A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-08 / 14. szám
Morcán Márta, Tollán Márta ta a többtok Marcoo Márta áo Hocsl János '■taT Qffyon öreg ember mondta ne- ÍMI künk a Rima partján, hogy nem I lemlékszik ilyen időre. A tel már ” többször is megvetette fl lábát, nem akart elmenni, d* március közepéig mindig kénytelen volt elvonulni, Persze, nem azért öregszik az ember, hogy mindenre pontosan emlékezzék. Bál Ferenc, a timajánosi szövetkezet kertészeti csoportjának a vezetője másképp vélekedik. Szerinte volt már ilyen hosszú a tél... Ezen aztán vitatkoznak, övödnek, mert többről van itt sző, mint megszokott szócsatáról. A Rima partján öreg bódé, a . tizennégy tagú kertészeit csoporté, a folyó is a töltés között pedig a kitűnő föld, amely zöldséget terem. Nem akármilyet, s nem kis mennyiségben! KI ne ismerné Rlmajónosit azon a vidéken? Nincs különösebb ismertető jegye. Ma a kertészek fuvarozzák teherautóval meg kocsival szerte a hírét, tegnap a sokak előtt ismeretes bolgár-kertészek tették ugyanezt. Járták a falvakat, a közeli és távoli kisvárosokat, egyik völgyből a másikba vitték a rtmapartt föld termését. Mások még csak gondoltak a palánták kttlltetésére, Ok vtszont már árulták a zöldséget. Tört magyarsággal bocsátották áruba munkájuk gyümölcsét: a saláltát, a paprikát, paradicsomot, karfiolt, káposztái, karalábéi s fokozatosan mindent. Am dkkór egyesek gazdagodták a kitűnő föld hasznából, most meg a szövetkézét tagjai osztozkodnak a kertészeti csoport bevótélértl Szép napos idő van a Rima partján, felenged a fagy s a negyvenöt melegágy 4S0 ablakán megtörik a napsugár. A nagyon öreg ember Pál Ferenccel beszélget, és közben szívja a pipáját, szűrt át emlékezés rostjain az Időt. Sokáig űzte ő is a kertészet mesterségét s Pfíl Ferenc ts azt csinálta harminc esztendeig; kölcsönösen ismerik, becsülik egymást. A mostani vezető rimaszombati, minden reggel vonattál érkezik munkahelyére, s alig hogy megérkezik, jön át a töltésen a plpás öregember ts, jön át az új sorról beszélgetni Pál Ferenchez. A kertészeti munka szerelmesei mind a ketten, nem tudnak meglenni egymás nélkül. Kérdeznek, felelnek lélegzetvételnyi szüneteket tartva, hogy hát Itt az ideje a komolyabb munkának ... Tavaly márciusban kezdték meg a palánták kiültetését, most a hideg idő miatt április első hetére halasztják. Várják türelmetlenül a melegebb levegő érkezését. Klcstt nyugtalanok, mert a szövetkezet vezetőt a tagsággal egyetértésben nagy feladat elé állította a kertészeit csoportot. Tíz hektár területen 395 000 koronára tervezték a bevételt. Tizenötezerrel többet várnak tehát a tavalyi jövedelemnél. Szükségük lenne nagyon a jó időre, amely késik, egyre késik. Persze, nem várathat már sokáig magára. A naptár szerint tavasz van, fel kell melegedni végre a levegőnek. És akkor a kertészeti csoport tagjai megmutathatják Pál Ferenc vezetésével, hogy mire képesek. A Rima és a müút között szomorkodik az a bizonyos öreg bódé, a folyó, és a töltés között fekszik a kitűnő föld. A falu szélétől az állomásig új házak sorakoznak a jobb oldalon, két-hdromszoba-konyhás lakások, mintegy éreztetvén, hogy szaporán nőnek, sokasodnak, al&rcsak a palánták ... A kertészeit csoport tagjai többnyire Itt laknak az új házakban, innen járnak át a töltésen munkahelyükre. Ezen a reggelen ts ügy jönnek, ahogy tegnap, vagy tegnapelőtt — egyesével, kettesével, hármasával. Először Marcso Márta, aztán Talián Márta és a többiek. Téliesen öltözködnek, így kívánja az idő, a melegágyak ablakain is ott pihen még a vastag takaró. Jönnek, gyomlálnak, szemükben a lázas tenntakards vágya lobog, csak kezdhetnének már! S amilyen türelmetlenek ök, olyan türelmetlen a plpás öregember is. Ott füstöl a melegágya közt, a roggyant bűdé előtt ácsorog, meg Pál Ferenc után jár, s ha pihenni, fújni megáll, mereng, tűnődik hosszan, hogy hát érdekes a világ. A nap ts megy az égen, meg az emberek ts mennek előre, és talán ezzel magyarázható, hogy a híres rtmapartl föld már nem egyeseknek teremi Szövetkezett föld lett a híres rlmapartt föld. -ml— Melegágyak a Rima partján
