A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-22 / 16. szám
lyával; valamint a többi tömegszervezettel való Jó együttműködés volt. Sajnos, nem mindenütt ilyen rózsás a helyzet. A rimaszombati járásban például a járási nemzeti bizottság kulturállsügyl felügyelője mindmáig nem talált Időt a nyelvtanfolyamokat irányító járási bizottság összehívására, annak ellenére, hogy a Csemadok járási titkárságának dolgozói ezt állandóan kérték. Így azután nem csodálkozhatunk, ha a rimaszombati járás közel száz magyarlakta községében egyetlen szlovák nyelvtanfolyam sem működik. Ugyanez a helyzet a nyitrai járásban Is. Eredményeink biztosan jobbak lennének, ha helyi szervezeteink vezetőségei az udvardi, ipolynyéki, kétyi, tanyf, füleki, radi és ebedi vezetőségek példáján tanulnának, és komolyabban megfontolnák a szlovák nyelvtanfolyamok jelentőségét és hivatását. Legjobb barát - a könyv A nyelvtanfolyamok szervezésével kapcsolatban a kassal és rozsnyól járásból javaslatot kaptunk, hogy az általános tanfolyamok mellett vezessünk be szakosított tanfolyamokat Is. A javaslatot helyesnek tartjuk, mert a szakosított tanfolyamok jobban elősegítik a termelésben előforduló szakkifejezések elsajátítását. Népművelési munkánk egyik fontos ága a könyvvel végzett munka. Az irodalmi termékek megvitatásával, népszerűsítésével és terjesztésével dolgozóink nevelését és anyanyelvűnk ápolását kívánjuk szolgálni. Dél- és Kelet-Szlovákia magyarlakta községeiben egyre több és jobb népkönyvtárakat találhatunk. (Bár e téren egyrészt a könyvtárosok hanyagsága, másrészt az elosztásban levő hibák miatt nagyon sok még a teendő.) A könyvellátás terén nagy segítséget nyújt a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, mely évente — több százezres példányszámban — több mint száz művet ad ki. VII. országos közgyűlésünk határozataiból a könyvvel végzett munkára vonatkozó részt teljesítették a legjobban. Az elmúlt három év alatt több mint 900 irodalmi vitaestet, előadást, illetve szerzői estet szerveztek csoportjaink. A leleszi: Ady-Hvlezdoslav-est, a bodrogszerdahelyl irodalmi est, a rimaszombati Arany János-est, a tornáját irodalmi előadások sorozata tartozik a legjobbak közé. Örvendetes az a tény is, hogy a klasszikusokról tartott megemlékezések mellett egyre több helyen foglalkoznak a mai irodalom kérdéseivel. Vitatják a szovjet irodalom legkiemelkedőbb alkotását, a cseh és a szlovák írók müveit csakúgy, mint a mai magyarországi vagy csehszlovákiai magyar Írók műveit. Minden helyi szervezetnél esemény számba megy a csehszlovákiai magyar Írók műveiről megrendezett szerzői est, melyen az Író is részt vesz. Szép volt a vízkeleti, szarvai, vágkirályfai, szepsi, nagyfödémesi, bodrogszerdahelyi, szálkái, újbarsi, szódói est. Csontos Vilmos, Lovicsek Béla, Szabó Béla, Mács József, Gyurcsó István, Ozsvald Árpád, Turczel Lajos és a többi író és kritikus elvtársak sokat segítenek e téren. Kérjük őket, hogy a jövőben is kapcsolódjanak bele ebbe a fontos népnevelő munkába. Persze, nincsen öröm üröm nélkül. Számunkra is módfelett kellemetlen volt, amikor helyi szervezeteink jogosan bíráltak bennünket azért, hogy egyes Írók a meghirdetett irodalmi esten nem vettek részt. így történt Gömörhorkán, Dernyőh, Hárskúton és sajnos, több más helyen. A falu dolgozói felkészülve várták íróinkat. és ők az Utolsó percben lemondták, vagy a rosszabbík esetben le sem mondták szereplésüket, min az például Vízkeleten, vagy Qjvárott történt, egyszerűen nem Jelentek meg. Arra kérjük az írószövetség magyar tagozatának vezetőségét, hogy igyekezzen kiküszöbölni az ilyen hibákat. íróinkon kívül köszönetét mondunk Pazderák Bertalan, Kanala Jőzsefné, Csontos Árpádné, Tolvaj Bertalan, Hajdok Géza, Gerő János, Sipos Béla, Hoffer Lajos, Vércse Miklós elvtársaknak és mindazoknak a pedagógusoknak, akik az irodalmi előadások százait tartották meg. Az irodalmi nevelés magasabb fokú kibontakozásának vagyunk tanúi Dunaszerdahelyen, ahol a járási népművelési otthon mellett irodalmi színpad alakult. Példájukat követhetnék a városi helyi szervezetek, mindenekelőtt a komáromi helyi, szervezetünk. Minden lehetőségünk megvan, hogy kultúránkat fejlesszük, anyanyelvűnket ápoljuk. Lenin megállapítása szerint a kommunista