A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-22 / 16. szám
Bor6r« dara /. viach felvételei gyerekével, ezért a gyermekotthonban helyezték el. Onnan az anya testvére vette magéhoz. Ez a gondoskodás nem volt kielégítő, a gyerek megbetegedett, kórházba került, onnan pedig a ligetíalusi gyermekotthonba." Sok szülő eldob]« magától gyerekét, sokan meg amiatt bánkódnak, hogy nincs gyerekük. — Sok az érdeklődő, akik őrökbe akarnak fogadni gyereket — mondja Vorcsányi elvtársnő. Nálunk volt egy kislány, akinek anyja — férje biztatására — megölte házasságon kívül született gyerekét, az említett kislány féltestvérét, akit a férj gyűlölt, mert nem az övé volt. Mindketten börtönbe kerültek, a kislány meg ide, hozzánk. Igaz, nem sokáig maradt nálunk, egy katonatiszt örökbe fogadta. — Hogy viseli magát a gyerek? Tudnak felőle? — Természetesen. Az flj szülők gyakran felkeresnek bennünket A kislány üj apukája nemrég telefonált, azt mondta, nincs a világnak az a kincse, amiért elcserélné. Az Igazi szülők gyakran jeleneteket rendeznek, ha megtudják, hogy gyereküket örökbe adták. Csakhogy a jelenetek többsége megtévesztésül szolgál. Ha egy évig nem érdeklődik a szülő gyereke után, az éve leteltével az otthonnak joga van örökbe adni. Ilyenkor olyan Intézkedéseket foganatosítanak, amelyek védik a gyermeket igazi szüleitől, s így a gyermeknek sohasem kell megtudnia, hogy nem igazi születnél nevelkedik. A kis Szilveszter is szerető szülőket kapott.. Vér Szerinti anyjáról nem tudtak semmit, nem bírták megtalálni, mivel tül gyakran változtatta tartózkodási helyét. Kisfiát örökbe adták. Az anya, mikor tudomást szerzett az ügyről, részegen állított be Vorcsányi elvtársnőhöz és fenyegetőzött. Négy órai komédlázás után lecsillapodott, utólagosan lemondott fiáról. Felébredt volna benne a lelkiismeret? Nem valószínű. Talán csak zsarolni akart, de nem sikerült, 0 sem tudta meg, fiának kik az új szülei. Sorolhatnám tovább — hiszen sokan vannak — azokat, akik új szülőkre találtak. S akik ottmaradnak az otthonban, azok sem érzik a szeretet hiányát A csöppségek hároméves korukig — akkor ugyanis más intézetbe kerülnek — annyira megszokják a nővérkéket, hogy mire eljön a búcsúzáé órája, keservesen sírnak és velük sírnak a nővérkék is. Máshová kerülnek, helyükre megint újak jönnek, egy részűk hazakerül, a többiek arra várnak, hogy valaki örökbe fogadja őket, mert mégis a család, a szülői szeretet nélkülözhetetlen a gyerek számára. KOPASZ CSILLA 7 3. Betegség miatt, átmeneti időre hozták Ide gyermeküket. Ez utóbbira a kis Zolika esete a példa, akinek anyukája már hosszabb ideje kórházban van, Gyönyörű, hároméves kisfiú, nagy fekete szeme huncutul mosolyog, mikor megkérdezem tőle.* — Mikor mész haza? — Nemsokára — feleli —, eljön értem anyuka, de most beteg. A gyerekek többségétől a szülők bűne miatt nem kérdezhetném meg. Vannak' „feledékeny" szülők. Bratlslavábői egy asszony Csehországba költözött, és hat gyerekét „otthon feelejtette". Férje utána ment. Hogy hol vannak, eddig még nem sikerült felkutatni. A gyerekeket aztán különböző otthonokban helyezték el, Így került belőlük Ligetfalura is. Az a klszolgálónö, aki miután elvált a férjétől, gyerekét beadta az otthonba, hogy kedvére szórakozhasson — szintén bratlslaval. Először csak átmeneti időre vitte be, később 0 is „ottfelejtette”. Egy házaspár ezzel hozta el szellemileg fejletlen gyerekét: „Csináljanak vele, amit akarnak, nekünk nem kell a gyerek.” Néha eljönnek látogatóba, s ilyenkor mindig egymást okolják azért, hogy ilyen a gyerekük. A kis Jóska két éves, testileg és szellemileg azonban csupán héthónaposnak felel mpg. Nyilvántartási lapján ezt olvasom: „Házasságon kívül született, apját nem lehetett megállapítani. Az anya nem törődött Szülőnk, sétálnak ... ssKiíltek ók jí$yacss|[2ÍI:
