A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-22 / 16. szám
berzétei, lédeci, battyánl, zétényl, bédl, gerencsér!, kalászi, nagycétényl, bábin* dőli, bakai, újvári, bodoki, harmací és nyárasdi helyi szervezeteink tagjai és vezetői is. A Csemadok Központi Bizottsága köszönetét fejezi ki a falu és városszépítést munkában résztvevő valamennyi Csemadok szervezetnek és tagnak. A versenyt ez évre is meghirdetjük, és meg vagyunk győződve róla, hogy tagságunk ez évben pártunk XII. kongresszusának évében, e téren még szebb eredményeket ér el. Több mint 23 millió... A népnevelés, az agitáció és a propaganda egyik legjobb eszköze az újság. A Csemadok Központi Bizottsága, mint mindannyian tudjuk, képes hetilapot ad kl. VII, országos közgyűlésünk a Hét színvonalának emelését, vonzóbbá tételét és fokozottabb terjesztését adta fetadatul. Három év távlatából megállapíthatjuk, hogy a határozat mindhárom pontját teljesítettük. Lapunk az adott technikai feltételeknek megfelelően reagál a politikai, gazdasági és kulturális eseményekre, érdekes és vonzó. Ennek, valamint járási bizottságaink és helyt szervezeteink jó munkájának köszönhető, hogy a Hét példányszáma jelenleg meghaladja a húszezret. A komáromi és a dunaszerdahelyi járások végezték a legjobb terjesztési munkát. Legkevésbé Nyitrával vagyunk megelégedve. A nyitrai járásban 1500 Csemadok-tag van, s a Hét vásárlóinak száma mégis csupán 390 körül mozog. Persze, van még tennivaló bőven. Lapunknak következetesebben hozzá kell járulnia dolgozóink neveléséhez. Járási konferenciáink küldöttei sok helyen bírálták a Hetet. Mi is helyesnek tartjuk, hogy a Hét rendszeresebben és következetesebben foglalkozzon a Csemadok életével és munkájával, a kulturális forradalom időszerű kérdéseivel és adjon nagyobb teret a csehszlovákiai magyar Írók és a munkáslevelezök számára. A sajtóterjesztés nemcsak a Hétre vonatkozik. Az Oj Sző, Szabad Földműves, Oj Ifjúság, Dolgozó nő, Természet és Társadalom, Irodalmi szemle és nem utolsó sorban a Csehszlovák Rádió magyar adásának népszerűsítése nagy mértékben elősegítheti a politikai felvilágosító, a szakmai és kulturális oktató munkát. Hazánkban 20 központi magyar nyelvű sajtótermék jelenik meg évente több mint 23 milliós példányszámban. Ezenkívül magyar nyelvű járási mezőgazdasági újságokat is kiadnak a nemzeti bizottságok. Mindezek a lapok együttesen lehetővé teszik számunkra, hogy jobban megismerjük a cseh és szlovák kultúrát, s a világ haladó kultúráját is. A nemzetek és nemzetiségek azáltal, hogy egymás kultúráját kölcsönösen megismerik, közelebb kerülnek egymáshoz, megerősödik a kultúránk egymásra gyakorolt termékenyítő hatása, ledőlnek az osztálytársadalom emelte válaszfalak, és fokozódik társadalmi egyöntetűségünk. Megbonthatatlan egységben Nagy célunk, a kommunizmus építése, a proletár nemzetköziség és szocialista hazafíság szellemében egyesíti hazánk népeit és nemzetiségeit, s ezt segítjük elő a cseh, a szlovák, a szovjet és a világ haladó kultúrájának terjesztésével, megismertetésével, a kultúra nemzetközi jellegének elmélyítésével. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja programjából , tartott előadói beszédében ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Természetesen akadna« olyan emberek is, akik zúgolódnak amiatt, hogy a nemzeti különbségek elmosódnak. Ezeknek azt válaszoljuk: a kommunisták nem fogják tartósítani és véglegesíteni a nemzeti különbségeket. Mi a nemzetek és kis népek mind szorosabb közeledésének objektív folyamatát fogjuk támogatni, ami a kommunista építés körülményei között az önkéntesség, és a demokratizmus alapján megy végbe. Erősíteni kell a tömegeknek a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemében való nevelését. Bolsevik kérlelhetetlenséggel ki kell irtani a nacionalista csökevények legkisebb megnyilvánulásait is. A Szovjetunió népeinek barátságát — ezt az egyik legnagyobb vívmányunkat — úgy fogjuk őrizni, mint szemünk világát.” Ezt valljuk mi is. Hiszen ez az, amiért Petőfi harcolt: „Pirosló arccal és piros zászlókkal s a zászlókon eme szent jelszóval — világszabadság.” Ez az a kor, me-14 IIs tesszük. A múltban Is rendeztünk, de a jövőben fokozottabb mértékben