A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-22 / 16. szám
Koós Marika húsvétra készült... Az asztalon hímzésre várva halványpiros tojások sorakoztak. Marika ügyes, hozzáértő mozdulatokkal végezte a mankát; megnedvesítette a papírt, aztán szépen ráhelyezte a tojásra. A többi már semmiség volt... Ha sikerült simán kiterítenie a lehúzópapírt, akkor nem futottak öszsze az ábrák ... Megszáradás után valamit karcolt is rá. Legtöbbször csak ennyit: „BékességetI”, vagy: „Sok örömöt!” Néha maga is kacagott ezeken a kurta jókívánságokon, de azért minden évben újra a tojásokra írta őket........Milyen csacsiság!” — gondolta. „Kinek adom én ezeket?!” ... Szemben a falon nagy tükör függött, abban nézegette magát, mintha tanácsot akarna kérni önmagától: „Mi értelme van ennek a munkának, te szőke kislány?... Holnap, holnap eljönnak a locsolkodó legénynek, s adjam oda nekik?... Minek, hiszen ő úgysem jön el! Ö, akit... akit annyira szeretnék... Mondd, eljön... Igen? Hazudsz, te kis huncut. De... de hátha mégis igazad lesz.” Így vitatkozott önmagával Marika s az a tükörben lévő szőke, tizenkilencéves szépség hangtalanul vissza feleselgetett. Hang nem jött ki a torkán, csak az ajka mozgott. Marika tanítónő volt. A harmadik faluban tanított, ahová autóbuszon járt. Télen ott lakott. A faluban kapott egy szobácskát. Tavasszal azonban már nem volt szüksége a lakásra. Hazajárt a szüleihez, akik a szövetkezetben dolgoztak. Ketten voltak testvérek, de odahaza csak egyedül élt. A bátyja katona. Még egy éve volt hátra a leszerelésig, s azután talán nősülésre adja a fejét. És azután?!... „Azután talán ő is...” Marikának megdobbant a szíve. Kicsit hevesebben, mint máskor, és ismét eszébe jutott a fly, akiről annyit álmodozott... Marika álmainak a megtestesítője — Lali — egyetemre járt. Haza csak nagyritkán jött, legfeljebb nagyobb ünnepek alkalmával . .. Még a múlt nyáron ismerkedtek meg. Aratóbál volt a faluban, Lali táncba kérte, s ő akkor beszélt vele először életében. Egynéhányszor még találkoztak, de aztán végeszakadt mindennek^ Lali visszament az egyetemre, Marika pedig elfoglalta új helyét... Mariía ismét egy lehúzópapírt fogott, és a lehető legnagyobb vigyázattal hímezte ki az utolsó tojást. Hímezés után ezt is száradni hagyta, majd a karcolást ugyanolyan nagy hozzáértéssel végezte el. „Ez lesz Lalié, ha eljön” — mondta önmagának és szépen külön tette a többi tojástól. Odakünn a száguldó felhők árnyéka bukfencezve hempergett a földön. Egyszerre nagyot dörrent az ég. Kitört a vihar. Az udvarról Koós néni, Marika édesanyja szaladt be. — A baromfiakat zártam be — mondta és levette csuromvíz fejkendőjét. Marika csak állt — mintha büntetésből tenné és nézte a vihar dúlását, s a szél erejétől hajladozó gyengerügyű fákat. Nem figyelt édesanyja szavára, pedig az beszélt, beszélt, öregasszonyos bőbeszédűséggel — kiapadhatatlanul. Koósné észre sem vette, hogy lánya csupán testben van jelen, a gondolatai azonban tudj isten hol kalandoznak .. . Koós néni tett-vett a szobában. Egyszer aztán azt mondta: — Ez a Lali gyerek is nagyon rosszkor találta el a hazajövetelt. Egészen bőrig ázott... Marikát mintha villanyáram érte volna .. . A fiú nevének hallatára édes melegség öntötte sl a szívét. Lehúnyta a szemét, és engedte, hogy az édes kábulástól egész lénye elzsibbadjon,.. Aztán hirtelen elfordult az anyjától, mert félt, hogy az még észre vesz valamit. Valamit ő is a kezébe fogott és kifelé tartott a szobából. Az ajtóban még megállt, és tettetett közönbösséggel megkérdezte: — Melyik Laliról beszélt maga, mami?!... ENGLISCH GABRIELLA rajza — Egy Lali van a faluban, kitalálhat-: nád ... 