A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-04-22 / 16. szám

és csak dicsérettel emlékezhetünk meg a losonci és a komáromi rendezvények — nem annyira tartalmi, mint Inkább művészi — színvonaláról ts. Fontos, hogy a jövőben ezt a műsorformát is tovább fejlesszük. Központi méret­ben gondoskodnunk kell megfelelő műsoranyagról, hogy az esztrádfellépések szá­ma nőjön, tartalma pedig politikailag időszerű és magas színvonalú legyen. Hogyan tovább... A kulturális tömegmozgalmi munkába főleg a fiatalabbak kapcsolódnak be. Helyi szervezeteink vezetősége komoly, meglett emberekből áll. Vezessék és ta­nítsák ők a fiatalokat, szerettessék meg velük a kultúrát, a művészetet. A szak­csoportok az esztétikai nevelés fontos tényezőivé válhatnak. Nagyban elősegít­hetik a kommunista együttélés szabályainak önkéntes megtartására való ne­velést. A kulturális tömegmozgalmi munka jelenlegi helyzetével és távlataival a szo­cialista kultúra kongresszusa 1960-ban foglalkozott. Feladatul adta, hogy az együttes polikai és művészeti színvonalának emelése mellett nagy gondot kell fordítani arra, hogy egyre több embert vonjunk be a kultúrjnunkába. A kong­resszus határozata alapján a csoportok és tagjaik számát az ötéves terv végéig a kétszeresére kell emelni. Ránk is nagy feladat vár ezen a téren. Továbbra is feladatunk marad, a kulturális tömegmozgalmi munka minden szakaszán, hogy harcoljunk a káros és semmitmondó, a múltat dicsőítő, érzelgős giccsek ellen. Ennek érdekében a jövőben tervszerűbben kell gondoskodni jő műsor- és módszertani anyagokról, az ének, zene és tánc, valamint a színjátszó- és esztrád­­csoportok részére. Meg kell javítani a központi és járási népművészeti szakbizottságok munkáját. javítani kell a szakkáderek nevelésének módszerén, és fokozottabb mértékben kell ellenőrizni az iskolázásokon részt vett szakkádereknek a munkába való bekapcsolódását. Szilárd szervezeti élet - eredményesebb munka Mint minden szervezet eredményes munkájának, így a Csemadok jó kulturális­népnevelő munkájának is egyik legfontosabb szubjektív feltétele a szilárd szer­vezeti élet. Vizsgáljuk meg hát szervezeti életünk jelenlegi helyzetét és az e té­ren előttünk álló feladatokat. VII. országos közgyűlésünk határozata feladatul tűzte a helyi szakszervezetek, a járási bizottságok és a Központi Bizottság elé a Csemadok szervezeti életének további megszilárdítását. A határozat értelmében helyi szervezeteinknek havon­ként egyszer vezetőségi és legalább kéthavonként egyszer tagsági gyűlést kell tartaniok. Az említett határozatra azért volt szükség, mert a VII. közgyűlés előtti idő­szakban olyan téves nézet kezdett kialakulni, hogy kultúrszervezet vagyunk, ezért tagságunkat főleg a színjátszással kell aktivizálni, tehát a taggyűlések kevésbé fontosak. Ennek következtében sok helyi szervezetünk, mely azelőtt rendszeresen tartott tagsági gyűléseket, elhanyagolta a politikai-nevelő munkát, tevékenysége egyoldalúvá vált. így volt ez többek között Léván, Bősön, Hanván, Ipolyságon, Gömörön, Pelsőcön. A szervezeti élet mindenekelőtt a helyi szervezet vezetőségétől függ. Ezért az évzáró közgyűlések alkalmával arra törekedtünk, hogy a vezetőségbe olyan politikailag fejlett munkások, parasztok és értelmiségiek kerüljenek, akiknek szívügye a szocialista kultúra terjesztése. Megállapíthatjuk, hogy helyi szerveze­teink vezetőségeinek összetétele állandóan javul. A helyi szervezet vezetőségében helyet kaptak a szövetkezeti vezetőség tagjai, akik tudatosítják, hogy a dolgozók politikai s kulturális fejlődése, a gazdasági élet, az EFSZ-ek megszilárdulásához, felvirágoztatásához vezet. Buzitán, Alsópokorágyon, Tornagörgőn, Nagysallőn, Rudnán, Perjésen, Rimajánosiban és több községben már felismerték, hogy a Cse­madok csak akkor tud eredményes népnevelő munkát végezni, ha szervezeti élete 20 N . . jának virágzásán keresztül vezet az út. A szocialista nemzetek alkotó kapcsola­taik során a szocialista nemzetek közösségében kölcsönösen gazdagítják egymást, így olyan új értékek keletkeznek, melyek