A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-01 / 13. szám
Vita az ifjúság neveléséről Péter László felvötele %m M igaza ? Egy vélemény: „Nem a mi társadalmunk problémája a Kinek van Igaza ? c. riportban leírt esemény". A cikk kérdéssel kezdődik: „Kinek van Igaza”? Én Is kérdéssel kezdem: Van egyáltalán manapság ilyen szülő, aki saját gyermekének az ellensége? Azt hiszem, a „Kinek van Igaza” című riportban leírt esemény nem tipikus társadalmunkra. Általánosabb Jelenség az, hogy a szülők még azokat a gyerekeket is továbbtanulásra ösztönzik, akiknek nincs meg rá a képességük 1 Igaz, vannak közömbös szülők Is, akiknek mindegy, ml lesz a gyermekükből. A riportban szereplő szülők azonban nem közömbösek, ezeknek céljuk van gyermekükkel: kicsinyes, önző — társadalmunk emberéhez nem méltó — de mégis valamilyen céljuk van. Hogy kinek van Igaza, nem nehéz eldönteni: A fiúnak, aki ha nem Is tudja, biztosan sokat hallott erről — hogy évről évre nagyobb követelményeknek kell megfelelnie, hogy nem lehet lemaradni a fejlődésben, állandóan többet ős többet kell tanulni. Felvetődhet azonban itt egy másik kérdés Is: Ki a felelős, hogy a fiúból Ilyen, lélektelen, fennhéjázó, közömbös fiatalember lett? Kit terhel a felelősség azér*, hogy nem tanul tovább, annak ellenére, hogy akar, s valószínű a képessége Is megvan hozzá? Csak az önzés betegségében szenvedő szülők? Nemcsak őkl Felelősek a tanítók, a CSISZ falusi szervezete és a kommunisták isi Szocialista társadalmunkban nem kallódhatnak el emberek. Nálunk az emberért, az ember érdekében történik minden. Hogy ez még nem felnőtt ember? Annál nagyobb felelősség terheli mindazokat, akik közvetve vagy közvetlenül felelősek fejlődéséért, Jövőjének biztosításáért. Véleményem szerint a fiú tanítójának fel kellett volna figyelnie erre az esetre, s fáradságot nem kímélve kellett volna küzdenie a fiú érdekeiért. Az kevés, hogy az Iskolában biztatták a tanulásra — a továbbtanuló lehetőségét is biztosítani kellett volna számára. A tanító nemcsak oktatója, hanem nevelője és támogatója Is a tanulónak. Ebben az esetben ezt nem érezte a 16 éves fiúi S hol voltak a CSISZ-tagok a kommunisták? Ok sem vették észre, milyen problémákkal küzd egy jobb sorsra érdemes fiú? Nem hiszem, hogy ne mondta volna el barátjának vagy valamelyik bizalmasabb ismerősének, aiki CSISZ-tag, vagy éppen kommunista. Azt hiszem, a CSISZ tagok és a kommunisták Is közönyösek voltak e fiúval szemben. S ez Igen nagy hiba, ezt nem engedhetjük meg magunknak! Mindenesetre, helytelen lenne, ha már elveszettnek tartanánk ezt a fiút. jobb későn, mint soha! Segíteni kell neki. Mindazok, akik eddig nem segítettek, embereljék meg magukat. S ha már mégis dolgozik a fiú, győzzék meg, hogy Iratkozzon be a dolgozók esti Iskolájába. Akinek akarata van, az munkája mellett Is sikeresen tovább képezheti magát. Kovács Edit és a CSISZ szervezetek. Ezt olvashattuk a „Kinek- van Igaza” című cikkben Is. A tanító meggyőződött Gyuri tehetségéről és támogatta őt abban, hogy helyes pályát válasszon. Ezért nem helyes a szülőknek az a kijelentése, hogy az Iskola', Illetve a tanító rontja el. a gyerekeket. A szülőknek állandó kapcsolatot ikellene fenntartani a tanítókkal és arra kellene' törekednlök, hogy az Iskolai neveléssel összhangban neveljék gyermekeiket. Sajnos, sok esetben helytelenül értelmezik' a szülők az Iskolai nevelést és helytelen nézeteikkel befolyásolják gyermekeiket így történik meg a gyermek kétoldalú nevelése, ami1 sokszor káros következményekkel jár. Ézt jellemzi a Kinek van Igaza című cikkben leirt eset is. A gyermék néni képes dönteni, nem tudja kinek higgyen, melyik á helyes ét, melyiken haladjon tovább. Ezért fontos a szoros kapcsolat a szülők és a pedagógusok között, hogy ilyen és hasonló problémák ne forduljanak elő. Sok szülő akadályozza gyermekét a továbbtanulásban és alig várja, hogy a gyermek kikerüljön az alapfokú Iskolából, hogy aztán munkába adhassa. Gyuri édesanyja Is azt mondja, hogy most van alkalom arra, hogy keressünk, hát menjen a Gyuri Is dolgozni és ne tanuljon Az ifjúságra nagy feladatok hárulnak Napjaink egyik fontos problémája a gyermekek és az Ifjúság nevelése. Ezért nagyon helyes, hogy a „Hót” ezzel a komoly problémával foglalkozik. Az ifjúságra nagy feladatok hárulnak hazánk építésében. Éppen ezért különös figyelmet kell szentelnünk a fiatalok nevelésére, hogy e feladatokat teljesíteni tudják. Olyan emberekké kell formálni fiataljainkat, akik sohasem elégszenek meg az elért eredményekkel, hanem mindig keresik az újat, állandóan gazdagítják Ismereteiket. Ifjúságunkban megvan az akarat és nagy tettekre vágyik. Minden munkahely lehetőséget nyújt, hogy szocialista köztársaságunk fiatal dolgozói idősebb munkatársaik támogatásával érvényre juttassák lelkesedésüket ős építő akaratukat. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség különös gondot fordít arra, hogy a fiatalok már az Iskolában megfelelő pályát válaszszana'k. Ebben nagy segítséget nyújtanak a fiataloknak a tanítók tovább. Társadalmunkban mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy dolgozzon és keressen, ám arra Is megvan a lehetősége, hogy olyan munkát végezzen, amilyenhez kedve van. Nem helyes csak azt tartant szem előtt, hogy sok pénz kell. Ne vonjuk hát el gyermekeinket az iskolától, amikor nekik kedvük van a továbbtanulásra. Hiszen korszerű berendezésekkel épülő üzemeinkben főiskolai végzettséggel rendelkező szakemberekre lesz szüksége és ezért kell megadni minden lehetőséget fiataljainknak a továbbtanulásra. Mindent meg kell tennünk azért, hogy Ifjúságunk tudása magas színvonalat érjen el. Ha létrehozzuk a feltételeket az Ifjúság széleskörű tevékeny részvételére a mindennapi építő munkában és életünk irányításában, ez megszilárdítja fiatalságunk meggyőződését utunk helyességéről és kibontakoztatja az ifjú emberekben a munka Iránti kommunista viszony elemeit. Kamody Ilona, Fülek. Továbbra is várjuk a hozzászólásokat
