A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-22 / 16. szám
áé Kiofk^i vii igazat Többet kell törődni a falusi ifjúsággal Nem a Gyuri esetével akarok foglalkozni, hanem ehhez hasonló és talán még égetőbb problémákkal. Faluról származom. Paraszt szülök gyermeke vagyok. Fötskolal hallgató. Ez azonban most nem lényeges. A tanév folyamán többször hazamé gyek szüléimhez, meglátogatom szülőfalumat. Sajnos, siralmas helyzetnek vagyok a szemtanúfa, már ami az ifjúságot illeti. Vasárnaponként naphosszat ülnek a kocsma egészségtelen, füstős levegőjében, és verik az asztalt: megy a máriás, s biltyír do zás közben csak úgy dől belőlük a káromkodás. A mozihelyiség a szomszédban van, de még arra sem képesek, hogy átfáradjanak oda. Csak akkor mennek át, amikor jókedvük már a tetőfokára hágott, és ott csinálják tovább a .pnóúát". Ez a falu Ifjúsága. Meg lehet róla győződni. De folytassuk tovább. Vannak, aktk .kitartanak" e mellett az „életmód" mellett, javarészüknek azonban már ez sem elég: utálják a falu egyhangú életét, és a szerintük Igényeiket jobban kielégítő városba vágynak. És ezzel be is fejezhetném mondanivalóm. De felteszem a kérdést: KI és ml az oka ennek a helyzetnek? A válasz csak egy lehet: nagyon sok falun azoknak a tanítóknak a száma, akiknek nincs meg a teljes végzettségük, s általában többet törődnek saját magukkal, mintsem munkájukkal, akik önműve lést gondjukat az új ember formálása elé helyezik. Ezek azt hiszik, hogy a tanítónak csupán annyi a feladata, hogy leta ntísa a napi négy-öt Órát, s ezzel kész a munkája. És ezen nem Is csodálkozhatunk. Ez a tanító nem kapott megfelelő alapot pedagógiai tevékenységéhez. Ennek a következménye az is, hogy falcainkban gyengén működnek a CSISZ-szervezetek. újságjaink hasábajln gyakran jelennek meg az ifjúság alkotókedvével foglalkozó cikkek. Ez nagyon helyes. De a tál gyümölcsből ne csak a két-három jóízű piros almát vegyük ki, hanem a férgeseket Is. Szülőknek és pedagógusoknak az legyen a legfőbb gondjuk, hogyan védjék meg fiataljainkat már iskolás korban mindattól, ami életükre, munkájukra ártalmas lehet. Kmeczkó Mihály, Nyltra Gyermeknevelési hi bőinkért az iskola is felelős Kölcsönösen arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb ragadjon gyermekeinkre abböl, amit a kapitalizmusból magunkkal hoztunk. Szerintem ez a kérdés ügy oldható meg, ha az Iskola az eddiginél nagyobb gondot (ordít a szülók nevelésére. Több pedagógiai előadásra lenne szükség, de nem ártana a pedagógiai minimum bevezetése sem. A tanítás az iskola feladata, a nevelés már a szülőé is. S mi szülók akkor vosszük ki Készünket Igazán gyermekeink szocialista neveléséből, ha megőrizzük és továbbfejlesztjük bennük azokat a tulajdonságokat, amelyeket az Iskolában kaptak. Mindenekelőtt a ml példamutatásunk a fontos. Ha kulturált a beszédmodorunk, ha munka után könyvet, újságot veszünk kezünkbe, akikor a gyermek Is szívesebben tanul. Mindezekről a szülői értekezleteken kellene bővebben hallanunk. Sajnos, nekem az a tapasztalatom, hogy Ilyen összejöveteleken a tanítók gyorsan ismertetik a gyermekek előmenetelét, elpanaszolják problémáikat és futnak hasa. Ahelyett, hogy komoly szakelőadásokkal a szülőket Is nevelnék. Mert a szülők gyermeknevelési hibáiért az Iskola Is felelős. A szülő a tanítóra bízza gyermekét, s elvárja, hogy a tanító rendszeresen tájékoztassa öt nevelési (követelményeiről. De