A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-04-08 / 14. szám

A három laoszi herceg; Boun Oum, Souvanna Phouma és Soupha­­nouvong Washington Mainak a betek, búnapok, ax Egyesült Államok vezető politika­­mi egymúi után „taxinak bitet a semleges Laosz mellett” a közben a lázadó klikket támogatják fegyverekkel, lőszerrel, pénz­zel éa a semleges kormány meg­alakításának szobotálására ösz­tönzik Okot. A Bonn Onm-No­­savan-klikk csakis ax USA támo­gatásával képes fenntartani arai­mét Laosz területének egyherma­­dán. Az ország nagy része a ha­zafias erők kezében van. A láza­dók ugyan megkísérlik visszasze­rezni az egyes területeket, a ha­zafias erük azonban sikeresen visszaverik támadásaikat. A láza­dók ügy képzelik, hogy ez a ma­riatok által íelfegyverzett, kikép­zett, tübb tízezer füt számláié hadsereggel többre mennének, mint a koallclés kormány meg­alakításával. A becsvágyé Bonn Onm azonban nagyon téved. Még a reakciós nyugati sajté la elis­meri, hogy amerikai, thaiföldi ás a csankajseki bandák által nyúj­tott katonai támogatásáéi sem le­het a hazafias erőket és a kor­mánycsapatokat leverni. Nem véletlenül egyezett bele Washing­ton Is a semleges kormány mag­it lak liánéba. Felvetődik a kérdés, miért nem alakítják hát meg a genfi egyez­mények szellemében a három po­litikai csoport tagjelbú! la Sou­­vaana Phouma képviselte semle­ges Irányzat, a baloldalt hazafias front és az amerikaik által támo­gatott lázadók képviselőiből) a koalíciós kormányt? A válasz nagyon egyszerű. El­sősorban asárt, mart az USA szennyes, kétszínű politikát fiz Délke let-Ázsiában. Miközben Ken­nedy elnök zajtéértekezletén saj­nálkozását fejezi ki afölött, hogy védőnőé, Bonn Onm nőm egyezik belő a Sonvanna Phouma vasalta koallclés kormány megalakításé­ba, az elnök személyes megbí­zottja „meggyőzé” étén járt Vlentianéban. Azt azonban, hogy miről győzte mag a Washington által kitartott klikket, titokban tartják. S közben az Egyesült Ál­lamok tovább folytatja a kátsslnfi Játékot. Az amerikai tiszták nem­etek tanácsadókként tevékeny­kednek a felkelők hadseregében, bánom közvetlenül Irányítják a felszabadított térülőtök elleni tá­madásokat. A katonai segítséget pedig nem közvetlenül Laos znak kétszínű politikája Laoszban lutattját, hanem a thaiföldi báb­kormánynak, amely további zsol­dosok küld Laosxha és az ameri­kai fegyvereket la átszállítja. Sonvanna Phouma miniszterel­nök éjre felszólította Bonn Onmot és Souphanouvongot, hogy mi­előbb találkozzanak és végre ala­kítsák meg ax Ideiglenes koallclés kormányt. A lázadók azonban to­vább halogatják a megegyezést, azt remélik, hogy kihasználhatják a hazafias erők megegyezési tö­rekvéseit és a legfontosabb tár­cákat maguknak kaparinthatják meg as ideiglenes kormányban, és amit nem sikerfiit elérni fegy­verekkel, azt majd valóra váltják a kormányban. Az Ilyesféle csel­szövések azonban már eleve ku­darcra vannak ítélve. A legendáshírű Kong La tábor­nok jelenleg a nemzeti katonai tanács elnöke, akt évekkel aze­lőtt ejtérnyéselvel fellázadt az Imperialista bérenc kormány el­len, éberségre hívta fal az ország népét és a hazafias erőket. Arra figyelmeztetett, hogy akik nem akarnak megegyezni, akik ellen­zik a békés rendezést, azok ag­resszióra spekulálnak és azért figyelemmel kall követni minden lépésüket. A hazafias erők elég erősek ahhoz, hogy megvédel­­mezzék a felszabadított területeket fis rendre utasítsák ax elvakult