A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-22 / 16. szám
tatjuk, hogy a tudomány és a kultúra eredményeit mindenki anyanyelvén sajátíthatja el a legjobban. Ezt a célt szolgálják a magyar tannyelvű kilenc- és tizenkét éves iskolák. Az az iskola a jó, amely a tárgyi tudás mellett biztosítja a szlovák nyelv és szakkifejezések oly mérvű elsajátítását, mint a kassai magyar ipariskola, vagy a komáromi, párkányi, rimaszombati, királyhelmeci, rozsnyói tizenkétéves iskola, amely oly felkészültséget biztosít tanulói számára, hogy azok az ország bármely területén derekasan megállják helyüket, hogy a Keletszlovákiai Vasmű és a többi épülő üzemünk Jó szakemberei, műhelyvezetői, mérnökei legyenek, vagy a különböző egyetemeken és főiskolákon folytathassák tanulmányaikat. A Dél-Szlovákiában épülő hatalmas modern üzemek egész sora szakembereket követel. Ezekből az elgondolásokból kiindulva hangoztatja Központi Bizottságunk a lenini jelszót: „Tanulni, tanulni, tanulnil" Á tanulással és az iskolákkal kapcsolatban fel szeretnénk vetni a főiskolák kérdését is. A múltban néhányan magyar egyetemek, illetve tanszékek megnyitását javasolták. E javaslat indítóoka kettős volt: Voltak, akik attól féltek, hogy a szlovák egyetemeken tanuló ifjúságunk elszlovákosodik, vagy kozmopolitává válik; mások attól tartottak, hogy a magyar fiatal nem jut be az egyetemre. Nézzük csak meg mindkét kérdést: Az általános műveltség megszerzését a kilenc-, illetve tizenkétéves iskolák biztosítják. Az egyetemi tanulás magas fokú szakképzettség megszerzésére szolgál s feladata, hogy nagy tudást biztosítson a jövő mérnökei, orvosai, tanárai számára, hogy a tanultakat eredményesen tudják gyümölcsöztem! hazánk javára. Az egyetemek színvonala a tanári kar színvonalától függ. Természetes, hogy anyanyelvén az egyetemen is mindenki könnyebben tanul. De mégsem ez volt a döntő soha. A múltban a magyar, a cseh, a német stb. fiatalok, akiknek módjuk volt rá, boldogan mentek a párizsi Sorbonne-ra, vagy az angliai oxfordi egyetemre tanulni. Franciává vagy angollá váltak-e a fiatalok ezeken az egyetemeken? Nem. Jelenleg az elnyomott afrikai és ázsiai országok fiataljainak ezrei tanulnak Moszkvában és nálunk. Vajon csehekké vagy oroszokká válnak-e ők a mi egyetemeinken? Nem, sőt mint a példák mutatják, visszatérnek hazájukba, ők lesznek a nemzetébresztők, a nemzeti függetlenség élharcosai. A magyar középiskolát végzett fiatalt sem kell féltenünk, hogy a cseh vagy szlovák nyelvű egyetemeken elvesztené nemzeti öntudatát, megtagadná nemzetiségét. De a fejlődéssel is ellentétben áll az egyetemeknek nyelvek szerinti felállítása. Hazánkban például vasúti mérnököket képző egyetem csak Zsilinán van. Ide járnak a cseh diákok is. Gyógyszerészeti fakultás csak Bratislavában van. Ha valaki' erre a szakra készül, Karlovy Varyból, vagy Ceské Budéjovicéről is ide jön tanulni. A műegyetem atomfizikai szaka csak Prágában van, és a martini vagy dunaszerdahelyi diák is ott tanul. A másik kérdés az, hogy a magyar középiskolát végzett fiatalt felveszik-e az egyetemekre? / Az egyetemi felvételi vizsgákon a jelentkezőknek mindenekelőtt is a tárgyi tudását vizsgálják. Az értékelésnél a szlovák, illetve cseh nyelv tudásának kérdése másodrendű. A tények azt bizonyítják, hogy a magyar középiskolát végzett fiatalok esélye a felvételnél ugyanolyan, mint a szlovák iskolát végzetteké. Jelenleg 1422 magyar nemzetiségű főiskolásunk van. Ez kevés I Különösen kevés e technikai és a mezőgazdasági főiskolákon tanulók száma. A múlt évben már javulás mutatkozott, jelenleg közel 500 elsőévesünk van. Tehát látjuk, hogy a tanulnivágyő és tanulni akaró magyar fiatalnak megvan a módja és a lehetősége, hogy elvégezze az egyetemet. A kérdés csupán az, hogy jelentkezik-e kellő számú fiatal a főiskolákra, különösen a mérnöki fakultásokra. Sajnos nem! És éppen ezen kellene változtatni, mert mit mutat a statisztika? A bratislavai technikai főiskolára ezideig még csak 111 magyar nemzetiségű jelentkező adta be kérvényét, jóllehet 1835 elsőévest vesznek fel összesen. A kas10 nélkülözik a beosztott vezetőségi tag segítségét. Sőt, egyesek még az ülésekre sem mennek el. A Csemadok Központi Bizottsága a VII. országos közgyűlés éta nyolc alkalommal tartott ülést. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy vannak központi bizottsági tagjaink, mint például Bulla Tibor, Fejes Irén, Hegyi Pál, Alföldi Viktória, Hajdők József, Koday Lajos, Kerekes Teréz, Mezei Béláné, Schneider Péter és Veres József elvtársak, akik a nyolc ülés közül egyen sem, vagy esetleg egyen vettek részt. A járási bizottságok beszámolóibői tudjuk, hogy járási méretben is fordultak elő hasonló hibák. Ügy gondoljuk, hogy jogos járási vezetőségeink bírálata, amikor elvárják a Központi Bizottság elnökségének tagjaitól, hogy évente néhányszor vegyenek részt a járási bizottság vagy az elnökség ülésein, s ugyanígy jogos helyi szervezeteink vezetőségeinek a járási bizottságok felé irányuló hasonló kritikája Is. A Központi Bizottság ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a központi titkárság s a járási titkárságok dolgozóinak, a fizetett apparátus tagjainak is átgondoltabbá kell tenniük irányító munkájukat, s tudatositaniok kell, hogy az apparátus legfőbb feladata az aktivisták szervezése, irányítása és konkrét feladatokkal való ellátása. Szervezeti életünk további javulásának kulcsa a járási bizottságok, illetve elnökségek kezében van. Az első feltétel az átgondolt tervszerű munka. A járások féléves munkatervei sokszor csak általános adatokat tartalmaznak. Többször bíráltuk ezért a rimaszombati, lévai, nyitrai, terebesi, újvári járási bizottságokat. Amíg a terv nem a járás konkrét termelési, politikai és kultúrális feladataiból indul ki, csak a Központi Bizottság részéről általánosságokban megadott pontokra épül — nem lehet a jó munka alapja. De a jő terv is csak papír, amíg meg nem valósítják. Járási elnökségeinknek üléseiken részletes ellenőrző munkát Is kell végezniük. Határozataink kimondják, hogy ki mikor, hol és miért felelős. Ne azzal bízzák meg az elnökség egyes tagjait vagy a titkárságot, hogy „hassanak oda“, „tegyenek meg mindent“, hanem konkrét feladatokat adjanak, járási elnökségeinknek tudatositaniok kell, hogy jé előkészítő munka nélkül eredmények nem születnek. Hogyan várhatók eredmények olyan járásban, ahol az elnökség tagjai alig-alig jönnek össze, vagy össze sem jönnek, mint ahogy ez tavaly a terebesi járásban volt, de ez évben is megtörtént, mindjárt a járási konferencia után a rimaszombati járásban. Hogyan várhatunk jó eredményt olyan járásban, ahol a szakbizottság egész évben csak egyszer-kétszer jön össze, akkor sem teljes számban és semmiféle konkrét munkát nem végez, mint például Nyitrán vagy Galántán a népművészeti szakbizottság. A járási elnökségek éljenek megnövekedett hatáskörükkel és vegyék komolyan fontolóra irányitó szerepüket úgy, ahogy ez már állandóvá vált Rozsnyón, Losoncon és Komáromban. Tapasztalataink szerint szervezeti eleiünk megszilárdulását elősegítette a Központi Bizottság által kiadott Szervezeti Értesítő is, mely tájékoztatja helyi szervezeteinket a határozatokról és tanácsokat ad gyakorlati megvalósításukra. Az Értesítőt a jövőben is kiadjuk. Azonban bármennyire is jó lesz az Értesítő, ez nem pótolhatja az élő, közvetlen kapcsolatot. Ezt igazolja Hegedűs Ferenc elvtársnak, a zselízi helyi szervezet elnökének levele is, melyben arról ír, hogy járásukban több központi bizottsági tag van, de még sohasem fordult elő, hogy bármelyikük is élőszóval adta volna át a Központi Bizottság határozatait. Magában a helyi szervezetben járási vezetőségi tagok vannak, de még sohasem számoltak be a járási bizottság döntéseiről. Ezekről a szervezet mindig csak az Értesítőből vagy a körlevelekből szerez tudomást. Pedig a Központi vagy járási Bizottság tagja sokat segíthetne helyi szervezetében. Igazolta ezt többek között Cziria Sándor, Klajnyík Ferenc, Poszposz József, Györy Ferenc, Máté Jolán. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a szervezeti élet terén VII. országos közgyűlésünk óta javulás állt be, de ez a javulás nem áll arányban adott lehetőségeinkkel. Az előttünk álló időszakban a szervezeti élet terén a következő feladatok várnak ránk: 1. A Központi Bizottság részéről javítani az elvi irányítást, következetesen harcolni a téves nézetek ellen, rendszeresebben elősegíteni a kulturális anyagok kiadását, koordinálni a munkát, jobban aktivizálni a Központi Elnökség és a Központi Bizottság tagjait és tovább szorgalmazni a köznontf iskolázások és szemináriumok rendezését. 23