közösek valamennyi kultúrára nézve. A kultúra ápolásának egyik fontos része a nyelv ápolása. Számunkra anyanyel­vűnk és kultúránk ugyanolyan drága, mint bármely más nemzet számára. De megteszünk-e érte mindent, ami lehetőségünkben áll? Nyelvünk és kultúránk ápolásáért a jövőben az eddiginél többet kell tennünk. Ezt a célt szolgálják a Népművelési Intézettel és a komáromi helyi szervekkel közösen megrendezett országos szavalóversenyek is, amelyeken hazánk legjobb magyar szavaiéi vonulnak fel. Ezek a komáromi szemlék anyanyelvűnk tisztaságát őrzik, közelebb hozzák a szép magyar szót és a nemes emberi mondanivalót dol­gozó népünk széles tömegeihez, bővitik és elmélyítik irodalmi ismereteinket, segítségünkre vannak a szocialista embertípus kialakításában. Jobban ki kell hasz­nálni a tanfolyamok, irodalmi és szerzői estek, könyvviták, szavalóversenyek adta lehetőséget és a színjátszó mozgalomban is fokozottabb gondot kell fordítani a szép beszédre, az irodalmi nyelv elsajátítására. Ismerd meg hazádat! Központi Bizottságunk VII. ülésén, vagyis tavaly ősszel foglalkoztunk a hon­ismereti körök megalapításával. Sajnos, ez a munkaforma ez ideig alig honosodott meg. Pedig ez is egyik módszere, még hozzá vonzó és jó módszere lehetne nevelő­munkánknak. Bizonyítják ezt pozsonypüspöki vagy andódí szervezetünk tagjai. Az EFSZ-ek tagjai szinte minden faluból és minden évben kirándulásokon vesznek részt. Bejárják hazánk legszebb tájait, megtekintik a Tátrát, ellátogatnak hazánk fővárosába, Prágába, megcsodálják Karlovy Varyt és a nevezetesebb üdülő­helyeket, de sajnos, a tapasztalat azt igazolja, hogy csak megcsodálják, ám meg nem ismerik. Nem ismerik meg, mert a futó megtekintés csak felületes képet ad. Mennyivel gazdagabbá válnának ezek a kirándulások, ha a kiránduláson részt vevő szövetkezeti tagok már előre felkészülnének a látnivalókra. Valamikor, ha valaki útra készült, hosszabb ideig előtanulmányokat végzett. Ma ez úgy látszik már nem szokás. Vagy talán az az oka, hogy aki utazik, nem a sajátján, hanem a köz pénzén jut el a kirándulásra? Ha ez az ok, akkor nem mást, hanem önma­gát szegényíti, aki így indul az útra. A Csemadok helyi szervezetei váljanak kezdeményezőivé a honismereti körök megindításának, vagyis a kirándulók meg­felelő felkészítésének. Meglátják, ez hasznos és sok örömet szerző munka lesz. Van már hol... Sokan vannak közgyűlésünkön, akik részt vettek a Csemadok VII., VI., V., és az azelőtti közgyűlésein is. Ök igazolják, hogy a beszámoló s a vita gyakran for­gott akörül, hogy: „Végeznénk mi jó kultúrmunkát, ha volna hol!” Ma már boldogan állapíthatjuk meg, hogy egyre kevesebb és kevesebb az ezzel kapcsolatos panasz. Az állami építkezések mellett számottevő azoknak a műve­lődési otthonoknak a száma, melyeket a falu dolgozói, köztük a Csemadok tagjai brigádmunkában építettek. Központi Bizottságunk minden évben meghirdeti a fa­lu- és városszépítési versenyt. Helyi szervezeteink túlnyomó többsége e verseny keretében kultúrházak építésénél vállalt munkát és védnökséget. Az eredmény nem maradt el. A Csemadok helyi szervezeteinek aktív közreműködésével az Il­letékes helyi nemzeti bizottságok messzemenő támogatásával, a helyi nyersanyag­­források kihasználásával az 1960-as évben községeinkben 32 olyan művelődési otthon épült, melynek építése felett a Csemadok vállalt védnökséget. Az 1960-as évben a Csemadok tagok 426 296 brigádórát dolgoztak le, több mint 2 millió koro­na értékben. A hatvanas évben az első díjat és az ezzel járó 3000 koronás pénz­jutalmat Zétény, a másodikat Szilice, a harmadikat Nyárasd nyerte el. 1961-ben újabb 37 községben épült kultúrház a Csemadok-tagok brigádmunkája nyomán, akik ez évben 200 000 brigádórával dolgoztak többet, mint az előzőben. A munka összértéke meghaladta a hárommillió koronát. A legjobb a csQltói helyi szerve­zet volt, ezt követte Csúcsom és Szilice. Az em'Lett helyi szervezeteken kívül ki­magasló eredményeket értek el: a gömörhorkal, ípolynyéki, migléci, bári, radi, 13

Next

/
Thumbnails
Contents