támadókat. Laosxbaa csakis akkor rendező­dik a helyzet, ha az Egyesült Ál­lamok felhagy kétszínű politiká­jával ás nemcsak szavakkal, ha­nem tettekkel Is támogetni fogja Laosz semlegességét. —SZ­ÁZ egyre erősödő laoszi hazafias erők állandóan fokozzék harci felkészaitségükef, mivel a lázadó klikk újra meg újra megtámadja a felszabadított területeket Alfredo Stroesner Az amerikai kontinens déli részét egyes lapuk a „diktátorok paradicso­mának” nevezik. K paradicsomból ugyan a népharag már nem egy diktá­tort kiűzött, de még mindig van három olyan ország, almi a lakosuk diktátorok uralma alatt élnek. K három ország: Paraguay, Guatemala és Nicaragua. Az említett országok teljhatalmú kiskirá­lyai, az USA legmesszebbmenő támoga­tását élvezve, fosztogatják alattvalóikat. Nines szükség különösebb külpolitikai jártasságra, hogy megállapíthassuk: A diktatórikus rézsűnek támogatják a legkövetkezetesebben az Egyesült Államokat a népek függetlensége elleni harcában. így például a Kuba elle­ni összeesküvésben. Mai panu|>tikiimunkban az egyik legvéresebb latin­­amerikai diktátort, Alfred» Stroesnert mutaljuk be. Paraguay diktátora, Alfredo Stroesner 1913-ban szüle tett. Mint azt neve is elárulja, német származású. Bár ó maga már Paraguayba« látta meg a napvilágot, elődei nem sokkal előbb Vilmos császár birodalmából vándo­roltak ki, hogy Dél Amerikában próbáljanak szerencsét. A kcnyérgondokkal küszködő szülők nem is sejtették, milyen nagy „karriert” fut be majd fiuk, Alfrede az új hazában. A munkától mindig húzódó, nagyzási hóbortban szenvedő Alfredo már tizenhat éves korában belépett a hadseregbe. Az 1929 és 1935 közötti paraguay - bolíviai helyi háború nagyszerű „feltételeket” teremtett a Stroes­­neriiez hasonló jellemtelcn alakok ranglétrán való emel­kedéshez. Alfredo megmutatta, bogy jól tod a zavarosban halász­ni, mert céljai eléréséhez a legmegfelelőbb eszköznek a hadsereget találta. 1949-ben kinevezték tábornoknak, és nem sokkal később n lett a paraguayi hadsereg fő|)a­­rancsnnka. 1954-ben, mintán már elég erősnek érezte ma­gát, fegyveres puncsai megbuktatta Claves elnök kormá­nyát, és még ugyanazon év júliusában saját magát válasz­tatta elnöknek. Mondanunk sem kell, hogy „gondoskodott” arról is, bogy a választási kampányban ellenjelölt ne mer­jen fellépni. Stroesner nem egész nyolc éves ténykedésé­nek mérlege oly szörnyű, hogy uralmát — a dél-ame­rikai viszonyok ismerői szerint — csupán Batista volt kubai diktátor véres rezsiinjéhez lehet hasonlítani. A Vision című argentin folyóirat megállapítja, hogy nehéz lenne még csak hozzávetőlegesen is megállapítani, a börtönökben és koncentrációs táborokban sínylődő jtn­­litikai foglyuk számát. A politikai foglyok kínzásában nemcsak az európai fasiszták háború alatt ismert módszereit használják fel. de sajátos „hazai” eszközöket is alkalmaznak. A Stroes­ner -pribékek a foglyokat zsákokba kötve dobják ki egy magasan szálló repülőgépből. Így akármilyen furcsán is hangzik, mégis elképzelhető, hogy az ország lakosságé nak egyharmada — mintegy lilll) ezer ember — ma emig­rációban él A Stroesner-rezsim számlájára Írható, hogy Paraguayban ezer csecsemő közül 257 nem éri meg az egyéves kort, és a felnőtt lakosság Ilii százaléka írástudatlan. Ám a féktelen terror ellenére is növekszik a demok­ratikus erők ellenállása, mely az utóbbi időben erősödő partizán tevékenységben nyilvánul meg. s. c;y

Next

/
Thumbnails
Contents