A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-04-08 / 14. szám

m $ Porfelhőben... öntészettel összefügg. Hazajött, 1947-ben lépett a surányl üzem dolgozói Iközé mint traktorista. Kezdetnek ez is Jó, gondolta, itthon vagyok... És bízott magában, hogy nem sokáig ül a traktoron. Az üzem székelt tervező öt ember között már ő is ott volt. 1949-ben Munkaérdemrendet kapott. Azófa, gyakorlati tapasztalatai alapján az öntése­ket irányítja, amolyan főtechnológus. Ko­runk legjellemzőbb vonása a Lakatoséhoz hasonló életpálya — a gyakorlati szak­embernek elméleti szakemberré való növe­kedése — regényben kellene megírni, nem egy rövid riportban. Ebből a helyiségből fejlődött hát Jelen­tőssé az üzem, ez a valamikori, legen­dás kovácsműhely. A „csarnok” 15 m hosz­­szú és 7 méter széles lehet. Teteje rozsdás vaskonstrukció, az üvegek betöredezettek. Sötét helyiség, füstös, kormos és barátság­talan, jelenleg az üzem öntödéje. Egyik sarkában kúpolókemence áll, a másik vé­gében két tégelykemence torka sugározza a vakító fényt és a hőt. Ez a sugárzó hő és fény enyhíti barátságossá a helyi­ség hangulatát. Meg az embereik ... A té­gelykemencékben alumíniumot olvaszta­nak, alumíniumból öntik a székek széles talpát. Tizenhét ember dolgozik az öntődében, három nő és a tizennégy férfi — a Laka­tos-brigád. A Lakatos-brigád korjelenség, olyan emberi tulajdonságok és viszonylatok hor­dozója, amelyek mérhetetlenül fontosak a XX. század társadalma számára. Ebbed a lehetetlen „kovácsműhelyben” gépesí­tett munkafolyamatok és modern berende­zés nélkül a tervüket rendszeresen 110 százalékra teljesítik. Versenyeznek a szo­cialista munkabrigád és a CSKP XII. kong­resszusának brigádja elmért. Fiatal fiúk, meglett férfiak és családanyák. Négy újí­tási javaslatot nyújtottak be, amelyekkel az üzem 200 ezer koronát takarít meg évente. Pilárík Ernő és Dobrota László esti isko­lára Jár, érettségizni akarnak. Oj üzemük fejlesztésére több száz brigádórát ajánlot­tak fel. Mind a tizenhét ember látogatja a népi kollégiumokat. Néha elég tizenhét emberről felsorolni a tényeket és megkapjuk a kor kereszt­­metszetét. Aki a tények mögé tud látni, és helyesen értékeli őket, tudja, mit je­lent ez. Tudja, hogy az esti iskola a nehéz fizikai munka után, óriási kitartást köve­telő, szellemi munkával töltött estéket Je­lent, a brigádórák szabad szombat és va­sárnap délutánokat, a következetes terv­­túlteljesítés erőfeszítést és lelkesedést... lelkesedést, lelkesedést... Akármilyen sematikusnak tűnik is ez a meghatározás. Ha XX. század visszanéz, elismeri majd: igen, ilyen emberekkel iparosítottuk Szlo­vákiát .. .1 DUBA GYULA lAttak már lánctalpas traktort egy emeletes ház szobáiban fel alá jár­ni? Nem... nem játéktraktorról van szó, valódi nagy DT jelzésű gép, a motorjában száz lóerő dübörög ... Egyszer a háború Idején láttam egy tankol, amely bement egy ház­ba. Alacsonyjedelű, öreg parasztház, a fala vályogból és sárból volt rakva; a tank — mintha csak tudta volna ezt — nem is lódult neki, nyugodt tempóban haladt előre, mintha nem venné észre, hogy akadály tornyosul elébe. Eltűnt a házban, aztán kijött a má­sik oldalán, és ment tovább. Nyomá­ban ' összeomlott a ház, a teteje, a zöld mohával benőtt cserepek rtpt­­tyára törtek, porfelhő övezte és... kétségbeesés. Tizenhét éve nincs háború... Ugyanannak a vizuális élménynek egészen más hatása lehet, ha mások a körülmények. A körülmények ilye­nek: a bratlslavai Duna-parton, a Nemzeti Galéria közelében emeletes, öreg sárga ház állt. Hány éves le­hetett? Talán száz, talán százöt­ven ... a díszítésén, a cirádáin és az elkorhadt zstndelyes fedelén látszott, hogy nagyon öreg. Volt... Ma a szo­báiban lánctalpas traktor jár, a kony­hából a leomlott falon keresztül át­megy a szobába, poros hűtője a ma­gasba emelkedik, majd alábillen, mintha a mélybe hullna, hogy a kő­vetkező pillanatban égnek tartott .or­ral látogatóba induljon a szomszéd la­kó otthonába. Lebontják az öreg házat... A trak­tor a vaskereszt gerendákat, ajióköté­­seket clbálja ki vénhedt falaiból. Az emelet már eltűnt, beomlott, a lakók új lakásokba költöztek. A csupaszfa­lú, vén épületben a száz lóerős DT az úr. Emberek nézik a munkát... Érdek­lődve figyelik, hogyan omlik le egy­­egy fal, hogyan zuhan a mélybe a kémény, erős gép, mondják a trak­torra, amikor egy pillanatra eltűnik a lezuhanó falak porfelhőjében, hogy diadalmasan és megállíthatatlanul újra előmásszon. Mi történik itt, emberek? Nem kel­lenek nekünk az öreg házak, hogy szabadjára engedünk ilyen erős acél­állatot bennük? ■ A traktor motorja felmordul, egy egész sarok omlik be drótkötele nyo­mán. Nem, mondja, jntntha az embe­rek helyett beszélne, nem kellenek az öreg házakI Oj házak kellenek nekünk, központi fűtéssel és meleg­vízzel, komfortos lakások kellenek, nem ilyen vastagfalú, dohos szobák és zstndelyes tetők. És új utak kel­lenek, egészen új széles sugárutak ... itt, az öreg ház helyén széles sugár­út épül majd a Kulturpark felé... Hallgatom a motorzúgást, a ledülö falak robaját. A gépek is tudnak be­szélni, csak érteni kell a nyelvükön gondolom. —d— Fiala Mária esztergályos és Globucsnyik Emilia tanuló

Next

/
Thumbnails
Contents