térjünk ró konkrét dolgokra. Itt van például a hazafiság kérdése. A múltban ilyesmivel nem foglalkoztunk. A múltban a párt a burzsoá haza gyűlöletére nevelt bennünket, kizsákinányoltaJkat. Most szabadok, gazdagok és boldogok vagyunk. Azt hiszem azonban, bogy ez nem minden. A tanítók feladata lenne megmagyarázni a szülőknek azt Is, hogy mik e szocialista hazafiság fő ismérvei. Vagy itt van az ifjúság falusi romantikája. Az én gyermekkoromban a szülök valósággal kiparancsolták fiaikat, leányaikat tehenet, kecskét, libát legeltetni. Tanítás utón a szabadban voltunk, Jártuk a határt, Játszottunk, fára másztunk, énekeltünk, vagyis kiadtuk magunkból minden pajkosságot, ugyanakkor a szülői megbízatást. Beteljesítettük. így ismerkedtünk erdő-mező romantikájával. Helyes lenne, ha a régebbi egészséges gyermekromantikát újjal helyettesítenénk. Sajnos, szombaton, vasárnap ritkán lát az ‘8 Mg O > 0) c Dl *0 ss '3 0 0 S Smotlák (elvétele ember kint a szövetkezeti földeken vagy a sportpályákon tanítókat, iskolás gyerekeket. Inkább azt látja, hogy alig szólalt meg a csengő, a tanító máris fut az autóbuszmegállóhoz s elhagyja munkahelyét, hazautazik. Az Ilyen tanító nem gondot az apró-csepró problémákra, amelyeknek különösen nagy Jelentőségük van a nevelésben. Azzal fejezem be, hogy tanítóink nyújtsanak több segítsége* a szülök gyermekeik otthoni neveléséhez! Galkó Ilona, Bratislava Több bíróimat mindkét részről KI felelős Gyuriért? Mindnyájan felelősek vagyunk érte. Én elsősorban osztályfőnökét hibáztatom, mert Gyurit egyáltalán nem készítette, elő a pályaválasztásra. Bizony, az osztályfőnök Itt a legnagyobb bűnös. Mert mire jók a szülőt látogatások? Arra, hogy helyes mederbe terelték a szülők gondolkodását a gyermeknevelésről. Természetesen olyan esetek Is előfordulnak, ahol gyermek és szülő között nincs meg a btzalom. Ilyen kor a tanító az, akiben a gyermek megleli a megértő szülőt. Kérdem én: mit tettek Gyuri érdekében a kommunista tanítók, a ptonlrszervezet, a szülőt munkaközösség, s mit tett az tskola igazgatósága? Kár, hogy tanítója csak a főiskolával biztatta és nem mutatón rá, hogy ma számos munkahely biztosítja a továbbtanulást. Tehát, ha valakinek nem sikerül mindjárt bejutnia az egyetemre, még nem kell elveszítenie a fejét. Hiszen a kommunizmust nemcsak mérnököknek és orvosoknak kell felépíteniük, hanem a társadalom minden tagjának. Ismerek több olyan anyát, akt nem akarta gyermekét a kilencedik osztályba engedni. „Minek az, úgyis férjhez megy. Szerető kell már ennek, nem könyv' — mondogatják. Am az oztályfőnök ezeket a szülőket felvilágosította, és az eredmény az lett, hogy a lányok folytatták tanulmányaikat az általános müvelméget nyújtó középiskolában... A kulturális fórra dalom befejezését úgy érjük el, ha a sokoldalúan fejlett fiataljainkon keresztül neveljük a szülőket is, akik nem képesek lépést tartant korunkkal, aktk gondolkodásukban, szem iéletükben megőrizték a mült csökevényelt. Gorkij mondta, hogy minden emberben, még a légrosszabbban is van valami jó. Így kell közelednünk azokhoz-, akiket ló útra akarunk téríteni. Azt javasolom, hogy a Gyuri osztály főnöke beszélje rá a szülőket, engedjék a fiúi tovább tanulni. Ha a mezőgazdasági főiskolára nem ts jut el, elvégezheti a négyéves mezőgazdasági szakiskolát, s hasznára lehet társadalmunknak. Németh Dezső, Bodzásújlak továbbra is várjuk a hozzászólásokatI
