A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-04-01 / 13. szám

David Olsxtrab is falesigs Drozen műhelyében Hegedűi Utolsó simítások a lakkozás előtt , imm kel díszíti szerelmetes hangszerelt. F. X. Drozen, a néhai jó Amatl mester minden jóslata ellenére a turnovi párfis hegyile­vegőben elérte azt, hogy lakkjai semmivel sem maradnak el a régi olasz hegedűké­­szítők lénymázai mögött. Hegedűinek ke­cses formái pedig arról beszélnek, hogy a mester nemcsak a tökéletes hangok va­­rfiszlőja, hanem egyben szobrász is, aki szuverén módon alkot, tökéletesen ismer­vén a vonalak, arányok, domborulatok és mélyedések minden titkát. ... Az alkonyi tűzijáték véget ért, s az én időm is lejárt. Búcsúzom, de nem vég­leg, érzem, tudom, hogy még visszatérek a turnovi kis fehér hőzba, Drozen mester­hez, a nagy művészhez és csupaszív em­berhez — a hegedűk és a viola d’amourok közé. BARSI IMRE Átfagyva, dideregve ültünk az autó­ban, szerencsétlenségünkre még a kocsi fűtése Is elromlott. — Sebaj! — vigasztaltuk magunkat, Losoncon jó meleg szoba vár, htszen a Slovan szállóban — amit nemrég alakí­tottak át — rendeltünk szjfillást. Vérmes reményeink azonban csakha­mar szertefoszlottak. Szobát ugyan kap­tunk, de olyan hideget, hogy a lehelet Is meglátszott. Rettenetes. Biztosan itt Is rossz a fű­tés. Keresem a radiátort — nincs. Való­színűleg itt ntncs központi fűtés, de ak kor kályhának kéne lennt valahol. Kel­lene, kellene... de hát az sincs, Kétség­beesve rohanok a portás után: — Nem fütnek? A válasz rövid és kegyetlen: — Nem! — Lagalább valami villanykályhát te­hetnének be a szobába — fogtam kö­nyörgésre a dolgot. — Azt nem lehet, nem ftzetödne ki. — Hát akkor ez mtért első osztályú szálló? Ez volt az egyetlen kérdés, melyre nem kaptam feleletet. Másnap áthurcolkodtunk az Oravába. Ez ugyan nem első osztályú, mint a Slo­van, de kellemes és ami a legfőbb, jó meleg szobát kaptunk. Egy náthával és egy tapasztalattal lettünk gazdagabbak: Ha valaki Losonc­ra utazik,' elégedjék meg azzal, ha az Oravában kap szállást, ne akarjon első osztályú szállóban lakni, ahol a szobák­nak csaknem a felében ntncs fűtés. Az Igazgató elvtárs a szülői tanács ülésén felolvasta a Hét 6. számában kö­zölt vitaindító cikket az ifjúság nevelé­séről. A szülök sokáig hallgattak, s hall­gatásuk ezt jelentette: Igen, szükség van ilyen oltára. Kell, nagyon kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. — — Kinek van hozzászólása? — kér­dezip az igazgató. Senki sem szólt. Ne­héz ilyenkor beszélni. Nem mintha szé­gyellnék magukat a tanítók előtt, de olyan hirtelen jött a felszólítás... Lassan felengedett a feszültség, ma­gasba emelkedtek a kezek, mindenkinek akadt mondanivalója, valami fontos problémája, amit jó így közösen meg­beszélni. Cseppet sem látszott, hogy fe­szélyezve éreznék magukat a szülők; meghitten, őszintén mondták el vélemé­nyüket. Hogy milyen nevelési kérdések kerül­tek felszínre? Nem áruljuk el. Hanem, kedves losonci szülők, kérhetünk vala­mit? Kapcsolódjanak bele a vitába, problémáikat, nézeteiket, írják meg ne­künk, adják át tapasztalataikat lapunk olvasóinak. KOPASZ CSILLA

Next

/
Thumbnails
Contents