1 Marika arcát gyenge pír lepte el, s a szőke bőre sötét bíbort öltött magára. A kilincs után nyúlt, de mozdulata idegességet árult el. Kezéből kicsuszött a kosárka, s a földre huppant. A hímes to-: jások horpadtan szétgurultak a padló fe-: hérre súrolt deszkáin ... Koós néni nem tudta mosolyogjon-e, vagy szidja a lányát. Mivel azonban a mosolygás mégsem illett volna a helyzethez, az utóbbit választotta. — No nézze meg az emberi Éppen az előbb mondta a legény, hogy holnap ön-: tözködni jön, s a kisasszonyka pedig földhöz veri a tojásokat ... Marika olyan bárgyúan nézett édesanyjára, mint egy kis elsőosztályos az ismeretlen, érhetetlen betűkből álló szövegre. Ügy érezte, hogy kiolvasták a gondolatait. Két apró gödröcske jelent meg rózsás arcocskáján és ismét valami megmagyarázhatatlan, kellemes zsibbadást érzett tagjaiban... Az összetört hímes tojásokat nézte és az öntözködésre gondolt... „Milyen jó, hogy félrette azt az egyet, a legszebben — gondolta megnyugvással és felcsipegette az összetört tojásokat... . Másnap színaranyba öltözött a falu. A napsugarak vidáman, lepkemódra körültáncolták a kerteket, a fákat és az embereket. Friss üdeségben pompázott a tavasz. A fák ágain mennyei gyémántokként pompáztak az előző napi első megmaradt cseppjei. Marilka korán ébredt ezen a napon. Gondolatait még az éjszakai álom kuszáit értelmetlensége foglalta el, amikor sietve nekilátott a takarításnak. Még előtte volt a kis kötény, amikor belépett Lali, két barátja kíséretében. Fiatalos, virgonc tüzek lobogtak a szemében, amikor — meglocsolta Marikát... Az utolsó találkozásuk óta nagyon sok idő 1 dt el, s úgy érezte, hogy Marika az eltelt idő alatt még szebb, csinosabb lett... Egész idő alatt szent áhítattal leste a lány minden mozdulatát, kísérte lépteit ... Barátai már indulni készültek, s ő csak ült, mintha a padkára cövekelték volna ... Barátai mögött zajtalanul becsukódott az ajtó, Koós néninek pedig valami sürgős tennivalója akadt odakünn. Az első pillanatban mély csend telepedett a szobára. Marika. szólalt meg elsőnek. Hirtelen — maga sem tudta miért — magázni kezdte a fiút: — Magának most valami jutalom jár!... — Nekem? Ugyan miért?! — nevette el magát a fiú. .— Hát amiért az eszébe jutottam..« Meg,... , meg a locsoikodásért is — mondta édes turbákolással Marika és keresgélni kezdett a szekrényben. — Elfogadja? — nyújtotta Lali felé az ajándékot. Lali elvette óvatosan, aztán a tenyerére tette. — Tojás, húsvéti tojás! —• mondta naiv csodálkozással mintha nem is húsvét, de* legalábbis karácsony lett volna. — Az, hímes! Én hímeztem — tette hozzá Marika mosolyogva. — Két szív, felirattal. Az egyik ... Lali a másik pedig... Marika! ÉS ez itt... — Igaz szeretettel! — Én meg már teljesen azt hittem, hogy te engem... — válaszolta Marika és pillantása összefonódott a fiú tekintetével ... Az ablakon beSzökött egy napsugár és bearanyozta a két fiatalt. Még mindig a tarkára hímzett húsvéti tojást nézték, óvátdsan babusgatva, mintha csak arra vigyáztak volna, hogy össze ne törjön rajta a két szív ... KOVÁCS M1KLŰS 10