rende- , zünk iskolázásokat, a karvezetők számára. E télen újra megrendezzük a dalos A) találkozókat, és jövőre az ének és vegyes zenekarok II. országos fesztiválját. ' A Népművelési Intézet kellő mennyiségű műsor és metodikai anyagot ad ki és biztosit. Az ének- és zenei szakbizottsági tagok bevonásával állandó személyi kapcsolatot tartunk fenn az egyes kórusokkal. De mindennek eredménye csak akkor lesz, ha hasonlóképpen mint Szijjártó Jenő, Balkó István, Pintér Ferenc, Mikus Imre, Trelaj Géza, Klein Sándorné, Lengyelfalusy Miklós és Csizi Sarolta — és a többi énekkarvezetők is, — szaktudásukkal sietnek segítségükre. Eredménye csak akkor lesz, ha helyi szervezeteink vezetői magukévá teszik az ének- és zenekarok szervezésének gondolatát, ha nem nézik tétlenül az énekkarok szétesését, ha a karmestert mentesítik a szervezési és technikai munkáktól, hogy teljes erejét a tanításra fordíthassa. Hiszen énekkari kultúránk a múlt köztársaságban gazdagon virágzott. Szép színvonalra jutottak és hatalmas népnevelő munkát végeztek a munkásdalárdák és kórusok: és ha ma összehasonlítást teszünk, a kép igazán elszomorító, lesújtó. A „Ritka búzától” — a cselekményes táncig Alapvetően más a helyzet a táncmozgalom terén. Jóformán semmivel kezdtük. Ha akadt is olyan falu, ahol tánccsoport indult, az a „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs” dallamára táncoló magyarkodó tánccsoport volt. Táncszakembernek nyoma sem volt. S mégis, ma már 164 tánccsoportunk, 4 műkedvelő népi együttesünk van. Táncosaink száma 2536. E csoportok műsorpolitikája is évről-évre javul. A népművészeti hagyományok mellett mindinkább tért hódít, főleg a legfejlettebb csoportoknál, az új tartalom tolmácsolása. Igaz, sok esetben ezek inkább csak merész próbálkozások; de mégis ez a helyes út, ez a haladás, a fejlődés útja. Az élen a Dunaszerdahelyi Népmüvelődési Otthon és a Csemadok dunaszerdahelyi járási bizottságának együttese, a Csallóközi Népi Együttes áll, melyet Sztriezsenyec Rudolf vezet. VII. országos közgyűlésünk beszámolója azonban sajnálkozva állapította meg, hogy feloszlott. A VII. közgyűlésünkön elhangzott igazságos bírálat alapján a megkritizált elvtársak helyrehozták a hibákat, és újból életre keltették az együttest, mely az azóta eltelt három év alatt kétszázszor lépett fel. Jelenleg ötven tagja van, ebből 28 táncos. Fennállása óta körülbelül 100—110 olyan aktív tagja volt a tánccsoportnak, aki időközben különböző okok miatt kimaradt. Nagy részük azonban továbbra is tevékenykedik más csoportokban vagy vonalon és több esetben irányító szerepük van, mint például Zsarnovicky elvtársnak, a csoport valamikori tagjának, aki jelenleg a jól működő pozsonypüspöki helyi szervezetünk elnöke. A Csallóközi Népi Együttes mögé egyre szorosabban zárkózik fel a lévai, a deáki, a szinai, az udvardi, a nagykéri, a rimaszombati, tornaijai, újvári, füleki, pelsőci, rudnai, ipolynyéki és sok más csoportunk. Tánccsoportjaink fejlődésének útja a csoportokból együttessé való átalakulás. Míg a csoportok évente csak egy-két táncot tanulhatnak be és működésük csak alkalomszerű, addig az együttes egész estét betöltő műsort állít össze, és működését a rendszeresség jellemzi. Feltétlenül szükséges, hogy az előttünk álló időszakban minden járásban legalább egy műkedvelő népi együttes alakuljon. A Csallóközi Együttes példája nyomán indut el a Galántai Járási Népi Együttes és a Lévai Népi Együttes. De ugyanilyen feltételek lennének Rozsnyón, Bodrogszerdahelyen, Kassán, Érsekújvárott, Csákányházán, Bátorkeszin, és Ekecseri ahhoz, hogy megalakítsák — természetesen a népművelési házzal, illetve az EFSZ-klubbal közösen — a népi együttest. Nem hagyhatjuk említés nélkül a Csemadok helyi szervezetek esztrádműsorait sem. Az elmúlt három évben az esztrádcsoportok mintegy 3000 alkalommal léptek fel önállóan, és nagyon sok keretműsort adtak gyűlések és ünnepségek alkalmával. Az esztrádműsor a leghatékonyabb, napi eseményekre a leggyorsabban reagálni tudó, politikai aktualitásokat magába foglaló olyan műsorforma, amelynek keretében sor kerülhet a hibák ostorozására és az elért eredmények kiemelésére. Nem egy alkalommal kiváló példáját láttuk ennek Rimaszombatban, .19