társadalom egységes kultúrá-12 szilárd, tagsági alapja széles, ha a vezetőségi ülés és a taggyűlés rendszeresen ülésezik s foglalkozik a feladatok megoldásával, ha a kulturális kérdések megvitatása mellett behatóan foglalkoznak a termeléssel közvetlenül összefüggő kérdésekkel is, ha arra törekednek, hogy megváltozzon a szövetkezeti parasztság gondolatvilága s rájöjjenek, hogy az egyén és a szövetkezet érdeke azonos, egyenlő a szocialista társadalom érdekeivel. Ezekben a falvakban a Csemadok-tagok kezdeményezői és terjesztői az új munkamódszerek bevezetésének, az egyének, valamint a termetőcsoportok közötti munkaverseny megindításának, és a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért indított mozgalomnak. Például Tornagörgőn Izsó János, a Csemadok járási bizottsága tagjának vezetésével 14 Csemadok-tag versenyez a növénytermesztésben a szocialista tnunkabrigád címért. A Csemadoknak aktív tagja Hanesz elvtárs Is, aki a nyári aratási versenyben a járás első kombájnosa lett. Lukanyényén a Csemadok-tagok komplex gépesített brigádot alakítottak. Az említett helyi szervezetekben a szervezeti élet szilárdsága következtében élénk és Sokoldalú kulturális tevékenység folyik. Mindegyiknek van. azínjátszócsoportja, táncegyüttese, zenekara. Miért? Azért, mert a. helyi EFSZ jól végzett munkájukért a helyi szervezetet a kulturális alapból állandóan segíti'. Szeretnénk, ha e példák ösztönzőleg hatnának az olyan helyi szervezeteinkre, melyek egy helyben topognak, ahol a szervezeti élet laza. Sajnos, ilyen is van szép számmal: Dacsőkeszi, Busa, Hodos, Balázsfa, Guszona, Lücs, Haraszti, Csécs, Csifár, Tild, Lekenye, Ebed, Leléd, Nagylda, Perény, Füss, Karva s á hozzájuk hasonló szervezetek évenként egy-két vezetőségi üléssel és az évzáró közgyűlés megtartásával elintézettnek tartják a szervezet ténykedését. Játszanak ugyan színdarabot, de ez csak 8—10 szereplőt foglalkoztat, így a többi tag tétlenségre van kényszerítve. Igaz ugyan, hogy a járás vagy a központ nem végezheti el a munkát a helyi szervezet vezetősége helyett, de mégis azt a következtetést kell levonnunk, hogyha Központi Bizottságunk, valamint járási bizottságaink több segítséget nyújtanak, nagyobb körültekintéssel ellenőrzik a helyi szervezetek vezetőségeinek szervező és nevelő munkáját, akkor bizonnyal jobbak lesznek eredményeink. A szervezeti élet egyik fokmérője a vezetőségi és tagsági gyűlések száma, azok tartalma. Az 1959-es évben helyi szervezeteink 1339 tagsági ülést tartottak. Az 1960-a's évben ez a különben sem nagy szám 1124-re csökkeijt. Az 1961-es év ismét emelkedő irányzatú volt, amennyiben szervezeteink 1276 taggyűlést tartottak. Ez azt jelenti, hogy a tagsági gyűlések megtartásának évi átlaga egy helyi szervezetre nem egész 3 tagsági gyűlés. Azonban a losonci, az érsekújvári és a terebesi járásokban inég ezt az átlagot sem érik el. A szervezeti élet másik mutatója a taglétszám. A múlt év folyamán újjászerveztük a tagság nyilvántartását. Az új kartotékrendszer szerint a Csemadoknak 507 helyi szervezete és 35 000 tagja van. A komáromi, a rimaszombati és a rozsnyói járás több községében a kartotékrendszer bevezetése után a taglétszám megkétszereződött. Ugyanakkor egyes járásokban, mint például Dunaszerdahelyen, ahol a tagnyilvántartást csupán adminisztrációs munkának tekintették, a Csemadok létszáma több mint ezerrel csökkent. A Csemadok taglétszáma szempontjából nem lehetünk megelégedve az országos átlaggal sem, még kevésbé a dunaszerdahelyi, a galántai, a komáromi, az érsekújvári, a losonci és a tőketerebesi járásokban, ahol a magyar dolgozóknak csak 4—5 százaléka van beszerezve a Csemadokba. Ezekben a járásokban elengedhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy járási bizottságaink a Csemadok-tagok létszámát kétszeresére emeljék. Évzáró közgyűlések — járási konferenciák Szervezeti életünk legfontosabb eseménye — helyi szervezeteink legfőbb fóru ma az évzáró közgyűlés, járási bizottságaink többsége a múlt évben alapos körültekintéssel fogott hozzá az évzáró közgyűlések előkészítéséhez. Biztosították az aktivisták széles hálózatát, iskolázásokat, szemináriumokat rendeztek Az évzáró közgyűléseket vezetőségi ülések előzték meg, ennek következtében csak elvétve 21
