A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-08 / 14. szám
Nincs könnyű dolga Kollárik Jánosnak és Maco Eduárdnak nyelve, anélkül nem értik meg egymást. Igaz is, hol vannak a műszakiak? Öten ültek neki a problémának, elméleti alapok nélkül, csupa gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező ember, és megoldották. Ok tudják, ml mindenbe került a megoldás. Valószínűleg sok fejtörésbe, kísérletezésbe, talán éjszakai munkába Is. A jutalmukat megkapták érte, társadalmunk külön is megjutalmazza azokat, akik erejüket fejtik ki érdekében, de most nem ez a fontos. Az a fontos — mondhatnánk; történelmileg fontos —, hogy voltak bátor emberek, akik nekimentek nagyon nehéznek tűnő problémáknak, amelyeknél az eredmény legalábbis kétes. Az öt ember egyike Tatár István. Fiatalon a csepeli gépgyárban vált szakmunkássá, aztán a háború után Surányba Jött és az üzem mestere lett. A raktárak túlzsúfolva csinos, piros és halványrózsaszln műanyaggal bevont karosszékekkel. Az ő munkájának eredménye. Ma, másfél évtized múltán anynyi a megrendelésük, hogy nem is bírják teljesíteni. De milyen körülmények között készülnek a székjeik? Lakatos Géza a háború előtt a győri Vagongyárban dolgozott. Faluból, vagy kis mezővároskából egyszerre egy hatalmas gépgyárba kerülni, olyan Iskola, amely nem múlhat el nyomtalanul, ha az ember szenvedélyesen érdeklődik az acél titkai iránt. Mert az acélnak titkai vannak, és. Lakatos Gézának a legkedveltebb munkája megfejteni ezeket a titkokat. Később Chomutovban volt acélöntő. Nehéz dolog, lenne pontosan kikutatni, mi mindent látott meg a folyékony tűzsugárként ömlő acél szikraesőben. Valószínűleg mindent,, ami az A kárpitozók: Jól meg van borotválva a mester? A hegesztőcsarnokot már brigádmunkávai építették fel az üzem dolgozói Prágai vendégek... A prágai Elektropodnik milliót megrendelést tett az üzemben Itt utód vv&putea-Az iparosítás mér nem lesz probléma. Nem lesz társadalmi kérdés az életszínvonal emelése sem, az élet eléri maximális, mindenkit kielégítő színvonalát. S a társadalomnak, az embereknek lesz ideje visszanézni. Hogyan Jutottak el idáig? Mint a futó, aki célba ért, (kipihente magát és most jó érzéssel visszanéz a lefutott útra — emlékezik. Hogyan győzte le a pálya egyes szakaszait, akadályait? A XX. század visszanéz ... Hogyan iparosítottuk Szlovákiát? 1948 ... 49 ... 50 .. „ 56 ... 60 ... Mintha film peregne. A földből új üzemek nőnek ki, mint eső után az erdőn a kenyérgombák. Igen, ezeket az éveket egyetlen nagy építő dübörgés töltötte be. A XX. század az embereket keresi majd, mert az emberek az elsődlegesek, az eredmények az emberek által és az emberek érdekében születtek. A század második felét betöltő dübörgés mögött, az új korszellem kialakítása áll. Ennek az elemi erejű népi megmozdulásnak egyik tipikus példája a NagySurányi Járási Helyllpari Üzem története. A surányi helyiipar 1948-ban néhány fodrászatból, asztalosműhelyből és hodályszerű kovácsműhelyből állt. A fodrászműhelyek berendezése elavult, új borbélyszékekkel kellett kiegészíteni. Az üzem Igazgatója és technikai vezetője felutazott Bratislavába. Tessék? Borbélyszékeket? Ma, 1948-ban? Két éven -belül talán megkaphatják 1 S akkor a technikai vezető azt mondta: „Vigye el az ördög a székjelket, megcsináljuk magunk 1” Magabiztos kijelentésében — megcsináljunk magunk I — van valami örök emberi. Benne van az idők folyamán problémák elé állított ember, aki magára utalva, segítség nélkül, egyedül kénytelen csinálni valamit a semmiből; így találta fel a tüzet, a kereket, így csinált technikát magának, hogy azt mondotta: no majd én...! Az iparosítás Is Ilyen elhatározással kezdődött: majd ml megcsináljuk ... Őszintén szólva a kovácsmühelybe lépve nevetségesnek és túlontúl merésznek tűnt ez az elhatározás. Igényes ipari termékeket gyártani ebben a sötét, kezdetlegesen felszerelt műhelyben? Szakmunkások nélkül? És hol vannak a tervrajzok, ki látott már előzetes tervek, kalkulációk és rajzok nélkül gyártani valamit. A tervrajz a munkás és a műszaki dolgozók közös Lakatos Géza: Itt valamikor kovácsmtíhely volt... Itt kezdtem...
