A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-08 / 14. szám
ÜKiiek^f 3van 40itfwi1 Árpi, Imre, Jancsi Sok szó esik mostanában ez Ifjúság neveléséről, fis csak elismeréssel nyilatkozhatunk e Hétben megindított vitáról. Azt hiszem, nem túlzók, he állítom, hogy Ifjúságunkat túlságosan elkényeztettük az utóbbi években. Saját megnyugtatásunkra megpróbálunk még védelmükre Is kelni: he már nekünk a rosszból több is Jutott osztályrészül, mint a Jóból, miért ne adhatnánk meg ma gyermekeinknek minden Jót. Ennek az okoskodásnak az ártalmas voltát nem kell magyaráznom---- Mikor hazánkban a munkásosztály vette kezébe az ország sorsának intézését és kommunista pártunk helyes nemzetiségi politikája kdvetkezetében a magyár dolgozók teljes egyenjogúságot nyertek, megnyíltak az iskolák kapui s elkezdtük a munkát. Teltekmúltak az évek, gyerekek jüttek, gyerekek mentek, s ürömmel tapasztaltam, hogy sok tanuló egyénisége, Jelleme maradt meg emlékezetemben. Három volt diákomról szeretnék most beszélni: Árpiról, Imréről és Jancsiról. Árpi szlovák iskolában kezdte a tanulást, majd magyarban folytatta. Szülei rendes, becsületes emberek, bíztak ez iskolában, 111. a tanítókban. Gyermeküket szigorúan nevelték. Mégis e gyerek rosszul tanult, s a magaviseletével sem dicsekedhettek. A záróvizsgán úgy volt, hogy megbukik, de a bizottság előlegezte bizalmát és átengedte. Persze, a fiú csúnya szavakkal illetve bizonyítványát, sehogy sem akart belenyugodni tanítói igazságos Ítéletébe, a nagyon gyenge bizonyítványba. Igyekeztem megmagyarázni neki, hogy a képesítő vizsgát majd az életben teszi le (ul. géplakatos tanulónak Jelentkezett). Szülei tudomást szereztek viselkedéséről, és megdorgálták a flót, hogy köszönet helyett megbénította tanítóit. Árpi később szakember lett, megváltozott a véleménye és a magatartása. Egy alkalommal, amikor a vonatban találkoztam vele, nem Ismertem meg, ő mégis Illedelmesen felállt, átadta bolyét, bemutatta menyasszonyát, és zavartan kért bocsánatot korábbi hibájáért. Imre esetére nem szívesen emlékezem. A fiú nem tartozott e gyenge tanulók küzé, az Iskolához velú viszonya mégsem volt ]6. Szülei gyakran otthon tartották, és egy Ilyen eset utón, amikor ez iskolában felelősségre vontuk hiány zéseiért, durván viselkedett, amiért természetesen fenyítést kapott. De mit tettek a szülei? A gyermek védelemére keltek, és nem a legszebb Jelzőkkel látták el az iskolát és a tanítókat. Szomszédjuk hallotta goromba megjegyzéseiket, és szép szóval figyelmeztette őket. Am az apa nem hallgatott a Jő szőre, eljött az iskolába is és megfenyegette a pedagógusokat, mondván, hogy ők csak a gyermek tanításával törődjenek, e nevelés a szülő dolga. Alig telt el egy év az említet eseménytől, amikor az édesanya sírva panaszkodott, hogy nem bírnak a gyerekkel: őt taszigélja, s az apjára meg kést fog. Mikor magunkhoz hivattuk a fiút s beszéltünk vele, meggyőződtünk róla, hogy a szülök mindig az iskola és a tanítók Iránti gyűlöletet oltották belé. Ebben az esetben a szülők segítsége nélkül gyengének bizonyult az iskolai nevelés. Jancsi pálfordulása megérdemli, hogy közelebbről megvizsgáljuk történetét. Hetedikes volt, testileg fejlett, erős fiú, a tanulásban viszont gyenge. Nem volt pionír, de szerette, ha