, hogy helyi szervezeteink vezetőségei saját csoportjuk részére elkészítsék a színjátszás távlati, dramaturgiai tervét. Nézzük meg e szempontból a Csemadok tornai helyi szervezete mellett működő színjátszó-csoport műsorpolitikáját. Az elmúlt 10 év alatt — nem említve a különböző tarka-esteket, esztrádműsorokat és alkalmi kultúrfellépéseket — a következő egész estét betöltő színművekkel szórakoztatták el a község és környékének színházkedvelőit: Ludas Matyi, Bor, Liliomfi, Petty'es, Csikós, Cigány, A vadorzó felesége, Üzenet az élőknek, Utolsó férfi, Tanítónő, Dodi, Lámpás, Éles Marika menyasszonyi fátyla, Büszke páva, Házasság és most ez év elején a Zsuzsi. __ A Csemadok sz’njátszó együttesein kívül a CSISZ és a többi szervezet mellett is működnek mat, ii színjátszó együttesek. Gyakran előfordul, hogy az egyes szervezetek színjátszó együttesel nem a jó színdarab kiválasztásában és színvonalas játékában versenyeznek, hanem abban, hogy melyik színmű hoz nagyobb anyagi .16 jövedelmet a szervezetnek és nagyobb „látszatsiker't“ a szereplőknek. Fel kel! már végre hagyni ezzel az áldatlan „versennyel“, jobban el kel! mélyíteni az együttműködést, a tervszerű nevelőmunka kibontakoztatását. Falvaink gyors gazdasági átalakulása és a növekvő Igények megkövetelik, hogy a színjátszásban (főleg a kisebb községekben) jobban együttműködjenek a tömegszervezetek; és a járási dramaturgiai bizottság, valamint a helyi nemzeti bizottság kultúrkomissziója úgy irányítsa a színjátszó együttesek munkáját, hogy előadásaik a szocialista módon gondolkodó ember formálását, dolgozóink esztétikai nevelését segítsék elő. A felvetett problémákból kiindulva Központi Bizottságunk 1961. októberi ülésén arra a meggyőződésre jutott, hogy a műsorpolitika és a színvonal javítása érdekében, fa’usi színjátszó együtteseink részére versenyt kell hirdetni. E határrozat alapján Indította meg Központi Bizottságunk elnöksége a Szocialista Dráma Fesztiválját. Már az eddigi eredmények is igazolják, hogy helyes volt a fesztivál kihirdetése, hiszen hatására 154 színjátszó-csoport tűzött szocialista tárgyú színművet műsorára. A bíráló bizottságok tagjai a bemutató előadás előtt és alkalmával szakmai tanácsaikkal és kritikájukkal segítik falusi színjátszó-csoportjaink színvonalának emelését. Bírálnunk kell azonban a Színműkiadó Vállalatot és Központi Bizottságunk titkárságát, hogy az elmúlt évek során nem biztosított annyi jó színdarabot, hogy csoportjainknak bő választék álljon rendelkezésére. A Színmükiadó Vállalat ez évben 40 színdarab kiadását vette tervbe. Megvan tehát a remény, hogy rövidesen ez a probléma is megoldást nyer. VII. országos közgyűlésünk határozata értelmében megalakultak a járási és a központi népművészeti, illetve dramaturgiai szakbizottságok. A kezdeti nehézségek felszámolása után e szakbizottságok nagy része megkezdte munkáját. Példásan dolgozik a dunaszerdabelyi járási bizottságunk mellett működő dramaturgiai szakbizottság. A bizottság tagjai falvakra kijárva, előre meghatározott terv szerint javasolják csoportjaiknak a színmű kiválasztását. A próbák időszakában szakmai segítséget nyújtanak, a bemutató megtartása után pedig gondoskodnak róla, hogy a csoport más faluba is eljusson. Nagyban segítené a helyes műsorpolitika kialakulását és a művészi színvonal emelését az állandó járási műkedvelő színházak, illetve színpadok megteremtése. Példa van rá: Dunaszerdahely. A színház lényegében csak 1962. január 1-én alakult. Megnyitó előadása március közepén volt. De hatását már is érezzük. A dunaszerdahely! járásban 32 színjátszó együttes kapcsolódott be a Szocialista Dráma Fesztiváljába, 30 az Ifjúsági Alkotó Versenybe. A rendezők részére klubot létesítettek, iskolákat és szemináriumokat tartottak. Szakmai és elméleti síkon iskolázzák a műkedvelő csoportok vezetőit és tagjait. A Csallóközi Színház mellett — mert ezt a nevet választották — Irodalmi színpadot Is létesítettek, melynek eddig két bemutató előadása volt. Ezeket az akciókat természetesen a népművelési otthon szervezi — a Csemadokkal közösen. A két szerv között semmilyen félreértés nincs. Dunaszerdahelyen már világos, hogy a magyar dolgozók körében végzendő népművelési kulturális tömegmozgalmi munka az összes állami és közintézmény, társadalmi szervezet és szerv kötelessége és feladata, természetesen a Csemadok közreműködésével. Sajnos azonban, hogy állandó jellegű járási műkedvelő színház csak Dunaszerdahelyen van, amikor még a szerdahelyinél is jobb feltételek lehetnének például Komáromban, Léván vagy Losoncon csakúgy, mint Rimaszombatban vagy Rozsnyón * Dalolva könnyebb az élet, az alkotás... A kulturális tömegmozgalom második fontos szakaszát népművészeti csoportjaink munkája képezi. E téren örvendetes fejlődés észlelhető a tánccsoportoknál és sajnálatos pangás az énekkaroknál. Ezt igazolták a pártunk megalakulásának 40. évfordulója alkalmából tavaly rendezett ünnepségeink: a körzeti, járási és országos Csemadok dal- és táncünnepélyek, arató ünnepélyek, s az újból szokásba .17