az érdeklődés középpontjában állhatott, ezért sokszor gúnyolta e pionírokat. Amikor ez iskola ptonirszervezete vesgyfijtésl versenyt hirdetett, Jancsira bíztam e vas átvételét, és e verseny értékelését is. űrömmel tapasztaltam, hogy a fiút mintha csak kicserélték volna, kezdeményező lett a közösségi munkában, tanulmányi előmenetele Is Javult Persze, a legboldogabb ekkor volt, amikor hetedik osztályos korúban nyakúba kötötték a plonlrnyakkendöt is mellére tűzték az Ifjú Építők szalagját 6s jelvényét. Részt vett e plonirszervezet tízéves évfordulóján Prágában. Tannlményai befejezése után bányász tanúiénak jelentkezett. Annyit tudok róla, hogy a bányában is megszerették szorgalmáért a fiút, aki szeretettel gondol tanítóira. A három történet közül esek kettő igazolja, hogy ez iskola formálja, neveli és helyes útra vezeti ez ifjúságot. De he a szülök, e pedagógusokét segíteni fogják munkájukban, akkor a Jövőben kevesebb Imrével és Gyurival találkozunk majd az utcán, akik már fiatalon két malom között őrlődnekI !8 «I ^0) 0) > 0 c 0) '0 N 0 1 Molnár János, Dunaszerdahely (Sugár György felvétele) Elsősorban a betegnek van szüksége orvosra! Si'Ulö vagyok, két fiúgyermek any/a. Hihetetlen számomra, hogy még mindig vannak olya nők, akiket ne érdekelne gyermekük lövője, akik boldogságukat csak pénzzel akarják tetézni s nem törődnek azzal, hogy gyermekeikből müveit emberek legyenek. Nem helyeselhető az a szülőt szándék, amely a gyermeket olyan pályára kényszeríti, amelyhez sem hajlama, sem kedve. Sok olyan esetről tudok, hogy a gyermekeknek kedvük lenne a földműves munkához, de a szülők nem helyeslik ezt az egészséges szándékot. Pedtg hát a földművelés szép foglal kozás, és ma már Itt Is hasznosíthatja az ember tudását. A szocialista mezőgazdaság okos és művelt emberekre várI És most hadd térjek vissza a vitaindító cikk Gyurijára. Az az érzésem, hogy az a megjegyzés: tulajdonképpen mit adtunk mt szülők rendszerünknek, még a Gyúrt édesanyjával, édesapjával szemben is nagyon erős. Ügy gondolom, hogy munkánkkal mindannyian előbbre vtszszuk szocialista hazánkat fejlődésében. Én mint szülő minden lehetőséget megadok gyermekeimnek a tanulásra. Minden vágyam az, hogy tanuljanak. Sajnos, a szülő szándéka, helyes gondolkodása sem minden. Az én gyermekeim nem tartoznak a legjobb tanulók közé, kevés bennük a szorgalom, felületesek. Pedig sokszor beszélgetek velük, Igyekszem megértetni, hogy milyen drága kincs a tudás, az ad értelmet életünknek. Ügy látom, el Is gondolkodnak szavaimon, de ha a többi gyerek közé mennek, szavaim feledésbe merülnek. Az az Igaz, amit ők együtt kigondolnak. Ezt igazolja a dunaszerdahelyl Besnyet Mária levele ts. Es arra kérem pedagógusainkat, hogy feleltessék rendszeresen és egyenlően gyermekeinket, mert csak így serkenthetjük őket a tanulásban. Elismerem, hogy a szorgalmas tanulók szeretette méltók és meg ts értem, hogy a tanítók szívesebben foglalkoznak velük. De ne feledjék el, hogy mindenekelőtt a betegnek van szüksége orvosra. A szülők és pedagógusok együttműködése nagyon fontos. Mert csakis a mt együttműködésünk mentheti meg geyrmekeinket, csakis a ml együttműködésünk válik gyermekeink javára. özv. Verba Andrásné' Mokcsakerész Továbbra is várjuk a hozzászólásokat
